Evangéliumi Hirnök, 1938 (30. évfolyam, 15-16. szám)
1938-09-15 / 15. szám
2. oldal “EVANGÉLIUM HÍRNÖK“ 1938 szeptember 1. s öt évvel később ezek szövetségbe tömörültek, hogy nagyobb munkát tudjanak kifejteni. Ennek eredményeként gyülekezeteink szépen fejlődtek minden jóirányban. Sokat nőttünk számban, tenniakarásban, áldozatkészségben és tapasztalatban. Harminc éven keresztül közel harminc templomot építettünk, melyek ma erős várai az evangéliumnak. 3000-nél több lelket mentettünk ki a bűn örök kárhozat felé haladó gyors árjából az ideálisabb, erkölcsös krisztusi életre- Aggmenházunk, szemináriumunk, páratlan irodalmunk mind-mind fényes bizonyítékai annak, hogy ő velünk volt. ISTEN VELÜNK LESZ A JÖVŐBEN. Jézus mennybemenetele előtt megígérte tanítványainak, hogy velük lesz minden napon a világ végezetéig. Határozottan lehet számítani jelenlétére. Azonban Isten velünklétét bizonyos feltételhez köti ma is, mit a múltban tette: —Ha mi Istennel maradunk és paranElveszett, de megtaláltatott. — Igaz történet — Irta: Bányai Ferencné. Meglehetősen borongós volt az ég, mikor Holló Jánosné koporsóját nagy sirás közben leengedték az anyaföld kebelébe. A kis Rozika sehogy sem tudta megérteni, hogy miért kell anynyi rengeteg földet rádobálni a koporsóra, mikor az úgyis jól le volt zárva. Mintha valami kábulat vet'' volna erőt rajta, mintha mindez csak álom. rémes álom lett volna... Csak akkor ébredt a szomorú valóságra, mikor hiába kereste édesanyja kezét. Az egész temetési szertartás alatt érezte, hogy valami hiányzik s csak most döbbent rá, hogy az a puha, meleg, selymes szoritásu kéz hiányzik. Pedig sokan megfogták kicsi kezecskéjét, de úgy, mint édesanyja szokta, senki meg nem fogta. — Hát anyukám nem jön velünk? — kérdezte apjától hazafelé menet. — Nem kis lányom! ö már soha többé nem jön haza! csától sem jobbra, sem balra nem térünk, ő velünk lesz. Isten soha nem távozott el az embertől, — mindig csak az ember hagyta el őt. A konvención felolvasott határozati javaslat mellett való lelkesedés amellett szól, hogy Isten népe a jelenben is féltékenyen őrzi Isten örök igazságának, a Bibliának fundamentális igazságait, melyeket őseink saját vérükkel és életükkel pecsételtek meg s tartottak meg részünkre. Mi is felvesszük a szent harcot a sátánnal s a bűnnel szemben Bibliával kezünkben. Minden eszközzel harcolunk a jobb jövőért Isten országának eljöveteléért. Nem hunyunk szemet a bűn semmiféle fajtája előtt sem. Úgy tekintjük, mint ősi ellenségünket és az emberiség megrontóját. Isten határozottan velünk lesz ezen jubileumi évünkben abban a közös vállal — Hát mit fog itt egyedül csinálni? — Alszik, gyermekem, ezután örökké itt fog aludni... — Ő, Istenem — sóhajtott a kis árva lélek, de jó is volna itt maradni s vele együtt aludni. — Nem lőhet, gyermekem, itt csak a holtaknak van helye, az élőknek az élők között kell élni és küzdeni. * * * * Nehéz napok, hetek, hónapok következtek. Az édesanyát nem pótolta senki és semmi, pedig édesapja aszszonyt hozott a házhoz. Úgy gondolta, a második feleség pótolja, hacsak részben is, az édesanyát, hiszen olyan sokszor előfordul hogy a második aszszony jobban beválik, mint az első. Lehet, hogy más körülmények között talán jobban sikerült volna, de Rozika érzékeny lélek volt, aki csak szeretetre vágyott és ha nem kapott, mást nem kért és el sem fogadott. — Apukám! -—- szólt egy szép napon édesapjához, — én elmegyek valahova dolgozni, nem tudok itthon tétlenül ülni— Hova mennél, hiszen még fiatal vagy! — Már nem vagyok gyerek, elmulkozásunkban, hogy 10 százalékos eredményért imádkozunk és dolgozunk- Ebben nem a saját, hanem Isten disőségét keressük és embertársaink javát, üdvét. ő ott lesz Nílszövetségünk minden tagjával midőn azon fáradoznak, hogy ebben az évben intézetünket, az aggmenházat tehermentessé tegyék. A vállalkozás szent, a cél nemes. Már eddig is egyeseknél visszhangra talált az eszmeisten igazán bámulatosan dolgozik közöttünk és általunk. Szenteljük még jobban oda életünket, s minden képességünket a szent ügy szolgálatába. —■ Szeressük Öt még jobban a jövőben. — Helyezzünk nagyobb bizalmat szavába— Tanítása ne legyen üres frázis, hanem valóság cselekedeteinkben. — Hozzunk több áldozatot Isten földi országáért. — Hirdessük lépten-nyomon azt, amit ő tett lelkűnkkel. — így ő velünk lesz nemcsak ebben az évben, hanem egész életünkön át. Úgy legyen! tam tizenkét éves és majd olyan munkát vállalok, ,amit elbírok. Az elhatározást tett követte és Rozika elment munkát keresni. Egymás után kopogtatott be ismerősei ajtaján s felajánlotta magát itt is, ott is szolgálattételre, de a válasz mindenütt ugyanaz volt: — Nincs semmi nekedvaló, kis lány! — A nehéz munkát te nem bírnád, a könnyebbet meg mi magunk is el tudjuk végezni. Nehéz szívvel bandukolt tovább, finom arcocskája sápadt lett a csalódástól, meg az éhségtől s szép göndör fürtjeit összekuszálta az esti szellő- Szivecskéje fájdalmasan összeszorult és csüggedt szemekkel nézet az alkonyodó égre. — Én édes jó Istenem, ne hagyj el. segits meg! Ha már megfosztottál legdrágább kincsemtől, édesanyámtól, viselj gondot rólam, szegény kis árváról! — sóhajtotta remegő lélekkel az első szívből jövő imádságot. Még egy helyen megpróbálkozott. Éppen odahaza voltak s mikor megtudták jövetelének célját, az asszony ragyogó arccal mondta: — No, téged a jó Isten küldött ide,
