Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-02 / 27. szám

z Winnipeg, Man. 1976. július 2. Szirmai Endre: Újabb adalékéi a Kalangya történetéhez Apáim levelezésének egy ré­szét már 'életében is kezdték (Bori Imre, Szeli István, Né­meth László és mások) ismer­tetni. A hagyaték feldolgozása közben, melyet elsősorban Ben­­hő Ákos kritikus és irodalom­­történész önzetlen segítségével végeztem, különösem a “Káz­­mér Ernő levelei Szirmai Ká­rolyihoz” le. füzetben (Életjel, Szabadka, 1975) ismeretitem nagyobb számiban. Erről a feöny Vöcskéről töhlb rádióelőadást tartottak és 14 szerző újság cikkben is kitért, ami; azt jelen­ti. hogy a levelezés igen fontos irodalmi adatokat tárt fel. Ezen leveleik nemcsak a jugoszláviai, hanem az egyetemes magyar irodalom szempontjából is fon­tosak.: “A magányos óriás”, apám biográfiás és bilbligráfiai ada­tait tartalmazó könyv első kö­tetének (megjelenése után, mely ben számo's1, nemcsak a jugosz­láviai és az, egyetemes magyar irodlalom, hanem több világ- ! irodalmi, sőt a tudomány és a ! kép zfíínüív ész etek szempontjá­ból már a Kanadai Magyar Új­ság 1976. V. 7. számának 8. ol­dalán iá idéztem. Borbándi Gyu­la rádió,előadását a Kanadai Magyar Újság is ismertette 1976. április 23. számában. Könyvembe eddig 986 érdeklő­dő, vagy elismerő levél érke­zett, nemcsak a “magyarul be­szélő” világból, hanem több vi­­lágréteizről is. Étiben adatokat kénnek, levélmásolatokat, raj­zóikat, publikálási lehetőségeket ajánlanak fel s számos adatot is szolgáltatnak, melyeket a II. kötetben részben ismertetni is fogok. E nemszámitott nagy elismerés és érdeklődés mond­hatom' munkabírásom a Végső­kig igénybe veitte, mert hiszen orvgsi és más munkáim mellett hagyatéki munkát csak “úgy mellékesem” végzem. Ezen le­velek közül csak 1-2 levélnek sonailt idézem. A “Magyar Tu­dományos Akadémia Jrodlaloni­­tudmányií Intézete, Budapest, Ménesi út 11-13, 1976. március 29. levelében pl. Vargha Kál­mán a következőket haja: “Tisztelt Professzor úr, há­lásan köszönöm, bogy meg­küldte Szirmai Károlyról szóló rendkívül érdekes és értékes kötetét, mely minden' kutató­nak, aki a XX. század magyar irodalom történetével foglalko- ! ztilk rendkívül értékes forrás- j munka jelent.” Tehát a kitűnő irdalomtörténész és más elis­mert szakemberek is kihangsú­lyozzák, hogy a magyar iroda­lom, tehát nemcsak a vajdasági magyar irodalom szempontjá­ból fontosak adataim. Több 'magyarországi folyó­irat is felajánlja egyes cikkeim közlését. A Szegedi József At­tila Tudományegyetem Közpon­ti könyvtára, Hemcz Aurél igaz­gató kéri Söliöplin. Sik Sándor, Veres Péfer és mások levelei­nek másolatát.” “Nem okozna goncjot szakszerű elhelyezése a Szirmai Károlyiféle levelezés fénymásolatának. Ezt a könyv­tár köszöntettél venné. így az ország irodalomtörténészei ré­szére kö’zMnclcsé válna a Szir­­mai-leveilezés”. “Könyvtárunk egyik tehetséges, szakmailag is jól felkészült dolgozója, Len­gyel Andrási (Lengyel a.: Szir­­may-kiönyv. Szegedi Egyetem c. lap 1976. V. 23, 6. o.) fiatal kol­­lélgám az ügy jelentőségét át­érezve önzetlenül sziveisien vá­­laUko'zi’k arra, hogy ha a könyv­tár megkapja a tejles levelezés fénymásolatát, az 1945 előtti levelezést szakszerűen sajtó alá rendezi, vagyis jegyzetekkel, fiilológiiai aiparátussa'l ellátva, szoros időrendben. Olyan .mó­don, ahogy -az Akadémiának textológiai szabályzata előirja. Olyan nyomdakész kéziiratot