Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-02 / 52. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1932, julius 2. rátákat a cseh szociáldemokraták. Valamennyi felelős politikus azon a nézeten van, hogy az állam érdeke a csehszlovák-német együttműködés megszakadásának megakadályozása, mert az együttműködést valamennyi reálisan gondolkozó politikus természetesnek találja. Amnesztia, a védkötelezettség ellen vétők részére. A nemzetvédelmi minisztérium hivatalos közlése szerint a köztársaság elnöke mindazokat a katonaköteles egyéneket, akik Európán kívüli államokban élnek és katonai kötelezettségüknek eleget nem tettek, amnesztiában részesítette. Ez az amnesztia vonatkozik azon csehszlovák állampolgárokra, akik valamely Európán kívüli államban letelepedtek, állandóan ott tartózkodnak és a sorozásra nem jelentkeztek. Amenynyiben egyesek ellen ezen mulasztás miatt a bűnvádi eljárás már megindult volna, az eljárás azonnal beszüntetendő. Csak komáromiaké-e a komáromi főgimnázium ? — július 1. A főgimnázium első osztályába a jövő tanévre száznegyvenkilenc gyermek jelentkezett. Ezek egynegyede leány. Hatalmas szám ez, amely kettőt bizonyít: részint azt, hogy a magyar ifjúság tanulni akar s részt akar venni az intellektuális nemzeti munkában, másrészt pedig a komáromi bencés főgimnáziumnak messze földön elterjedt kitűnő hírét bizonyítja, mert fennáll az a bizonyság, hogy gimnáziumunk nemcsak egyszerűen tanít, órákat ad le, hanem nevel is, az életre készít elő. Egyes helyekről azonban az a merev Monroe-elv hangzott el, hogy a komáromi bencés gimnázium csupán a komáromiaké és csak végső szükség esetében engedtessék meg vidéki jelentkezők felvétele. Ehhez a merev dogmához ragaszkodni azonban rövidlátás. A komáromi gimnáziumban valló tanulásra igényt tarthatnak a vidékiek is, itt inkább a jó előmenetel lehetne az irányadó. A vidéki tanulók pénzt és forgalmat hoznak a városba s leginkább ők jelentik Komáromban az állandó idegenforgalmat. Kétszáz vidéki tanuló évi ötezer koronájával, — amit minimálisan itt hagy, — évi egymillió korona forgalmat jelent, ndm számítva a szülők által Komáromban hagyott pénzeket. Ettől is meg akarja fosztani a várost a Monroe-elv hirdetője? Büszkék lehetünk a gimnáziumunkra akkor, amikor nemcsak a közelből, hanem még Kassa vidékéről és Beregszász környékéről is hoznak tanulókat a mi középiskolánkba. Szó volt a »dupla óraszámokról« és a tanulóhelységek kibővítéséről. Párhuzamos osztályokat felállítani sokkal körülményesebb, mint azt az első pillanatra elgondolja az ember. Ha volna is a gimnáziumnak helyisége hozzá, a párhuzamos osztályok felállítása, — egy osztálynál, — nyolcvan-százezer korona kiadási többletet jelent, amit azonban sem az állam, sem a város nem hajlandó vállalni. Kétszeresére felemelt tandíjakat nem bírnának fedezni a szülők, a gimnáziumnak pedig erre nincsen fedezete. Szomorú valóság, hogy százötven jelentkező tanulónak a felét helyhiány miatt vissza kell utasítani, de erről a gimnázium vezetősége nem tehet s itt az államnak együtt a várossal karöltve kellene a gimnázium segítségére sietni s anyagilag lehetővé tenni a gimnázium kibővítését, hogy mindazt a jelentkezőt fölvehesse, aki tanulni akar. Jólesik tapasztalnunk a gimnázium kitűnő hírnevét, melynél fogva Komárom jeles iskolavárossá fejlődhetne, ha az állami