Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34
két évig. 32 Ivádon ma már nincsen aranykupa, vagyis főkötő. A faluban nagy keresés után mindössze egy háznál találtunk. Ivádon, éppen úgy, mint a palócoknál a közösségi élet alapegysége a nagycsalád volt. Ez azt jelentette, hogy az apa együttmaradt „egy kenyéren" (vagyis ház- és földközösségben) felnőtt fiaival, majd menyeivel és unokáival. Csak akkor váltak szét, ,,vállakoztak el", ha már a negyedik generáció született, vagy ha gazdasági, vagyonjogi viszonyok indokolták. I. Laci Borbála még emlékszik olyan nagycsaládra, hol 16 ember élt egy kenyéren. Néha még a szülők halála után a testvérek is együtt maradtak. Ha az anya élt, ő lett a családfő, ha már nem élt, akkor a legidősebb testvér. 33 Ez a palóc házközösség, melynek családi típusa a nagycsalád, maradványa azoknak a gazdasági és termelési viszonyoknak, amelyekben egy család a megélhetését biztosító parasztbirtokon egy esetleg még fél session élt s az úrbéri terhek sok munkáskezet kívántak meg. Ha csak egy férfi dolgozó volt a háztartásban, az nem tehetett eleget az úrbéri kötelezettségeknek is és nem művelhette egyben saját birtokát. Többedmagával már minden kötelezettségnek eleget tehetett, mert a telken (féltelken) ülő jobbágy fiai apjuk életében felnőtt korban is zsellérek maradhattak, akik nem voltak kötelesek annyi robotra, mint az atya. Ivádon ugyan az ivádi közbirtokosoknál más volt a helyzet. Itt robotot nem kellett teljesíteni. A XVIII. század második felében azonban az irtásföldek művelése, a pásztorkodás ellátása, a XIX. században pedig a fejlettebb technikájú gazdálkodás mellett részben az árútermelésre való áttérés, még inkább a század második felében a nagycsalád egy-egy férfitagjának bányába, gyárba járási lehetősége s ez által a nagycsalád részére havi fix pénzbevétel biztosítása — mind indokolták a nagycsaládi típus fenntartását. Ha megfigyeljük, hogy az Ivádiaknál milyen gazdasági és társadalmi viszonyok mellett maradt fenn a nagycsalád intézménye, azt látjuk, hogy leggyakoribb a középparasztbirtok mellett, tehát a fél teleknek megfelelő birtokokon. A Hegyi-had már nem él nagycsaládban, mert nem maga munkálja földjét, nincs szükség a családon belül több munkáskézre. A legszegényebb, kisparaszti sorba jutottaknál sincs erre szükség, mert kevés földjét a gazda maga is megmunkálja. Annál inkább szüksége van a nagycsaládra a féltelkeseknek, a mai középparasztok őseinek. Itt legalább 2 felnőtt férfi a gazdaságot látja el, 1 fiatalabb pásztorkodik, 1 pedig munkaerejét valamelyik kapitalista vállalatnak bérbeadja s minden pénz, amit kap, hazaad a nagycsaládnak. A parasztság differenciálódásása s polarizációja vet véget — leginkább már e század elején — a nagycsalád rendszernek s egyes részük már inkább bérmunkásokkal pótolja a munkaerőt, az elszegényedettek pedig maguk gondoskodnak a megmunkálásról. Az első világháború idejére már jórészt megszűnnek a nagycsaládok Ivádon s ma csupán elvétve, ideig-óráig fordul elő ilyen közösségi életforma, a rendes együttélés a kiscsalád keretében történik. A családban általában a férfi szava dönt. Azelőtt a férfit az asszony ,,kend"ezte, s csak a férfi tegezte feleségét. Ma már legtöbb helyen, főleg a fiataloknál kölcsönös a tegeződés. A férj öccsét nem szólítják „kisebbik uramnak" Ivádon. Nagy István tanító, aki már 20 éve ivádi lakos, mondotta, hogy ezt mindössze egyszer hallotta, akkor is olyan asszonytól, aki Erdőkövesdről származott ide. A családban az apa büntethet is, a faluközösség törvénye szerint a gazdának senki nem felelhet vissza. Havalaki megtöri a rendet, előbb megdorgálják, ha ez sem használ, kinézik s a társadalmi bojkott a faluközösségben veszedelmesebb, mint az állam bűnfenyítő keze. Erre azonban nem is kerül sor. Ha a fiú 41