kapnál, melynek birtokában nyugodtan tárgyalhatnál ki­adóikkal. Azt Íriszem, egy ilyen kiadvány egyrészt gazdagítaná, az irodalomtörténetet, másrészt a maga tisztaságában tárnia fel Szirmai Károly kiterjedt kap­csolatait ... Az ügy és boldo­gult Édesapád , iránti szeretet és tisztelet hozta magával, hogy az ügy mellé álljak . . .” Budapestről a következő so­rok érkeznek “‘a 21. oldalion, lent az utolsó három soriban, közben az egész dosszié fűzött anyag elveszett” Bandiba meg van! .. az én apámnak küldött Karcsi egy befűzött dossziét kb. 306 gépelt oldal ... (1917? 1924? ,Sz. E.) (Pálffi Lő line né 1976. III. 29 kelt sorai.). A berni országos (könyvtár Magyar Osztálya is vállalja a Szoriai-Archívum anyagának betétbe helyezését. (Engedély 1976. III. 22.-én, Bern, Svejtz.) 'Számos levet, kéziirat, stíl. kerül elő, de ezek egy részét aztán talán résziben érthető o­­kiokból nem kapom meg. “Az irodalmunkra és. sok irótársam­­ra vonatkozó észrevételeit még sincs jogom úgy kezelni, mint puszta irodalomtörténeti vonat­kozásokat . .. Irodalomtörténe­ti távlat kel mindenhez, Mi­helyt elérkezik annak az iroda­lomtörténeti távlata, én magam teszem hozzáférhetővé .. . Úgy látszik nem fontoltam eléggé a dolgot első. leivellem íjjrásákor Próbálj megtartani imegbe,ooü lésedben . .. mert én épp egy­fajta megbecsülés miatt őrzöm tovább édesapáim leveleit, s én is igy gondolok Rád .. . tapin­tattál publikált memoár mun­káidban (amint azt tetted e­­gyébkén eddig is . . .) Én per­sze teljesen megéltem az író álláspontját. Nem is kívánok levelek miatt senkit ser« eset­ileg bajba kevelrni. i ! Apám most megjelent novel­­! láskötet'ébiein, melyben oiyan ! novellák válogatását közölte,t­­| tem, melyek eddig kötetben I nem jelentek meg, már utalok arra, hogy “az apámhoz irt le­velek feldolgozása szintén meg­­j kezdődött és, az, I. kötet anya­­j gániak nyomdakész összeállitá­­sát a jövő év közepére tervez­­j zülk.” Ugyanott iram, hogy Bemtoő Ákossal összegyűjtöttük I apám tanulmányait, kritikáit és irodaik)mpoB&fcai Cikkeit. Ezek egy részét “’Szavak estéje” cím­mel a Forum elfogadta kiadás­ra (Újvidék a Budapesti .Szép­­irodalmi kiadóval karöltve. A kiadást köziben egy évvel, való­színűleg az - anyagi eszközök hiánya maiitt, ‘.‘eltoltak”. Egy másaik gyűjtemény ezekből az Írásokból “Fény és sötétség” címmel vár kiadásra. “Közben Szirmai Károly a kritika tükré­ben ciimü kötet is elkészült, mely apámról szóló tanulmá­nyokból ad .gazdag válogatást.” IM'oist Czakió Tibor jóvoltából újabb levelekhez jutottam s e­­zeket illetve ezek részleteit sze­retném a következőkben ha­gyatéki mnnlkám folytatásaiként közölni. Czaikó', akinek irodai­­mii munkásságát a K.M.U.-ban 3 évvel ezelőtt röviden ismer­tettem’, a következő levél kísé­retében önzetlenül, tökintetnél­­kül! a|rra, hogy a levelekben tartalmozó neimicsák dicséret, de kritika is “őt érte” küldte meg ezeket a következő levél kíséretéiben: ‘'‘Bandikám, váratlanul hozzámjlutottafc elhunyt Édesapád levelei, saj­nos hiányosak, de azéirt igyis adatok az Irodalmunk Történe­téhez és a Kalangya irányelvei­hez, és az ő szerkesztői elgon­dolásának hű kifejezői. Örülök, hogy e küldeménnyei is bővül a Szirmai Archívum. Kéziesók Tieidnek, Téged ba­ráti! szeretettel ölel Pistád. 