Jellachich István: Törvényszéki orvostan. Jogászok számára (Budapest)
ELŐSZŐ. Munkám megírására azon tapasztalataim alapján határoztam el magamat^ melyeket mint törvényszéki orvos és a törvényszéki orvostannak a jogakadémián előadója szereztem. Ugyanis azon meggyőződésre jutottam; hogy a törvényszéki orvosi ismeretek megszerzésének legfőbb akadályát a jogász- ságnál a megfelelő tankönyv hiányában kell keresni, mert azon művek, melyek orvosok számára Írattak nem alkalmasak egy- szersmint a jogászok törvényszéki orvosi ismereteinek gyarapítására. Ennek oka azonnal nyilvánvaló lesz, ha tekintetbe vesszük azt, hogy az orvoshallgatók csak akkor tanulmányozhatják sikerrel a törvényszéki orvostant, midőn már az orvostudományok egyéb ágaiban: boncztan, élettan, kórboncztan, sebészet, szülészet, stb. kellő jártassággal bírnak. Ezen tudományágakba természetesen a jogászok nincsenek beavatva, mert olyan előtanulmányokat nem végezhetnek mint az orvosok, miért is az orvosok számára írt törvényszéki orvostani munkát kellőkép meg sem érthetik. Másrészt a törvényszéki orvostannak több oly része van, melyeket elég a jogásznak csak általános vonásokban ismerni, míg az orvosnak azok tüzetes ismeretére nagy szüksége van. Ily körülmények között czélszerűnek tartottam oly kézikönyv megírását, mely magában foglalja a törvényszéki orvostani ismeretek megértéséhez szükséges előkészítő s magyarázó részt is és a mely a megfelelő törvények és rendeletek közlése s gyakorlati példák ismertetése által a bírák, ügyészek, ügyvédek és joghallgatók specialis igénj^einek megfelel. A törvényszéki orvostan tanulmányozása csakis szemléltető módon lehetséges, ezért a szöveg közé nyomott ábrákat alkalmaztam, melyeket nagyobbrészt Thanhoffer tanár «Anatómia» czímű művéből és Hoffmann törvényszéki orvostanából szereztem meg. Azon forrásokat, melyeket munkám megírásánál különösen igénybe vettem, a következőkben sorolom fel:
