Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Első rész - A protoblasták elhelyezkedése a coloniaindividuumban (a Metazoonban)
ELSŐ RÉSZ. A protoblasták elhelyezkedése a colonia- individuumban (a Metazoonban). A szükebb értelemben vett sejtcoloniák egységes individualitását külső jelekből csak annyiban vehetjük észre, hogy minden fajtájuknak meghatározott alakja és nagysága van, hogy mindeniket csak egy bizonyos, jellemző határok között mozgó száma a sejteknek alkotja és hogy e sejtek bennük nem bármiképen, hanem mindig fajilag meghatározott törvények szerint vannak elhelyezve. Külsőleg egyebekben is jelentkező individualitásuk csupán az egyes sejteknek van, amelyek akár természetes úton, akár mesterségesen kiszakítva összetartozásukból, magukban is megélhetnek. Az egyes sejtek fölött uralkodó, még magasabb individualitása van azonban külsőleg is kifejezetten már a Volvoxnak. Különben miért nem élhetnek meg a Volvox-coloniából, a többi kapcsolatából kiszakított egyes sejtek magukban is? És miért pusztulnának e! a coloniát alkotó összes dolgozó sejtek egyszerre, midőn elfogytak a csoport gonidiumai? Ilyenforma, de még határozottabb uralom az az individualitás, amelynek a sejtek a Metazoonban vannak alávetve. A Metazoonok azok a többsejtű élőlények, amelyekben a dolgozó sejtek az egész szolgálatában különböző czélokra módosultak, differenciálódtak. A Metazoon fogalmához legalább háromféle sejt szükséges, t. i. szaporító sejtek és legalább kétféle dolgozó sejt. E meghatározás alapján fogjuk az egyedfejlődésben megérteni, hogy mikor következik el az az állapot, amikor az egyedfejlődés már körösztűl jutott a Protozoon-colonia stádiumán és belépett a Metazoon-állapotba. A Protozoonok- ban a sejt individualitása természetesen az egész állat indivií*