1975. nov. 4.).” A következőkben közlendő “lSzi|i mai Károly leveleik” nem­csak a szerkesztőt, az, iroda­lomszervezőt és a tanítót, de elsősorban a kritikust is bemu­tatják, azt aki azt Írja: ‘'Kri­tikánk nem irányul személyek ellen, esak rossz müvek ellen!” S aki kiha mg súlyozza, hogy itt nincs barát és nincs ellenség, csak munka van, csak az szá­mit, hogy az jó, vagy rossz. Ezen levelek is bizonyitékái és részei apám kritikai munkás­ságának, melyből Martin Hei­­j degger filozófus is, oly szépen emlékezet meg az ő és az én méltatásomban is és akiről ! Benikő Ákos “Szirmai Károly, a 1 kritikus” (Jelenkor, 1975,. 11. ’ 1031-1036) cjk,kébe',n oly szépen z étel részletesen ír. ll~ ik A levelek között, melyek ön-vi­­magnkétrt beszélnek, szándéko­san egy, a Jug. Máigylar Köz-eg művelődési .Sziövétség és egy a2. levelezéssel kapcsolatos Urasig kóczy-levelet tettem. (Folytatjuk) -HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA I VAN, — ÍRJON NEKÜNK! DALOLJUNK... GYERE VELEM AZ ERDŐBE... Baghy Gyula verse, Balázs Árpád zenéje. Gyere velem az erdőbe kék ibolyát szedni, Oda hol a rigó fészkel nem nem is olyan messzi. Hogy a te két szép .szemednek, szerelmednek vagyok a bolondja. Mikor onnan visszatérünk megrakva virággal, Hiszem Istent nem cserélünk az egész világgal: Mert ott ahol ^enki Sj&m lát,. 1 ésak az a ^jüMetsín: Megsúgod, hogy te is szeretsz s enyém leszel édes drága kincsem. A dinasztiák elsőszülöttjei is érthetnek valamicskét az egyed uralkodás ^művészetéhez, de bi­zonyos, hogy Hedda Miilstadt kisasszony alaposan járatosabb volt náluk ebben a tudomány­ban. Hedda Miilstadt a nagy né­met város drámai hősnője volt, akinek fejedelmileig karcsú ter­metéért, aranyszőke hajáért, drágakövektől ragyogó iCleo­­patra-jeimezéért egyaránt ra­jongott az egész egyetem, az egész polgárság, az uralkodó családnak minden ottidőző fér­fitagja. Mikor a színház kötelé­kébe lépett, még gyalog: ment estémként a színházhoz, egy ti­­zenkótesztendős cselédleány kí­séretében, aki a ruháit cipelte. Két év múlva már igy szólott, büszke pillantást vetve az igaz­gatójára : — Akarom! És az igazgató, a hosszú, ci­nikus volt színész, akiről a kül­seje után abszolúte nem lehe­tett tudni, vájjon harmincöt avagy hatvainesztendős-e, kö­zömbösen vállat vont sí csönde­sen. igy felelt: —- iHát akkor természetesen igy is lesz! Az igazgató, aki különben nyers, szókimondó vén (komé­diás volt, egyébként isi ellent­mondás nélkül tűrte a Hedda kisasszony legképtelenebb sze­szélyeit. Miért? Talán férfias gyöngédségből? No persize! Aestle ur hires volt arról, hogy goromba, mint a pokróc, s hogy a saját nagyapját is képes len­ne kikergetni a színpadról. Gyöngédségének bét természe­tes oka volt: először Hedda kis­asszony valóságos üdvöskéjévé lett a színháznak, akinek a ked­véért mindennap aranyakkal telt meg a pénztár fiókja, má­sodszor: egy fiatal herceg, az uralkodó unokaöccse, egy nap föihlvatta a palotájába s lee­­részkedőleg igy szólott hozzá: — Kedves Aestle, bánjon jól Miilstadt kisasszonnyal ... Ha azt fogom hallani, hogy meg van elégedve magával akkor mindenesetre számíthat az elis­merésemre ... ilgy történt, hogy valahány­szor a többi színész a .Hedda kisasszony különös kitünteté­seit zokon vette, az igazgató ha rágósán igy kiáltott fel: — Mit akartok, ti koldusok, ti éhenkórászok? Ha • Hedda nem volna, hát valamennyien éhenhalnátok .. . Két évig pompásan ment a színház dolga, a harmadik év­ben azonban -— az egyik rossz szezon derekán — az Aestle, ur régi, vidéki hitelezői energiku­san követelni kezdték