Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Lipták P.–Marcsik A.: A Madaras-Téglavető avar temető csontvázmaradványainak embertani jellemzése

LIPTÁK PÁLMARCSIK ANTÓNIA A MADARAS-TÉGLAVETŐ MELLETTI AVAR TEMETŐ CSONTVAZMARADVANYAINAK EMBERTANI JELLEMZÉSE Bevezetés A madarasi téglavető mellett agyagkitermelés következtében egy nagy kiterjedésű avar temető pusztult el. A további pusztítás megakadályozása céljából Zalotay Elemér 1952-ben leletmentő ásatást végzett. Ekkor 5 sír került elő, amelyek embertani feldolgozását Lipták Pál (1959) végezte el. A későbbiek során Kőhegyi Mihály, a bajai Türr István Múzeum régésze folytatta tovább (1959 — 1962) a tervszerű ásatást (Kőhegyi, 1960; 1961; 1962; 1963). Az embertani anyag a JATE Embertani Intézetének gyűjteményébe került. A temetőrész régészeti feldolgozása ez ideig nem történt meg, de Kőhegyi Mihály a régészeti dokumentációt rendelkezésünkre bocsátotta, amiért ezúton is kifejezzük köszönetünket. Összesen 88 egyén csontvázát mentették meg, ezek megtartási állapotát nemek és elhalálozási korok szerinti bontásban az 1. táblázatban foglaltuk össze. A jó megtartású férfiak száma 18, a nőké 23, a meghatározatlan nemű fiataloké 11. A metrikus és morfológiai elemzést Martin (1928) módszerének szem előtt tartásával végeztük. A széria jellemzése a 2., 3., 4. és 5. táblázatok alapján a következő. A férfiak koponyája középhosszú, közepesen széles, a koponyajelző alapján a középérték a mesokrania felső határa közelében helyezkedik el; ha a koponyajelző eloszlását tekintjük, a mesokrania és a brachykrania egyenlő arányban szerepel. Az agykoponya középmagas, a hosszúság—magassági jelző középértéke és eloszlása alapján orthokran, a szélességi — magassági jelző középértékét tekintve tapeinokran, a jelző eloszlása szerint a tapeinokran és metriokran koponyák azonos arányban fordulnak elő; a homlok keskeny, a jelző középértéke alapján a stenometopia felső határa közelében helyezkedik el, viszont eloszlását tekintve túlsúlyban van a metriometopia. A felülnézeti koponyakörvonal leginkább ovoid, a glabella és a protuberantia occipitalis externa leggyakrabban 2. fokozatú (Broca séma szerint). Mind a középérték, mind az eloszlás alapján jellemző a közepes koponyakapacitás, túlsúlyban vannak az euenkephalok. Az arc széles és magas, a felsőarc magas, az egész arcjelző középértékét és eloszlását figyelembevéve leptoprosop, míg a felsőarcjelző középértéke szerint lépten, de eloszlását tekintve a mesén kategória van túlsúlyban. Az arcprofilszög kategóriái és középértéke szerint is túlsúlyban vannak az orthognathok. A fossa canina leggyakrabban közepesen mély, de a sekély és kitöltött fossa canina is elég gyakori. A szemüreg mesokonch, az orr leptorrhin, a szájpad leptostaphylin. A termetkategóriák eloszlását és a középértékeket illetően, ha Wolanski monogramját (1953) alkalmazzuk, a kisközepes termet van túlsúlyban, amennyiben Breitinger (1938) és Bach (1965) táblázatait vesszük alapul, az eloszlás alapján a közepes, a középérték szerint pedig a nagyközepes termet az uralkodó. A nök koponyája a férfiak koponyájával összehasonlítva az alábbi különbséget mutatja. Agykoponyájuk az abszolút méret középértéke és jelzőjének eloszlása alapján alacsonyabb, homlokuk a jelző középértékét tekintve metriometop, de az eloszlás alapján stenometop. A morfológiai jellegek közül a nőknél a pentagonoid körvonal az uralkodó, a glabella és a protuberantia occipitalis externa pedig általában l-es fokozatú. Az egész arcjelző eloszlása alapján az arckoponya mesoprosop. Felsőarcuk az abszolút méret középértékét figyelve inkább közepesen magas, jel115