hozzájárulást minél bővebben biztosítani lehetne az iskolának. Anélkül azonban nem lehet beszélni az alsóbb osztályok kibővítéséről. Hogy a gimnáziumnak mennyi sok a növendéke, mutatja az is, hogy az érettségizők szokatlanul nagy számban voltak a másutt található átlaghoz képest. A város 1932. évi költségvetését felebbezéssel támadták meg az országos keresztényszocialista párt képviselőtestületi tagjai. Saját tudósitónktól. — Komárom, — július 1. Komárom város 1932. évi költségvetése nagy visszatetszést keltett azokban az adózó rétegekben, amelyek a város elbirhatatlan közterheit egyre fokozottabban viselik és legutóbb is a fizetési meghagyások egész özönét kapták az uralmon levő szocialista rezsim jóvoltából. Az országos keresztényszocialista párt tagjai a képviselőtestületben a költségvetés ellen szavaztak és ennek nyomatékot adtak most benyújtott felebbezésükkel, melynek főbb pontjaira mutatunk rá: A felebbezés rámutat arra a tényre, hogy a város nem tartja be a 329/1921. sz. törvény rendelkezéseit, mert 1926. évtől kezdve zárószámadását mégnem bocsátotta a képviselőtestület rendelkezésére. A felügyelő hatóság figyelmét felhívja erre a mulasztásra. Majd sorra veszi a költségvetés tételeit és kifogást emel a városbirói tiszteletdíj ellen, melyben döntés még nem történt, valamint megállapítani kívánja, hogy az 530.124 K-t kitevő tisztviselői illetmények helyesen vannak-e kiszámítva és folyóvá téve a megfelelő szolgálat és elméleti képzettség alapján. Kifogást emel a közigazgatási fogatra előirányzott 18.500 K, az irodák bérletére felvett 14.000 K, az állami jegyzői hivatal 2000 K bére, lakásbére 6000 K, az uccaöntözésre felvett 75000 K, a köztisztasági fogatok költségeire felvett 92.500 K ellen, mivel ezek ténylegesen nem fizettetnek ki, sem pedig a fedezetben felvéve nincsenek és a városi pótadót ok nélkül emelik. Kifogást emel a karácsonyi jutalmak előirányzata ellen, amelyek a várost megokolatlanul terhelik. A felebbezés a mezőgazdasági bevételekre előirányzott 140.707 K-val szemben 130.953 K-ban felvett kiadások levonása után előálló 9505 K jövedelmet a 969 kát. hold után kevesli és abból legalább 100.000 koronát kiván. A felebbezés megállapítja, hogy a 7. fejezet közegészségügyi kiadások címét az elnöklő városbiróhelyettes nem bocsátotta a törvény és a szabályrendelet szerint szavazás alá, ezért ennek uj, szabályszerű letárgyalását kívánja. A kegyúri és egyházi segélyek címénél törölt 134.790 K visszaállítását Dr. Klein üdlilöotthona - Kremmca SS PenzDár július l-től 44 Kő egyágyas szoba, 48 Kő kétágyas szoba minden illetéket beleértve. Hidegvizgyógylntézet, Diétikus konyha, Üdülőhely. Gyermekes családok elhelyezése kedvező feltételek mellett 50°/o-os vasúti kedvezmény! Prospektust készséggel küld Dr. KLEIN Kremnica. m kéri a felebbezés az évszázados, — illetve évtizedes gyakorlat alapján. Súlyos kifogásokat hoz fel a központi műhely ellen, melynek szükségleteire 55.052 K és fedezetére 60000 K van felvéve, holott 1930. évben 286.864 K kiadás és 284.873 K bevétel volt az eredmény, tehát 1891 K túlkiadás. A központi műhely megokolatlan versenyt okoz a város iparosainak. A város üzemei 439.337 K deficittel járnak, mindenütt likvidálják a városok üzemi gazdálkodását és a bérbeadás mellé állanak. Komárom város félmillióval károsodik üzemi kiadások