a pénzü­ket. Mivel akkoriban jó darab se igen volt a műsoron, s a Hed­da vonzóereje is mintha veszí­teni (kezdett volna erejéből, ,a szigénydgazgateo egyi napok ar­ra ébredt, hogy ha váratlan se­­! gitség nem érkezik, igaz, hitele- , zők megkérik ellene a csődöt. | Pár napig a fejét vesztve járt j íühöz-fához, de mivel a pénz- I piacon ez időben véletlenül ki: | fogytak a nagyobb: bankók, ! minden fáradozása hiábavaló-! naki bizonyult. Aestle egy dél- ! utáni lehoirgasztotí fővel állított be ,színháza startjához: — Tudod, mi az újság? — mondta, miután egy selyemíau­­teuilben elhelyezkedett. . — Micsoda? — Az, hogy pár nap múlva j becsukhatjuk a .boltot. Nincs ! annyi pénzem’ hogy a személy- J zet gázsiját kifizethessem. Ez j pedig nemcsak az én, szegye- ’ nem lesz, hanem a tied is. .— Hát mit tegyünk? — kér­­dezte Hedda kisasszony meg- | döbbenve. — Egyetlen mód van,, gyer­mekem, hogy a szinházat meg- ; menthessük: az, hogy egy pén­zes társat kerítünk valahon­nan,. Ha akad egy ember, aki nyolcvan ezer márkát befektet I a vállalatba, hát egyezerre künn 1 vagyunk a vízből. — És van valakid, aki pénzt adna? — Van. — Ki az? ' Aestle ur Hedda kisasszony felé bökött a fejével és szára­zon igy szélt: | — Te! — Én,? — kiáltott fel a szí­nésznő ijedten. — Azt hiszem, j hogy megbolondultál, vén cse-i pü rágó. Hát komolyan azt hi­szed, hogy még tovább is ko­­médiáznám nektek, ha nyolc­vanezer márkányi készpénzem lenne? I Az igazgató ásított és vállat | vont. i — Hedda, mondj le arról, hogy velem ostobaságokat elhi­tess. Hat éve vagy a színháznál ési minden, évben megkerestél legalább, harmincezeir márkát. ; Ezenfelül is csurrant-cseppent valami — ne düihösikjödj, csak az ajándékokról beszélek, — szóval bátran tehetem az évi jövedelmedet hatvanezer már­kára. Van. bátorságod azt mon­dani, hogy te ennyit elköltöttél évenkin.t? Ugyan mire? A toi­­lettjeid belekerültek négyezer márkába, a lakásod se olcsó, de ami a háztartásodat illeti, hát | engedj meg, még a színházi tűz­oltó is tudja, hogy csupa fukar­ságból ementhal sajtot, vagy augsburgi kolbászokat vacso­rázol. Az én számításom szerint közel félmillió márkát zsugor­­gatsz a takarékban, vagy a tit­kos suhládjaid fiókjában, .. . Hedda kipirulva ugrott fel a helyéből, de az igazgató nem engedte, hogy szóhoz jusson. —r Magunk közt szólva, .buta lennél, ha az ajánlatomat el nem fogadnád. A pénzedet bő­séges kamattal fogod visszakap ni, de a kamatnál még többet ér, hogy most igazán korlátlan ur lehetnél a színháznál. A tet­szésed szerint diszponálhatnál minden darab fölött s nemcsak a saját szerepeidet válogathat­nál ki, hanem Rohr kisasszonyt is akkor játszathatnál, amikor saját magad akarnád. Biztosit­­lák gyermekem, hogy ennél jobb üzletet még sohase kötöt­tél' . .. A beszélgetés további részle­tei nem .fontosak, csak azt je­gyezzük1 föl, hogy Hedda kis.­­asiszony harmadnap egy nyolc­vanezer márkáról szóló takarék pénztári könyvet adott (át só­hajtva az igazgatónak. Elhatá­rozása kétségtelenül nemes for­rásból fakadt: a titkos remény­ből, hogy Rohr kisasszony meg pukkad .. ’. A népvándorlás korabeli nagy csatákról, fájdalom, nem ma­radtak fenn hírlapi tudósítások s igy a kitö'rt háborúhoz hason­ló példákat nem idézhetünk a világtörténet lapjairól. A nők iránt érzett lovagiasságunk nem gátolhat bennünket annak a ki­jelentésében, hogy Hedda kis­asszony gyalázatosán visszaélt a hatalmával. Semkise