Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-15 / 1. szám

2 KRÓNIKA 1959 január Ami a békeszózatokból kimaradt őrnagynak első teendője volt, hogy szenvedő Bíborosunkat rabságából kiszabadítsa. Hősi cselekedetéért a kommunisták kivégezték, de a magyar nemzet soha el nem múló hálás szeretete arany betűkkel írta be nevét a magyar hősök és mártírok köny­vébe, hogy emléke fénnyel ra­gyogjon. míg magyar él a föl­dön ! Szabadságharcunk leverése óta Mindszenty bíboros nem rabja közvetlenül a kommunistáknak, hanem vendége a budapesti ame­rikai követségnek, honnan, ha távozná, újra börtönbe vetnék s talán ki is végeznék! Nincsen szabadságának, emberi és főpász­tori jogainak birtokában, hanem 10 éve el van zárva forrón sze­retett magyar népétől! Mindszenty bíboros a szabad­ságharc alatt megrázó hangú üzenetet küldött a Pápa őszent­­ségének és Eisenhower elnöknek, kérve segítségüket az igazságos magyar ügy felkarolására. És üzenetet küldött nemzetének is, melyben kifejtette, hogy Isten segítségével testi és lelki erejé­nek birtokában, ott kívánja foly­tatni munkásságát, ahol elfoga­­tásakor abba kellett hagynia. Népének szabadságot, függet­lenséget és félelem-mentes életet követelt, hogy Hazájának ügyeit önkezébe véve határozhassa meg államformáját, állami és társa­dalmi rendjének mikéntjét! A legelemibb emberi és népi jogo­kat követelte csak, de a Szovjet látva a Nyugat tétlenségét, rá­rontott fegyvertelen népünkre s újra rabszolgaságba vetette. Ez­zel egy újabb, minden eddiginél szomorúbb korszak nehezedett agyonkínzott nemzetünkre és hogy ez meddig fog tartani, sen­ki sem tudja. Az emigráns magyarság, a szabad Nyugat összefogásától és fegyveres erejének kifejtésétől reméli felszabadulását, de tisztá­ban van azzal, hogy a fegyveres leszámolás győzelem esetén sem fogja megoldani a kommunimus­­nak kérdését, hanem azt, mint világnézetet, ideológiát és álno­­kul földi paradicsomot Ígérő rendszert alapjaiban kell legyőz­ni, egy minden nemzetnek élet­érdekeit, létét, fejlődését és jó­létét biztosító békés nyugalmat adó rendszerrel És itt, ennél a kérdésnél emelkedik ki Mind­szenty bíboros hatalmas egyéni­sége a szűk magyar keretek kö­zül és az egész emberiség szó­szólójává magasodik! Nyugat politikáját Mindszen­ty bíboros szellemében kellene folytatni. Nyugat eddig soha nem ért el ahhoz a ponthoz, hogy egyenesen, nyíltan, félre­­nemérthető módon tudtára adja a Szovjetnek, hogy nem tárgyal vele, nem köt gazdasági és egyéb egyezményeket, míg a hatalma alá gyűrt népeket rabságából ki nem engedi! Ehhez a bátor cselekedethez azonban magyar szabadsághar­cos szív és lélek és Mindszenty bíboros szelleme szükséges, aki lelke mélyéig át van hatva a ke­reszténységnek embereket és né­peket formáló jelentőségétől, cselekvő, erőtől duzzadó hittől. A kommunista zsarnokság el­leni szellemi és lelki harcnak acélvára, megdönthetetlen bás­tyája Mindszenty bíboros, aki a nép egyszerű fiai közül saját ere­jéből, tudásából és emberi ér­tékeinek gazdagságából emelke­dett történelmi magasságba! Mindszenty bíborosnak törté­nelmi szerepe Szent Ágoston­nak, a nagy Egyház-tudósnak hasonlatát valósítja meg. Szent Ágoston szerint a világban két zászló van letűzve: a jónak, ne­mesnek, szentnek, igaznak krisztusi zászlója és az istente- Ienségnek, rossznak, bűnnek zászlója. Minden embernek éle­tében választania kell e két zász­ló