Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

NÉPRAJZ 295 Embereknek Köles alá való földet, Kikis a%on a% helyen Kölest vetettek, a rúla járandó Dé^mát pedig a Alélt. K. Érsekség részére hordották" .

ъъ Ugyanerről több szántó-vető kalocsai ember is vallott. Idézzük most Takács János 65 éves kalocsai lakos szavait: ,,Zsidei nevezetű út hosszában, úgy a%pn úton Körös^tül vehető Jankovác^i úton alul 440. lépésnyire lévő szántóföldeket a Tanú e% előtt circ. 23. esztendővel Kalocsai Uraság engedelmébül, Hajósiak elégtelenek lévén arra, föl törte először is gyöpbül Köles alá több Kalocsai Emberekkel, és onnand esendő Dé%máját maga is hordotta be Kalocsára a\ Érsekség részére. . ."

56 A köles jelentőségéről szólva megemlíthetjük, hogy területünk egyik pusztájának neve talán kapcsolatba hozható a kölesnek nevezett növénnyel. Kéles puszta nevéről van szó, amely 1543-ban Külos alakban fordul elő, 1724-ben Kéllos-ként jegyezték föl, 1735-ben azonban egy fentebb már idézett nagy per során végig Köles puszta határairól érdeklődtek és vallottak a perbéli emberek. A XVIII. század közepén, így az 1768—69. évi perekben viszont mindig Kélest írtak a vallomások lejegyzői. Azóta is Kéles a terület neve.

57 Fentebb már idéztük 1727-ből azt a megfogalmazást, amely különbséget tett zab és gabona között. ,, . . .mint egy három Köröset %abot

} gabonát pedigh mennyit vittek S\ent Iványra, nem tudgya". Ügy látszik tehát, hogy az összefoglaló gabona szóból a fiatal bajai vallomástevő kirekesztette az állatok etetésére való zabot, és csak a többi gabonaféléket, elsősorban a búzát értette alatta. Hasonló megkülönböztetésről olvashatunk a bajai bírák egyik, 1759-ben kelt levelében, ahol életről és Rabról beszélnek egymás mellett. Néhány sorral előbb ugyanezen a földdarabon búzát, árpát és zabot említett a felsorolás.

58 A vallomástevők gyakran emlegetnek bú%át. E szó azonban nem mindig jelentett tisztabúzát. Valószínűleg gyakrabban vetettek ezen a tájon kétszerest, vagyis a búza és a rozs keverékét. Erre utalnak a dézsmalajstromok. így pl. a bátyaiak 1768. évi hildi dézsmalajstromaiban, termeivényeik között 81 kereszt tisztabúzával szemben 2486 kereszt kétszeres szerepel.

59 Különös, hogy rozsot önállóan nem emlegettek ebben az időszakban, pedig később az észak-bácskai homokos tájak legjellemzőbb növénye lett. Igaz, ebben az időben még elsősorban a legjobb minőségű laposokat művelték, ahol a búza és a kétszeres is megtermett. Később kényszerültek az emberek arra, hogy a homokbuckákat is felszántsák, ahol már csak rozsot lehetett termeszteni. Fentebb, amikor a terményeket felsoroltuk, említettük a kukoricát is. A Kalocsai Sárköz árvízjárta tájain ebben az időben a kukorica elsősorban kerti növény volt. A lakótelepülések közelében lévő kukoricás kertekben termesztették. A délebbi bácskai homokhátsági területeken úgy látszik, távoli földekbe is vetették. Szeremle 55 U.o. 615. p. (1769) 56 KÉL. И. 0.14. 251. p. (1768) 57 Vö: KISS Lajos 1978. 325. fejtegetéseivel. 58 KÉL. II. Hp. Istvánmegye. 1759. évi bajai levél. 59 KÉL. II. Dézsma-összeírások. 1768. Hild.