veheti rossz néven, teilte, hogy minden jó szerepet a maga számára foglalt le, de valószínűleg a sa­ját édesapja is szemtelenségnek minősítette volna azt a bánás­módot, mellyel fiatal vetélytárs­­nőjét a porig alázta. A szeren­csétlen Elza Rohr, aki azelőtt Antigonét és Medeát játszotta, most kétlapos szobaleány-szere pékét kapót, olyan szerepeket, amelyeket a színház segédszi­­nésznői is indignálódva vissza­küldték .,. (Csakugyan, a Rohr kisasz­­szony hódolói tették-e, avagy a felső bimbó felsőbbsége volt-e a kinyjlt büszke rózsával szem­ben: de bizonyos, hogy a név­telen ellenfélnek nem ártott a kegyetlen, zsarnok háborúja. A- mikor Rohr kisasszony — fehér kötényes szobalány jelmezében — szenvedő Stuart Máriaarccal ■ jelentette, hogy az ebéd tálalva van, oly egetverő tombolás tört ki a nézőtéren, aminőre még a legöregebb artista voyageuse­­löse emlékeznék. És a gőgös Heddanak, aki ilyenkor sápad­tan húzódott vissza páholya j mélyébe, meg kellett érnie azt a szégyent, hogy a leghíresebb I tirádáit olykor halálos, szinte | megdöbbentő némasággal f o- i gadták .. . Az egyensúlyt egyedül az .igazságos kritika találta meg | mely évszázados hagyományok | szerint két vérengző táborban küzdött a művésznője egyed­uralmáért. A Hedda lapjai né­ha elismerőleg konstantálták, hogy Elza kisasszony ijesztő élethüséggel játssza a szoba­lány-szerepeket, s elismeréssel jegyezték föl, (hogy a füvésznő minden mozdulatán látszik a hosszú esztendők gyakorlata. Az, Elza újságai viszont részlete sem megemlékeztek azokról az előkészületekről, melyek illeté­kes körökben a Hedda IMillstadt huszonötesztendős jubileuma érdekében megindultak. És mig maga a két művésznő tehetet­len dühhel szorongatta otthon a markát, a kritikusok néha te­les karddal rohantak egymásra, ajkukon az éjfekete Elza, vagy az aranyszőke Hedda .nevével... Ki tudja, hogy mivé fajul a megindult-' hadjárat, ha/Aestle ur egy n'apon megint ünnepies látogatást nem tesz a társtulaj­donosa szalonjában. —• Művésznő, kezdte Aestle ur — ha pénzt nem adsz, hát ellicitálják a kő sziklái,mkat és , az érdéin két ... ' Hedda földhöz vágott egy vi­zes üveget, s rikácsolva ragadta meg a vén komédiás nyakát. — Pénzt? Azt mondom ne­­j ked, hogy békén hagyj, mert j lelőleik, «-.int a kóibo,r kutyát. I Tíz éven át vesződtem és tör­tem magam; hogy egy részeges korhely a nie,gtakargatott fillé­reimet elverje... — Akár megölsz, akár nem azzal nem igen segitsz maga­don ... Ha uj pénzt nemi adsz hát elvész a nyolcvanezer már­káét is • • Hedda később újra átadott harmincezer márkát és zokog,­­v va ette vacsorára az emerthali sajtot, de a színháznak az u­­jabb áldozat se használt. A né­zőtér kongott az ürességtől és egy délelőtt, a végrehajtó csak­­! ugyan jegyzékbe vette az erdő­ket, a kősziklákat és a menny­boltozatot ... Másnap Hedda éppen vizes borogatásokat rakott a homlo­kára, amikor a szobaleány be­hozta az Aestle ur névjegyét. A direktor nem várta meg, hogy bebioc,sássák,' hanem szótlanul belépett a szobalány nyomá­ban. — Művésznő, —- szólott, anél­kül, hogy fölösleges bevezeté­sekbe bocsátkozott volna — most már csakugyan ránk terí­tik a vizes lepedőt, ha a germá­nok Istene a józan eszedet visz­­sza nem adja. Én szívesen el­hiszem, hogy te hitvány korunk legnagyobb, színésznője vagy,1 azt is elhiszem, hogy Duse és Sarah Bernhardt pesztonkák hozzád képest, de a közönség fájdalom, nem hiszi el. Úgy