Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Embertan - Henkey Gyula: Katymári és csávolyi bunyevácok antropológiai vizsgálata

CUMANIA 10. 515 HENKEY GYULA Katymári és csávolyí bunyevácok antropológiai vizsgálata BEVEZETÉS A bunyevácok ősei a VI—

VII. századtól kezdve Bosznia, Hercegovina és Dalmácia területén éltek, egyes csoportjaik már a török hódoltság alatt, mint a törökök jobbágyai kerültek a Bácskába. A nagyobb mérvű, szervezett betelepítések az 1667 körüli évekre tehetők

1

. A bunyevácok őseinek másik része 1687-ben került a Bácskába, Baja, Szabadka, Zombor és Bács környékére, mikor Markovics és Vidákovics nevű vezéreik engedélyt kértek Miksa császári fővezértől, hogy mintegy 5000 főnyi seregükkel és hozzátartozóikkal török területről áttelepülhessenek és a visszafoglalt városokban helyőrségi szolgálatot teljesíthessenek. Mind Katymár, mind Csávoly azon helységek között szerepelnek, melyekben a bunyevácok az első újratelepítők között voltak,

2 de a helyi szájhagyomány szerint a bunyevácokkal egy időben egyes magyar családok is érkeztek. Katymáron a Váczy nevüek többsége részletesen mondta el, hogy bár családjukat is a bunyevác közösséghez sorolják, ősük magyar volt, de mikor személyi adataikat vettük fel, a Vácity nevet diktálták be, megjegyezve azt, hogy a környezet így nevezte el őket. A németeket mindkét községbe csak a 18. században telepítették be,

3 de az utóbbiak az 1910-es népszámlálás során a lakosság 57,2%-át, Csávolyon 69,2%-át tették ki, a bunyevácok aránya pedig 33,7%, illetve 17,0% volt.

4 A felszabadulás után a németek túlnyomó többségét mindkét községből kitelepítették és mind Katymár, mind Csávoly jelentős részben környékbeli és Csehszlovákiából kitelepített magyarokkal népesült be. 1945 előtt a bunyevácok németekkel alig házasodtak össze, és 1 BÁLDY F. 1966/67; 95. 2 BOROVSZKY S. 1909; I. 394. 3 BOROVSZY S. 1909; I. 323—324. 4 — (1912) 1910. évi népszámlálás I.