Harangszó, 1919

1919-01-05 / 01. szám

TARTALOM; f Madár Mátyás: Óóvesti fohász. (Vers.) * Szalay Mihály: Újévi gondolatok — A szociálizálódás elméletben és a gyakorlatban — Tükörképek — Az ország helyzete és egyéb világesemenyek. — Gyermekvilág. Csite Károly: Csöpp kutya és a kis cicák. — Csöndes percek. — Hírek. — A közönség köréből. — Kérdés. — Tárca. Sántha Károly: Fohász. (Vers.) — Czipott

Géza: Egy ének története

ró

év esti fohász.

m

•ózemerú esztendő határánál állunk, •ozcmerú esztendő, fegadd húcsúzáLunli! teálaimádságunlt égbe szállá hangja •»íré zeít eg ássál repül a magasba, hlöffünk, mögöttünk szemerú emlékéit, Kembadült beldeqság, heroadé reményeit... Szerte szép hazánkban hangzik asicalem: Yan-e elyan bánat, mint az én bán a te nj V! Mindenhaté Isten, jéságes kezeddel Szüntesd a bánatét; reményünk ne redd el! Benned bízna zárjuk letűnő epünket.

Xe hagyj el! hallgasd meg buzgé kérésünket. f madAr mátyás.

Újévi gondolatok.

Irta: Szalay Mihály.

Bizonytalanul, sötéten áll előttünk a jövő. Nehéz kérdéseket vet elénk Mi lesz hazánkkal? Mi lesz magyar fajunkkal ? Mi lesz egyházunkkal ?

Nagy darabot le akarnak hasítani hazánk testéből. Körülbelül öt milliónyi magyart akarnak más államokhoz csatolni. A megmaradó Magyarország olyan kicsiny és kenyéren kívül más természeti áldásban olyan szegény lenne, hogy fejlődésre nem igen számíthatna.

Ezen kívül folyton ott lebegne felette a háború réme. Mert öt millió embernek erőszakos elszakíttatásába s jórészt műveletlenebb és érdemet- lenebb népek alá vettetésébe végleg belenyugodni a magyar soha sem tudna.

De ezt a darab Magyarországot is végromlással fenyegeti a sem isteni, sem emberi törvényre nem tekintő féktelenség, amely Oroszországból nihilizmus, leninizmus, boly- sevizmus néven csapott át hozzánk. Célja a teljes felforgatás, a múltnak kíméletlen rombadöntése, akár volt abban jó, akár nem. Az a fő, hogy az új mindenben ellenkezője legyen a réginek.

* *

*

Egyházunkat is nagy veszedelmek fenyegetik Örök kincsei messze nyúlnak a múltba, egész az örökkévalóságba, tehát igazán régiek. Nem csoda, hogy a múltat rombolók ennek is nekivetik durva csákányukat.

De ami örökkévalóságból ered, örökkévalóság felé halad és örökkévalóságba szakad. Ezért nem esünk kétségbe. Az örökkévaló keresztül szivárog, ha kell, keresztül gázol az ideiglenes torlaszokon, iszaprétegeken és vakon útjába álló embereken. A keresztyénség elején háromszáz évig torlaszolták törvényekkel, fegyverekkel, vértanuk hullájával, mégsem bírtak vele. A reformáció előtt úgy látszott, egészen elapasztották s egy- szercsak ellenállhatatlan erővel tört elő és folyt tovább. Mért állna meg épen ma? Hiszen ma is messze van útja végétől: az örökkévalóságtól.

Egyik Oroszországból haza térő hadifogoly azt. mondja: Hát Lenin nem kisebb ember Jézusnál. Erre falujának egyik legértelmesebb és legbecsületesebb polgára azt válaszolja: Jézusnál? De még Kossuthhoz sem lehet hasonlítani.

Sok ember véleményét fejezte ki ’ az előbbi; jól eltalálta az igazságot|

I,

il

Előfizetési ára 62 számra közvetlen küldéssel

VALLÁSOS NÉPLAP.

i.,

lKAPI BÉLA 1910. Felelős szerkesztő, kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY.

I vezetője: CZIPOTT GÉZA szerkesztő, Szentgotthárd

(Vasvármegye)

korona. Kéziratok Lovászpatonára (Veszpremmegye), előfizetési dijak,

reklamációk a HARANQSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

X. évfolyam.

1919. január 5.

I I

I. szár^

tn\\