áll a dolog, művésznő, hogy a nyo­morultak vénnek tartanak. Én minden fellépésedkor hízom vagy két-három kilót, de mit ér neked, ha éni olyan kövérre is hizom, mint i az öreg Gapib* - nus, amikor egy este kilencven márka a bevételünk. Itt most már csak egyetlen, radikális eszköz segít, dte jótállók nieked, hogy ez kiránt bennünket a csávából. — Mondd meg, haramia, hogy mi az? — szólott a sze­gény Hedda sötéten. — Szívesen megmondom, de előbbi vitesd el a közéltedből a vizes palackot. — iMiért? — Mert Isten tudja, nem szeretem, ha vizes palackokat dobnak a fejemhez. Hedda kivitte a tálcát, s odafigyelt. — Egyetlen mód van,; ha El­zával eljátszatjuk a grófkisasz­­szonyt az “OmJiadék titká”-ban. Biztosdtlak, hogy minden este zsúfolásig megtelik a nézőtér, mert a közönség százszor job­ban szereti ezt a zöld békát, mint téged. Szóval rajtad áll a választás: vagy a büszkeséged­nél maradsz, vagy a pénzed után futsz. S mivel a dicsőség amúgy is múlandó, a hitvány mamimon pedig megmarad, azt hiszem nincs értelme, ha egy pillanatra is habozol ... Az “Omladéik titka” volt az a darab, amelyben a fiatal Hed­da Miilstadt valamikor a legna­gyobb diadalát aratta. Érthető VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSA! CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. I r KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁS­­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.59 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA már nem kapható. K.M.Ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. tehát, bogy a szerencsétlen mű­vésznő magánkívül ugrott'föl a helyéből & képtelen haragjában torkon ragadta a kapálózó di­rektort. — Gazember, — kiáltotta re­kedten — megöllek, megöllek... Aestle ur kiszabadította ma­gát a színésznő karmai közül, s iqsÖndesen igy felelt: — Megölhetsz, de ezzel alig­ha ikiapod vissza a száztizezer márkádat. Legyen eszed mü­­vész,nő, ezzel többre mész, mint az oktalan indulatoddal ... Hedda, siróigörQsöket kapott, de harmadnap — a szeme alatt fekete karikával — beleegye­zett abba, hogy Elza eljátsza a gróifkisasiszony szerepét. A szín­ház egymásután százszor telt meg és a. végrehajtó feloldotta a zár alól a kősziklákat esi a mennyboltozatot. Ez volt az első eset a világ történelemben, hogy eigy szí­nésznő a vetélytársnője javára önként lemondott a legkedve­sebb szerepéről. javított és bővitelí sáskajárás IRTA: RÁKOSI VIKTOR Batu kán, a tizenharmadik századból jól ismert bankigaz­gató (mint szövetkezet) nem készült nagyobb körültekintés­sel európai rablóhadjáratára, mint én az unokabátyámnál te­endő visz on,tlátoig'atásra, amiéi t ő, nálam járván, egy nap alatt egy hétre kipus’ztitott minde­nemből. i Nem sokat törődtem' volna vele, ha kétszer annyit evett vol­na is. Csakhogy ő nem azért evett, mert neki jól esett, ha­nem azért, mert azt remélte, nekem rosszul esik. A múltkor kimerítően - ecseteltem már, hogy milyen rosszmájú ember volt. Jóformán beteggé ette ma­gát nálam, e&ákhogy nekem ez­zel anyagi károkat okozzon. A saját gyarapodása nem okozott neki annyi örömet, mint más­nak a, károsodása. Én rám meg különösien azért volt dühös, mert a feleségét két ízben meg­­csóikoltam. Hogyan készültem erre a re­­vánsra? Manapság a tudományok minden terén óriási előhaladást tettek. A régi időkben az ele­mi iisikola meigelégedett azzal, hogy irnl, olvasni és számolni megtanította a gyermekeket. Ma