Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)
■ Népies gyógyító szokások és babonák Hajdum egyében. Dr. Liszt Nándor ti), megyei főorvostól Tetétlenen. A „colligite fragmenta ne pereant“ latin közmondás szolgált vezérelvemül, mikor munkámat pár év előtt megkezdettem,* megvallom, az eredményt illetőleg csekély reménynyel. Ismervén a — különben nyílt szivii s egyenes fellépésű — Hajdumegyei magyar nép titkolódzó természetét a babonás családi szokások és kuruzslás terén, azt hittem, hogy gyűjteményemet egv-két rövid közleménynyel lezárhatom ; megelégedéssel kell utólagosan constatálnom, hogy ez irányban tévedtem, mert bizalmatlansággal csak az adatgyűjtés első idejében találkoztam, később, midőn intentiómat illetőleg a lakosság minden aggodalmát sikerült eloszlatnom, csak ugv ömlött minden oldalról a sok adat. Úgy lásztik, e téren a nép phan- tasiája és teremtő ereje igazán kifogyhatatlan, a gyógymódok és babonák legtöbbje, mint egy őscultura maradványa, száll nemzedékről-nemzedékre, érintetlenül a maga eredetiségében megőrizve, egy része pedig uj alakot öltve, kibővítve, átváltoztatva szerepel a népgyógyászat útvesztőjében s ha Ludas Matyi felcsere, Scorbuntzius doctor feltámadna, édes öröm és megelégedés szállná meg, mert „a száz erdei és réti dudvák, nyul-, farkas-, békacseresznyék ; medve-, szamár-, disznó-, eb-, egér-, és macskatövisek ; az angyal-, szent-, és ördöggyökerek“ legtöbbje még ma* is arcánumai a népkuruzslók tudománya tárházának. Általánosabb érdeklődésre az ilyen irányú törekvés és munkálkodás tudom nem számíthat, de kulturhistoriai értéke és jelentősége e dolgoknak elvi- tázhatatlanul lévén meggyőződésem, hogy nem végez * Több közleményem a „Gyógyászat“ 1902., 19Ö3. és 190Ö. évi számaiban jelent meg.