között, hogy melyik mellé áll?! Krisztus zászlója ma a buda­pesti amerikai követségen tar­tózkodó Mindszenty bíboros ke­zében van s a szabad világ nap­­ról-napra jobban látja, hogy ez irányt kell követnie, ha sza­badságát, függetlenségét s em­beri magasabbrendűségét a zsar­noki kommunizmussal szemben meg akarja védelmezni. Mindszenty bíboros mögé kell felzárkózzunk, s akkor az ő el­zárt, de némaságában is harsogó küldetése, apostoli szava és Is­tentől nyert láng-lelke egy tá­borba terel minden igaz embert, hogy a jóságnak, igazságnak és tisztességnek mocsoktalan fegy­vereivel végleges győzelmet ve­gyünk, az igazságtalanságnak, álnokságnak és kegyetlen zsar­nokságnak vértől gőzös rendsze­rén. E szent hitben rendületlenül kitartva, magyar szívvel és lé­lekkel imádkozzuk: tartsd meg Isten nagy Bíborosunkat, hogy az ö áldozatos szenvedése egy boldog, békés világrendnek le­gyen alapja és biztos záloga! Dr. DOBOLYI LAJOS A Mindszenty Mozgalom Központi Vezetője MAGYAR ZENESZERZŐ SIKERE Dr. Nagy Frigyes, aki Ameri­kában mint zeneszerző az azóta már tíz nyelvre lefordított “Me­neküllek hálaadó Himnusza” s a “Katolikus Magyarok Vasár­napja” által rendezett pályáza­ton díjat nyert “Déli harangszó” c. szerzeményével vonta magára a figyelmet, az amerikai hűség­fogadalom szövegét is megzené­sítette. Ezt az eredetileg vegyes ének­karra írt művet, a szerző nem­rég kibővítette és nagyzenekar­ra dolgozta át. Az érdekes ze­nei újdonságot az American Opera Company “THE PLEDGE OF ALLEGIANCE” — ünnepi nyitány címen CHICAGÓBAN a Fenger Auditóriumban mutat­ta be sikerrel. CÍMVÁLTOZÁST kérünk AZONNAL közölni, mert az amerikai posta nem továbbít újságot az új címre, ha még a régi cím van rajta! Kedves Krónika, Karácsony és Újév ünnepén nagy figyelemmel olvastam vé­gig az államfők, politikusok, hi­vatalos és nem hivatalos tekin­télyek és más hírességek nyilat­kozatait, akik ilyenkor hagyo­mányosan indíttatva érzik ma­gukat, hogy véleményüket a nagy kérdések megoldásának módjáról és a jobb jövendő fel­tételeiről a világ tudomására hozzák- Nem mondok meglepőt, amikor megállapítom, hogy az üzenetek ezidén is a betlehemi szózatot parafrazeálták, hiszen nem kell messze menni annak konstatálásához, hogy korunk legnagyobb betegsége a bizton­ságérzet hiánya, amin egyszeri­ben segíteni lehetne, ha megta­lálnék a lehetőségét- egy tartós béke garantálásának. “Béke a földön...” — 1958 Karácso­nyán és 1959 születésnapján is e körül filozofált minden nyilat­kozó, jellemző módon még azok is — sőt azok a legállhatatosab­­ban — akiknek annyira nincs közük a pásztoroknak jó hírt ho­zó angyalhoz, hogy magát a Ka­rácsonyt is ki akarják törölni a kalendáriumból és helyette a vörös csillaggal koronázott fe­nyőfa, vagy a Tél-apónak masz­kírozott párt-felelős ünnepét rendszeresíteni. Ahogy otthon, Magyarorszá­gon még ma is ‘felszabadulás­nak” kell nevezni az oroszok be­jövetelét, ahogy “Szabad Nép”­­nek csúfolták a pártlapot, amely­nek a néphez épp olyan kevés köze volt, mint a sajtószabad­sághoz és ahogy “Szabadság”­­gal köszöntik egymást a kommu­nisták, akiknek egyik legsürgő­sebb tennivalójuk volt kibővíte­ni a börtönöket és új kényszer­munka-táborokat szervezni, úgy a béke jelszavát is az a világ­kommunizmus szeretné kisajátí­tani magának, amelynek gátlás­talan imperializmusa és gyarma­tosító politikája állandó háborús készültséget parancsol minden