címén, amelynek fedezete nincsen. Nem hajtja végre a város számvevősége a 169/1930. számú törvényt és annak végrehajtása tárgyában kiadott 267.000/1931. évi rendelkezést sem, amely a házbéradók külön pótlékolását rendeli, amelyet tudvalevőleg végrehajtott maga az országos hivatal is. A 329/1921. sz. törvény alapján a közlegelő fentartására eső kiadásokat az állami földadó után kívánja kivettetni a felebbezés. A mindenre kiterjedő és megokolt felebbezés a járási hivatal elé kerül, amely előtt hangsúlyozza, hogy a városi dijak a háztulajdonosok számára külön öOCP/o pótlékot jelentenek, amelyet most általában fel is emelt a város számvevősége. A város adózó rétegei reménytelenül súlyos helyzetben vannak és ebből keresnek bármily utón is szabadulást. Biztosan lesül strandolajtól lesz egyenletesen barna Ártalmatlan, hUsitő, fertőtlenítő! Savoy gyógyszertár Bratislava, Mostova 2. Mindenütt kapható! ^ A cisallóközi halászat történetéhez. írott bizonyítéka,1 melyből megtudjuk, hogy a komáromi halpiacon, melyet valószínűleg a Vágduna mellett tartottak, a dominikánusok javára szedték a piaci vámot, amely alól a német, halasok (pisciferes Teutonici) mentesek voltak. Megőrizte az oklevél ezeknek a magyar nevét is a Temletesek elnevezésben. Ezek a német halasok, vagy balkereskedők szállították Pozsonyba, Nagyszombatba, esetleg Bécsbe is a vizákat, amelyeket rendszerint besóztak, hogy a könnyen romlandó árucikket ettől megóvják. Háromszáz év múlva ugyanezt találjuk Komáromban, azonban már sokkal fejlettebb viszonyok között. Ugyanennek a Széch nembeli Komáromi Pál mester főispánnak ezt a privilégiális levelét 1332. és 1347. években átírta szorul szóra Zólyomi Danes mester, aki 1330—1347. évig viselte a komáromi főispánságot és a várnagyi tisztet. Ez állal természetesen Danes mester utódai kerültek a jperbe, mivel Komáromi Pál mester régen elhalt. Az országbíró, Bubelc István úgy Ítélkezett, hogy a piac és a rév jövedelem a bakonybéli apátságé maradjon, mig a Domonkosrenkieknek az Esztergom és Buda felé szállított halak után szabad vámot szedniök. 1368-ban Danes mester unokájával köt kiegyezést ez ügyben a béli apát, öt évvel utóbb pedig már a domonkosrendieknek a vámszedőhelyében is megegyeztek és a több évtizedig húzódó per látszólag nyugvópontra tért.2 1373 február 28-án Pál bakonybéli apát panaszt tett Czudar Péter országbíró előtt, hogy a Vágduna mellett lévő halpiacon Mihály, a komáromi domonkosrendi konvent perjele a halkereskedőktől részint halban, rész szerint pedig dénárokban magának szedte be a vámot, a béli apátot pedig egyszerűen kizárta jogos jövedelméből. Hasztalan volt a meghozott bírói ítélet, a domonkosrendiek nem engedtek, sőt mikor a bakonybéli konvent tiszttartója, Örsi János, Elek perjellel együtt megjelent, hogy a domonkosrendiek bitorlása ellen tiltakozzanak, azok kijelentették, hogy ezzel nem törődnek. A perben Szepesi Jakab országbíró csaknem azonos ítéletet hoz, mint 1367-ben hozott hivatalában előde, Bubek István, vagyis a domonkosrendieknek csak a Vágdunának a Dunába ömlése helyén ivan joguk vámot szedni, de nincs joguk a Vágón átkelőktől, vagy azoktól, akik a piacot elhagyva a Vágról a Dunára hajózva távoznak, vámot szedni.1 Ettől kezdve a domonkosrendiek konventjével helyreáll a béke egy évszázadra. De a bakonybéli apátnak már a következő évben