A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 2. (Szeged, 1968)

Németh Péter: Szabolcs és Szatmár megyék Árpád-kori földvárai és monostorai

SZABOLCS ÉS SZATMÁR MEGYÉK ÁRPÁD-KORI FÖLDVÁRAI ÉS MONOSTORAI Kora-Árpád-kori történelmünk legérdekesebb, mindmáig számos megoldandó kérdést nyújtó, s feldolgozásokban oly gazdag idó'szaka az a Géza, majd István uralkodásával meginduló, s I. Andrással záródó korszak, melyet történettudományunk a magyar feudális állam kialakulása idejének nevez. Nem kevésbé fontos, középkori régészetünkben pedig alig-alig hangsúlyozott az a közel 150 éves időszak, amikor a magyar feudális állam végső formájában kiépül, megszilárdul, azaz a feudalizmusnak, mint osztálytársadalomnak majd minden ismérvét magán viseli. Ennek a kb. 1061 — kb. 1196 közé eső másfélszázadnak a középkori Szabolcs és Szatmár megyékkel kapcsolatos, de lényegében az egész Alföldre vonatkoztatható régészeti, időrendi kérdéseivel kívánunk foglalkozni egy sajátos együttes, a két megye Árpádkori földvárai és monostorai közötti viszony bemutatásával. A középkori Szabolcs és Szatmár megyék területén fekvő nemzetiségi monostorok bármilyen jellegű egységes vizsgálatával mindmáig adós régészeti és művészettörténeti kutatásunk. Igaz, a két megye nemzetségi monostoraiból egyedül a kaplonyi maradt fenn kisebb átalakításokkal a múlt század 30-as éveiig, mikor földrengéstől sújtva, ez is elpusztult.

1 A debreceni Déri Múzeum, kiváltképp Zoltai Lajos feltárásai nyomán sikerült Ohat- és Zámmonostorának maradványait részben megismerni,

2 míg Kiss Lajos a Szabolcsvármegyei Múzeum költségén 1936-ban fel1 Capleni (Kaplony, Szatmár vm., nagykárolyi j. (1892)., az 1841—48 között Ybl Miklós tervei alapján épített ferences kolostor helyén állott. A monostor patrónusa Szt. Márton, alaprajza szerint kereszthajó nélküli, háromhajós bazilika volt, egy vonalból induló félköríves apszisokkal, főhomlokzatán két toronnyal. {Ipolyi A., Magyar régészeti repertórium. Arch. Közi. II. (1861) 200.; A magyarországi művészet története. I. Bp. 1961. 45.). Okleveles említései 1267., 1335. évekből (Szatmár vármegye monographiája. MVV. Bp. é. n. 90.; A nagykárolyi gr. Károlyi család oklevéltára. I. Bp. 1882. 114.). Alaprajza és átmetszete a Central Comission Jahrbuch-jában közölve (I. (1856) 106.). Zimány Ferenc 1783-ban készített helyszínrajzáról Entz Géza adott hírt (Nyugati karzatok románkori építészetünkben. Műv. tört. Ért. 1959. 134—135.). 2 Ohatmonostora helyét Zoltai L. meggyőző érvelése szerint Ohat—Telekháza (Egyek, HajdúBihar m., polgári j.) területén kereshetjük. A monostor patrónusai Végh Kálmán M. Szt. Miklósban látja, építészeti maradványai mindezideig nem kerültek napvilágra {Zoltai L„ Hol feküdt az ohati apátság? A Déri Múzeum Jelentései 1913: 30—42.). Okleveles említéseit 1219., 1248., 1299., 1336., 1341. évekből ismerjük {Balássy F., A zárni és ohati apátságok. Bp. 1881. Értekezések a tört. tud. köréből IX. 6. sz.; Végh Kálmán M., Hortobágyi apátságaink. Eger, 1903. 38—57. (Klny. az Egri Egyházmegyei Közlöny 1903. évi folyamából); U. ő., Az ohati apátság. Századok, 1905. 630—659.; Zoltai L., A hortobágyi apátságok. Századok, 1904. 537—543.). Rajtuk kívül Balogh I. tett értékes megfigyeléseket (Adatok az Alföld középkori régészetéhez. Arch. Ért. 1953. 143.). Zámmonostora (Balmazújváros, Hajdú-Bihar m., Faluvéghalma külkerületi lakotthely közelében) maradványait Zoltai L. 1908. évi feltárásából ismerjük (A Déri Múzeum Jelentései 1908: 43—49.). A monostor patrónusa a Szt. Kereszt, temploma hosszhajós, egy félköríves szentéllyel. Okleveles említései az 1220., 1297., 1343. évekből (L. az Ohatmonostoránál felsorolt irodalmat.). Balogh I. a templom építését a XIII. századra keltezi {Balogh I., i. m. 143.). 127