már abban is fárad, hogy fiziológi'kus táplálkozásra é,s hi­giénikus életre tanítsa, őket. Az én időmben vajaskenyeret és sóskiflit ettünk uzsonnára az iskolában, De most a gyerme­kek fehérjét és szenet fo­gyasztanak s pontosan meg­mondják, hogy' a iSzentjános­­kenyérneik mennyi.a cukortar­talma. Ilyen kultúrában felnőtt gyermeket, akik tudják, hogy mi fokozza a gyomor fogyasz­tóképességét és micsoda élelmi­szerben van tápláló erő és mi­ben nincs, könnyű lesz 'előké­szítenem arra, hogy adott na­pon a rendesnél sóikkal na­gyobb mértékű kosztolással lep jék meg a világot. Én ugyanis elhatároztam, hoígy Kovácsi János meglátoga­tására mind a hat gyermeke­met elviszem, kellő módon pre­parálva. Mikor a jó Isten a szép Séget és a tehetséget osztogat­ta, nz én gyermekeim nem tola­kodtak az első sorba. De mi­kor a, jó Isten friss; tarisznyát vett le a szögről, hogy abból a jó gyomrokat elossza, akkor megszólaltak az én gyermekeim is: kérem, mi még nem kap­tunk semmit. Így aztán, ebben a tekintetben ikifpgástalan ado­mányhoz jutottak. Igazán sze­­retnénv-azt a koriviktusi ételt látni, amit ők meg nem esznek. Akadhat étel; melyre azt mond­ják kiesi, meg rossz, de olyan étel, amire, azt mondják, nem j kell, nincs a világon. Ha önök i minduntalan azt olvassák a la­­j pókban, hogy1 a Számtisztek f.­­zetésének ujabh rendezése sür­gőssé vált, ezt tulajdonitsák a gyermekek elszaporodásának s annak, hagy hajdan erős étvá­gyuk még mindig nem inidult romlásnak. Természetes', hogy a gyerme­keknek ez a farkas éhsége konyhánkat teljesen átalakítot­ta. Ott afféle filigrán, finiom, földiekkel játszó égi süteimé­­nyek nem fordultaik elő, ellen­ben a kompakt, nehéz eledelek annál inkább. A (gyermekek el­méletileg tisztában voltak az­zal, 'hogy micsoda étel mennyi vért, mennyi húst és mennyi clsontot produkál a testben. De .gyakorlatilag meg kellett elé­gedniük olyan eledelekkel, me­lyek ímegféküdték a gyomrot, vagyis laktatók voltak. E mel­lett mé'gis virultak s egészség dolgában semmiféle herceg leg­fényesebben és legváltozatosab­ban táplált gyermekéivel sem cseréltek volna. Két héttel előbb figyelmez­tettem a gyermekeket Kovácsi János ebédjére, lelkűkre kötvén, hogy a szokottnál kisebb tevé­­; kény,séget 'fejtsenek ki az ott­­! honi ételek pusztítása körül. A legid'őséb'bÜk hatodik igiimná­­| ziumba járt, a íegkisebbik har­­! madi'k) elemibe. Az idősebbek | megértették az intést s szem­mel láthatólag készültek a Ko­vácsi János ellen indítandó had járatra. Az édesanyjuk külön­ben két heti menüt aszerint ál­lított már össze. Azonfelül ha­tározottan kevesebbet főzött, mint máskor, úgy, hogy előre láthattuk, hogy mi kiéhezve fo­gunk kikötni a boldogtalan Ko­vácsi Jánosi portáján. Közben azonban egy kis ka­tasztrófa pokoli terveimet meg­­[ hiusulással fenyegette, i Á fürdőszolga felesége, Bábi I asszony még előttevalló eszten­­| dobén baracklekvárt főzött be i s ezzel oly takarékosan ibáat, j hogy két hatalmas üveggel még I ezen a nyáron/ is megvolt. Történt, bogy a kőröshegyi | kentészné ebédre jött Bábi asz­­| szonyságlioz, aki a tiszteletére (Folytatás a 7. oldalon! Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budasésti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, új cime: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. I R3C 1A7 —. Telefon: 047-1513. Í----------------------------------------­HEDDA IS ELZA

Next

/
Thumbnails
Contents