Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - RING ORSOLYA: A színházak pártirányítása a Kádár-korszakban. Színházi témák az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság ülésein 197

RING ORSOLYA A SZÍNHÁZAK PÁRTIRÁNYÍTÁSA A KÁDÁR-KORSZAKBAN SZÍNHÁZI TÉMÁK AZ MSZMP KB AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA BIZOTTSÁG ÜLÉSEIN PARTY SUPERVISON OVER THEATERS IN THE KÁDÁR ERA. ISSUES OF THEATERS AT THE MEETINGS OF THE AGITPROP COMMITTEE OF THE CENTRAL COMMITTEE OF THE HUNGARIAN SOCIALIST WORKERS' PARTY (MSZMP KB): After 1949, when the theaters were taken into public ownership, the political decison making bodies aimed for keeping theater life under their authority in order to popularize their ideology; thus they intended to keep a tight rein on theaters by strictly determining the type, message and number of the plays to be staged and the target audience. Compared to the supreme boards of the MSZMP, the Agitprop Committee dealt most often with proposals about theater life. The structure of supervision then existing over theaters and the expectations of the authority for theaters can be represented on the basis of the minutes of meetings of the Agitprop Committee and the relevant enclosed reports and preparatory documents. A totalitárius rendszerek jellemzője a kulturális élet pluralizmusának megszüntetése és a hatalmat kézben tartó párt ideológiájának minden rendelkezésre álló eszközzel való terjesztése. Az oktatás, a kultúra és a művelődés intézményeinek államosításával ennek alapfeltételei Magyarországon 1949-re megteremtődtek. Mivel a rendszer legfőbb deklarált politikai célja a társadalom teljes átalakítása volt, érthető, hogy a kultúrpolitika kitüntetett szereppel bírt az állam életében.

1 A politikai hatalomnak rendkívül hatásos eszközei voltak céljai megvalósítására: a párt rendelkezett az állam teljes anyagi erejével, hatalmasra duzzasztott intézményrendszerével, de a karhatalmat, az állambiztonságot és a bíróságokat is bevethette a kultúrpolitika céljai érdekében. Ennek megfelelően igyekeztek ellenőrzésük alá vonni a kulturális élet minden területét. A színházak államosítása (1949) után a politikai döntéshozók arra törekedtek, hogy a színházi területet is befolyásuk alatt tartva, felhasználják azt ideológiájuk terjesztésére, így igyekeztek a színházak feletti befolyásukat minél szorosabbra vonni, szigorúan megszabva az előadható darabok jellegét, mondanivalóját, számát és a célközönséget is. Szándékuk az volt, hogy a politika által kívánatosnak tartott darabok a társadalom minél szélesebb rétegeihez jussanak el. A Kádár-korszak nemcsak a gazdaság- és társadalompolitikában, az oktatásban és a tudományos kutatásban, hanem a kulturális életben is enyhülést hozott az 1950-es évek diktatúrájához képest. 1956 után a kultúra még mindig a Az MSZMP Művelődéspolitikai irányelvei szerint a kulturális forradalom célja: „Az egész művelődésügyet, valamennyi művészetet, az összes kulturális intézményeket annak a harcnak a szolgálatába állítani, amelyet a munkásosztály a szocializmus ügyéért folytat." Az MSZMP Művelődési Politikájának irányelvei. MSZMP hat és doh, 1979. 305-308. Levéltári Közlemények, 79. (2008) 197-214.