szabadsághoz ragaszkodó nem­zetre. A “Békeszerető Népek Blokkjának” oldaláról ezúttal sem maradtak el a célzások arra, hogy minden bajnak a nyugati hatalmak érthetetlen makacssá­ga az oka: vonakodnak feltétel nélkül lefegyverkezni!... Pedig, ugy-e, nekik kellene példát mu­tatni a világnak abban, hogy ko­molyan lehet, sőt kell is venni az egyszerű pásztoroknak és minden földi hatalmasságnak egyként szóló betlehemi útmuta­tást ?!... És van-e szükség to­vábbi bizonyítékokra a népi de­mokráciák kormányainak két­ségtelen jóakarata mellett, mi­kor vezetőik minden nyilvános megnyilatkozása tele van béke­­szeretetük hangoztatásával? ... Miután a hidegháború beval­lottan az elmaradott, gyarmati sorból alig szabadult, vagy ép­pen még ma is gyarmati élet­formát folytató népek bizalmá­nak megszerzéséért folyik, ezt a primitív ravaszkodást nem le­het érdeme szerint kézlegyintés­sel elintézni. Mi jól tudjuk, hogy a "örös propaganda hangos bé­keszólamai páratlan arányú fegyveres felkészülést iparkod­nak elleplezni, hogy megállapo­dást kötni kommunistákkal nem lehet, mert a népszövetségi ha­tározatokat és nemzetközi szer­ződéseket csak addig tartják tiszteletben, amíg hatalmi érde­keikkel nem ellenkeznek és hogy egyének és népek irányában ta­núsított “jóakaratuknak” véres és embertelen példáival tele van­nak a világkommunizmus évek­ben rövid, de szörnyűségekben annál gazdagabb történetének lapjai- Ám Ázsiában és Afriká­ban mindezt kevesen ismerik. Sőt, mivel az emberi elfogultság­nak és hiszékenységnek — saj­nos — nincs határa, a kommu­nizmus igazi arcának megvilágí­tására még Európában és ’Ame­rikában is egyre nagyobb szük­ség van. De hogy állunk a bet­lehemi üzenettel, megvan-e ben­ne csakugyan az isteni útmuta­tás, az a keresztény élet-prog­­ramm, amely valóban biztosít­hatja a béke uralmát a földön? Mert a kommunisták az ellen­kezőt szeretnék bebizonyítani, azért kérik számon olyan sűrűn a keresztény nemzeteken. Nos, mi úgy hisszük, hogy ez az útmutatás, a tartós és igaz­ságos béke lehetősége és a hoz­zá vezető életprogramm egye­sek és népek számára benne foglaltatik a karácsonyi üzenet­ben, ha a maga teljességében olvassuk és tartjuk meg. Az an­gyali szózatnak ugyanis két ré­sze van s a politikusok általában a másodikra helyezik a hang­súlyt. Pedig az alap, a teljesü­lés föltétele, az elsőben találha­tó. Szent Lukács szövege így szól: “Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaraté embereknek!” Mit je­lent a mondat első fele: Dicső­ség a magasságban Istennek? Nyilván Isten elismerését, meg­­j mérését, akaratának elfogadá­sát és törvényeinek megtartását. És lehet-e békétlenség, ellensé­geskedés, háború a földön, ha emberek és nemzetek magán és közéletben, egymáshoz való vi­szonyukban és politikában egy­aránt elfogadják és betartják az isteni törvényt? Amikor a kommunista nyilatkozók annyi sürgés-forgással rakják kirakat­ba a békét, meg kell tőlük kér­dezni, hogy milyen alapra akar­ják építeni? A betlehemi alap­ra, amely mindenkinek egyfor­mán adatott, vagy a marxista kinyilatkoztatás alapjára, amely ?gy kisszámú hatalmi klikk szá­jára tartja fenn minden kér­désben a döntés jogát s még a diktatúrát állítólag “gyakorló” proletáriátusnak se ad többet a rabszolgaság újkori formájánál? Az ókori rabszolgaság végét a betlehemi csillag hirdette meg, a modern rabszolgaság kezdetei-

Next

/
Thumbnails
Contents