Folia archeologica 19.

V. Ember Mária: XVI–XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákból

XVI—XVII. SZÁZADI RUHADARABOK A SÁROSPATAKI KRIPTÁKBÓL A sárospataki plébániatemplom kriptáinak feltárása, azokból a textiliák kiemelése, 1964 őszén és 1965 tavaszán két periódusban történt. A kriptákban levő nagyfokú — 94% — légnedvesség következtében egy kivételével minden koporsó faanyaga jóformán teljesen elkorhadt, az egymásra helyezett koporsók egymásba rogytak, tartalmuk összekeveredett. Lehetetlen volt tehát megállapítani, hogy milyen ruhadarabok tartoztak össze, és mi volt az egyes koporsók tartalma. Ezért a kripták és koporsók sorszámozása nem adhat megközelítően sem pontos tájékoztatást. Célszerűbbnek látszik tehát a textil-leletek sorszámozása és a kriptákat jelző számoknak csak zárójelben való jelzése. Természetesen az alábbiakban csak azokkal a koporsókkal fogok foglalkozni, amelyekből a magyar viselet szempontjából számottevő textíliát emeltem ki. A leleteket tehát nem a kripták és koporsók, hanem öltözet-típusok, ruhaformák szerint csoportositom. Nemcsak azért tartom ezt a beosztást célszerűbbnek, mert így az egyes ruhatípusok egymás után tárgyalhatók, hanem mert a közöttük levő összefüggések világosabban kitűnnek és a magyar viselet történetébe tökéletesen beilleszthetők. A leletek viselettörténeti szempontból különösen azért figyelemre méltók, mert nagyrészt a XVI. század második és a XVII. század első feléből származnak és ebből a korszakból a debreceni és a miskolci múzeumban levő csekély számú kriptalelet kivételével viseleti anyagunk eddig jóformán nem volt. Csupán az ábrázolásokra voltunk utalva, amelyeken a ruhatípusok jól felismerhetőek ugyan, de szabásuk és a tartozékok pontos rekonstruálása szinte lehetetlen. A sárospataki kriptából kiemelt leletek tehát éppen ezt a hézagot töltik ki, és segítségükkel az ebben a korszakban viselt ruhaformákról, azok változásairól és szabásáról kaphatunk szinte teljes képet. Sajnos a ruhadarabok nem kapcsolhatók viselőik nevéhez, mert a korai koporsók közül csupán egy maradt épségben, ezen azonban nem volt felirat, a többi pedig szilánkokká volt elkorhadva. Néhol találtunk ugyan szögfejeket, amelyekkel feltehetően a név és az évszám volt kiverve, de a szöveg a fenti okból már nem volt rekonstruálható. Nem jelenthettek támpontot az egyházi anyakönyvek sem, mert azok csak a XVIII. századból maradtak ránk. i. a—

е. (XVI) Jóformán teljes épségben maradt fenn az egész öltözet. i. a. Dolmány, mente, nadrág, süveg és öv (85. ábra). Dolmány, egykor skarlátvörös — ma világos vörösesbarnára színeződött — vászonkötéssel szőtt, erősen bolyhozott posztóból. (13 lánc- és 18 vetülékfonál négyzetcentiméterenként. Szövetszélesség kb. 54 cm.) A ruhadarab egyes részeinek összevarrása behajtás nélkül történt. A szövetéleket vékony selyemfonállal apró, egyenletes öltésekkel varrták össze, a varrásokat a posztó bolyhozott felülete jóformán teljesen eltakarta. Csak deréktól felfelé a két oldalvarráson és az ujjak összevarrásán hagytak rá 1/2 cm behajtást, ezek a részek is sűrűn, apró öltésekkel