Hitünk, 1987 (35. évfolyam, 9-11. szám)

1987-09-01 / 9-11. szám

2 50 ÉVES JUBILEUM ünnepeljünk alázattal és magunkba szállással Ezek voltak Leskó Béla szavai 30 évveI ezelőtt: "Uten úgy intézte dolgainkat, hogy ehhez a naphoz, az ónálló magyad evangélikus gyülekezet megalakulásához éppen böjtben ve_ zessen el bennünkeüt. Es ml szedet nénk, hogy ezt a eselekedetet valóban komoly böjti alázatosság gal ¿6 magunkba szállással hajt­suk végde... Hi magunk akadtunk most együtt lenni, meghányni­­vetni dolgainkat, is olyan mun­­kát végezni, amely egyszed majd elvezethet bennünket a nagy nyíl vános ünneplés napjához Is... Megalázkodunk, ment szedetnénk hinni, hogy nem embedl tedvek, akadatok, önzö embedi célok azok, amelyek bennünk idáig elvezettek, hanem az Uten azf aki eszköz - ként használ bennünket és alakí­totta így dolgainkat..." Amikor ezekben a hónapokban templomunk 30 éves felavatása évfordulójának méltó keretek kö­zött való megünneplésére készü. lünk, lényeges, hogy visszatér­jünk a kiinduló ponthoz: a meg­alázkodáshoz, az Istenre hagyat­kozáshoz, az örömhöz, a hűséghez, a szeretethez. A megalázkodáshoz, amely be­ismeri, hogy nem emberi mü volt e gyülekezet megaIapftása, hanem Isten eszközéül választott ki bennünket, ¡J alakítotra és irá­nyította mindeddig dolgainkat. Valahányszor elfeledkeztünk erről és az alázatot a gőg vál­totta fel, reménytelenség és a kétségbeesés lepte el a gyüleke­zet vezetőségét és a hfveket egyaránt. Nem lehet emberi el­képzelések, akarat és önző ter­vek irányába terelni gyülekezeti életünket, mert az Úr azt nem engedi! De amikor a bünval­­lás és vezeklés útjára léptünk, egyszerre csak azt láttuk, hogy Isten áldása nem hagyott el, az Úr újra kegyelmébe fogadott bennünket. Csakis Istenre hagyatkozással reménykedhetünk jövőnkbe. Ha­gyatkozhatunk Urunkra épp azért, mert az Ő akaratából született közösségünk. Azért is, mert 5 megérti botIadózásainkat, hitet­lenkedéseinket, nagyravágyódá­­sainkat, vagy amikor határolt elképzelések vezetnek döntése­inkben, mikor figyelmen kivül hagyjuk az Ő akaratát, s más, általunk magasztosnak Ítélt cél­kitűzéseket állítunk közösségünk elé, ilyenkor rámutat, hogy nél­küle semmit sem tudunk tenni, s amikor visszatérünk Hozzá, karjaiba vesz s biztosan hordoz és irányit a kies mezőkre... Az Úr nem csak megaláz, de végtelen sok örömöt is ad a szol gálatában mindannyiunknak, akik inkább reá hagyatkozunk, hogysem világi elképzelésekre és dicső­ségre törekszünk. Nagyszerű volt a kezdet: böjti alázatosság és minden alapító tagnak a magá­ba szállása, nem nagy népünnepély lyel és harsonával, közömbös nép­tömeg jelenlétében.

Next

/
Thumbnails
Contents