Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Tomka Péter: Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont (Metro) 552. sír - a „lovashalász", avagy az interpretáció határai

TOMKA PÉTER: M É N F Ö C S A N A K - B E VÁ S Á R L Ó K Ö Z P O N T ke töredékén nem maradt fanyom (penge tör. h. 3,6 cm, tüske leghosszabb töredéke 3,6 cm). Kérdéses, de igen valószínű egy negyedik nyílhegy léte, pengéjéből csak a tengely közeléből származó töredék maradt meg, egy további darabon mintha a szár felső végének tekerése is feltűnne (itt azonban a lemezes korrózió okoz zavart). A három (négy?) nyílcsúcs ugyanahhoz a típushoz tartozott és nagyjából azonos nagyságú lehetett. 4. Szíjvég bronz merevítő pántja (3. kép 5.), eredetileg ólom kitöltőanyagba volt ágyazva. Mindkét végén érzékelhető a behajtás kezdete (ezért a szíjvég-keretként való interpretálást elvethettük). Kis lapos ólomdarabkán a szíjvég sima felületű ezüstlemezéből is maradt valami, egyenes oldalán a pánt lenyomata világosan látszik. Erősen korrodálva, a jobb könyökön belül feküdt. A pánt keskenyebb és rövidebb a lószerszám álszíjvégeinek pántjainál. H. 4,1 cm. 5. Vascsat töredéke (3. kép 1.), szögletes, beívelő oldalú, a jobb alkaron belül a bordák végénél. Két apró töredék tartozik még hozzá. A csat alapján a pecek gyűrűs felerősítésének maradványa vehető ki. A beívelő oldal közepén nagyobb vasoxid-csomóval szemben sűrű szövésű szövet átitatódott maradványa tapadt rá. Oldal h. 3,5 cm.. 6. Vaskés (4. kép 1.), töredékes, a sírban is három darabra törve, a jobb alkaron belül, markolata rézsútosan a bordák vége felé belül, törött vége az alkar alatt. Konzerválás után három, összefüggését vesztett töredék maradt belőle: a nyélnyújtvány felső vége, szélesebb pengedarab és egyélű, egyenes hátú pengetöredék a kés hegyének közeléből (egyik oldalán famaradványok). H. (tör): 3,3 + 3,8 + 3 cm, hossza tehát nagyobb, mint 10,1 cm (a sírrajz szerint 12 cm); a pengedarab sz. 1,9 cm. 7. Vasszigony (4. kép 3.), a jobb medencétől a bordákig, illetve a gerincoszlopig a csontok felett. Nagy méretű, kétágú, szára keskenyedő, vége elhajlított. A két szaka befelé néz. H. 24,8 cm, az ágak fesztávolsága 7,4 cm. 8. Bujtató (3. kép 4.), kis pántja az ágyéki csigolyák mellett a bal oldalon. Keskeny lemez-csíkból hajlították, alul nyitott, visszahajlított végei letörtek, hiányoznak. H. 2,7 cm, sz. 0,6 cm, m.(tör) 1,4 cm, befogadó képessége 0,8 cm. 9. Nagyszíjvég kerete (3. kép 7.), a bal oldalon a könyök közelében. 8 A makroszkopikus megfigyelések: élénk fehér törésfelület, foltokban megjelenő zöld rézoxid (grünspann) az általában „rosszezüstnek" nevezett ötvözetre utaltak. A véletlenen múlt, hogy a bujtató (valamint a nagyszíjvég-keret, 9. lelet) anyagát a más téma ügyében éppen Győrben tartózkodó May Zoltán PhD (MTA Kémiai Kutatóközpont AKI) kérésünkre megvizsgálta. Mindkét tárgy 77 % sárgarezet és 14 % cinket tartalmazónak bizonyult. A félgömb alakú veretek kitöltésében ugyanúgy, mint a kevésbé jellegzetes