ismét meggyűlt a baja Miklós, komáromi várnagy fiával, Trepk várnagygyal, aki a sószállító hajóktól, melyek rakományait a komáromi piacon adták el, nemcsak a vár vámjárandóságát szedte be, hanem a béli apát részét is. Az apát Trepk mestert erről letiltotta ugyan, de az katona ember lévén, kijelentette, hogy a letiltásra nem sokat ad. Pör azonban még sem lett belőle, mert a bakonybéli apát okulva a múltak tapasztalatain, az őt illető vám jövedelmet bér beadta. István szlavón bán 1394-ben meghagyja István nevű tisztjének és komáromi várnagynak, hogy János béli apátnak a rév-komáromi vám bérösszegét (portus Danubii Rew-Komaron) megadni el ne mulassza. István bán ugyanis János bakonybéli apáttól életének egész tartamára bérbevette évi nyolc márkáért ezt a vámrészletet. 1 2 A vámról, mely főleg a halat terhelte meg, mint a komáromi piac híres árucikkét, ezentúl keveset tudunk. Garai Miklós nádor költségén a révhez új hajót szereztek be, ennek felét a bakonybéli apát kifizette. Ebből következik, hogy a vámjövedelem birtokában van. 1414-ben Nagy Gergely komáromi bíró és esküdttársai arról tanúskodnak, hogy László vámos előadása szerint a komáromi várnagy által beszerzett két nagy hajó árának az apátra eső részét megkapták. Ezeket a nagy hajókat, amelyekkel a komáromi réven közlekedtek kerep-nek (carina sive navis magna) nevezték. Ma kompnak, vagy dereglyének mondják. A komáromi vámot I. Mátyás király, aki a komáromi várat átépíttette, 1460 körül lefoglalta, valószínűleg a várbirtok javára, amely a jövedelmekre nagyon is reászorult.1 Ebben az időben a perek lavinája borítja el az országot. Detre pozsonyi kuriális comes és négy bírótársa 1301-ben Jakab és fia Péter ellen hoznak ítéleteket, akiket mint ítélethamisítókat pellengéreznek ki. A pernyertesek István és Péter András fiai, Chugud, továbbá Bálán, Bikud fia és Miklós, ‘Etye fia az udvarnokok nemzetségéből valók, tehát már a nemesi rendhez tartozó várjobbágyokat kell ezen a meghatározáson értenünk. Ezek Kynsfölde (Kincsfölde) nevű birtoknak húsz holdjáért perlekedtek az okirathamisító Jakabbal és Péter fiával. Ez a föld Lucse határai közt, annak alsó részén volt és két mocsár közt terült el, melyet közönségesen Fcnesár-niúinevezőek (vulgariter Fenesar nuncupata).2 Ezeknek a 'mocsaraknak lefolyásuk is volt és ha vizük felfrissült, jó halászóhelyeknek tartották. 1323-ban Bogyiszló esztergomi érsek egyházi nemose, Oltman, akit Kurchman-nak is (Kurzman) hívnak és fia István, akik egyébként pozsonyi polgárok, az érseknek a Pozsonymegyében levő Marchmeger birtokát kapják, amely bizonyára a Morva mentén terült el. 3 I. Károly király szintén 1323-ban Henrik pozsonyi érseki jobbágy (egyházi nemes) okleveleit átírja és ebben határ leírást is nyújt, amely később már egyre ritkább lesz. Henriknek birtoka szomszédos a Timitheus fiai jószágával, mely a Tóstowa közelében van, ezután következik Toyp fiainak birtoka, majd a határ Villa Sancta Maria (Szentmária, Samarja) felé halad, négy hold szélességben a Zentmaria felé vivő ut mentén, azután éri az Areas nevű kis hegyet, majd 1C s á n k i. Magyarorsz. földrajza a Hunyadiak korában. III. 490. 2C. D. VIII. 1. p. 83. 3C. D. P. IV. 121. *C. D. P. I. 296. 2A Pannonhalmi Sz. B. R. története. VIII. 353—355. Pannonhalmi orsz. levéltár. C. 55. Ww. Pannonhalmi orsz. levéltár. C. 60. W.