szórvány törmelékeknél az ólom túlsúlyát lehetett megállapítani (egy kis darabot további vizsgálatra adtunk át). Közreműködését ezúton is megköszönöm. Az U alakú sima merev keret (anyagára lásd 8. jegyzet) h. 7 cm, sz. 2,1 cm, v. 0,3 cm. 10. Bronzlemez (3. kép 7.), a bal alkar alatt a csuklónál, vége ívelő. A kis darabka felső részén lyuk, környékén a lemez kissé meggyürődött. H. (tör) 1,3 cm, sz. 1, 7 cm. A szeglyukból ítélve a szíjvég felső részéről származik. 11. Összeillesztett bronz lemeztöredékek (3. kép 7.), a bal csukló előtt. A sima lemez keskenyebb vége kissé meggörbült. A nagyszíjvég maradványai lehettek. H. (tör) 3,1 cm, sz. 2 cm. 12. Karéjos lószerszámveret (6. kép 5.), töredékes, szára a sír széle felé, a jobb alsó lábszáron kívül a sír szélén, a nyesés szintjén. A veret felső, karéjos részének töredéke, bal oldala és a felső karéj fele van meg. Keresztpántjának egyik behajtó vége hiányos, a másik elkalapált, h. megközelítően 3 cm, m. 1,4 cm. 13. Álszíjvég (5. kép 3.) az ólomba ágyazott pánttal a 12.-től balra az alszár felé. Két kis ólombetét darabkán megőrződött a szíjvég töredezett ezüstlemezének maradványa. A pánt elkeskenyedő, majd derékszögben lehajtó végein kis ellenlemezke (csak az egyik oldalon van meg). A pánt h. 5 cm, sz. 0,5 cm, m. 0,6 - 0,7 cm. 14. Ál-szíjvég (5. kép 1.), ezüst, alatta ólom kitöltő anyag, alján a bronzpánt kiálló vége. Alja hiányzik, ezért formájának meghatározása csak hozzávetőleges lehet. Felül bordázott szalag van rajta (4 borda), a szalag lehajtó részét csak az egyik oldalon lehet követni. Oldala lefelé kissé szélesedik. H. (tör.) 5,3 cm, sz. 2,1 2,2 cm, a beágyazott pánt h. 4,7 cm, m. 0,6 cm. 15. Félgömbfejű veret töredékei (7. kép 8.), a 14.-tői balra, mélyebben, szétesve. A törmelék mennyiségét tekintetbe véve a nagyobb méretűek közé tartozhatott. Szegecse téglalap metszetű, felső (beágyazott) végét kampószerűen visszahajtották, a beágyazás erősítésére egyszer meg is csavarták, alul az elkalapált vég fölé még egy ellenlemezke is került. Szegecs h. 1,6 cm. 16. Lóhere alakú, rojtmintás karéjos veret (6. kép 1.), ferdén a láb felé. Ez a legépebb darab, a jobb oldali karéj hiányzik és aljának jobb oldala sérült. H. 5,2 cm, a kereszt irányú pánt h. 2,6 cm. Aljához közel még egy szegecse volt, ennek alakja azonban a beágyazásban már nem látszik. A rojtmintát hat egyenes árkolás képezi. 17. Szíjvég IV, hosszúkás, téglalap alakú nyoma /szinte morzsa az egész/, a 16.-tól jobbra. Apró ólom-oxid darabkákon kívül nem lehetett megmenteni belőle semmit. A funkció meghatározását némileg bizonytalanná teszi, hogy - egyrészt - nem került elő a hosszú merevítő pánt, másrészt, hogy az egyik ólomrögből kis, elvert végű bronzszegecs kandikál ki (7. kép 18.). 18. Lóhere alakú karéjos veret (6. kép 2.), részben a jobb lábfejen. Csak felső része maradt meg, a felső félgömb erősen sérült, alul, a „szára" felé még egy nagyobb ólomdarab tapad hozzá. Csak keresztirányú pántja van, h. 2,8 cm, m. 1,4 cm, mindkét végén 255