Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-07-05 / 27. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. július 5. » 3 Hetvenöt év után helyben lakó pásztor Lelkésziktatás Csikvándon Mostanában egyre több gyü­lekezetben szűnik meg az ön­álló lelkészi állás fenntartásá­nak létszámbeli, anyagi és saj­nos gyakran a lelki háttere is. A csikvándi gyülekezet vi­szont hat éve kérte, hogy ön­álló és helyben lakó lelkésze le­hessen. Ez a kérés teljesült akkor, amikor Bácsi Jánost beiktatta hivatalába a Veszp­rémi Egyházmegye esperese, Polgárdi Sándor. Az ünnepen az egyházkerület elnökségét Mészáros Tamás egyházke­rületi felügyelő képviselte. Csikvándról többször is ol­vashattunk híreket. Tavaly januárban a felújított templomért adhatott hálát ünnepi istentiszteleten a gyü­lekezet, ősszel pedig az egy­házkerület újságjának, a Du­nántúli Harangszónak az olva­sói számára szervezett találko­zó házigazdája volt. Az iktatáson az esperes az általa választott ige alapján (íjn 1,3) beszélt az iktatási ün­nephez vezető hosszú útról, hi­szen már az 1570-es évektől élt lelkész és tanító a faluban. Utoljára hetvenöt éve iktattak helyben lakó pásztort Csik­vándon. Az egyházközség gaz­dag múltja Isten iránti hálára indít. A gyülekezetei a jelenben is az a szeretet tartja meg, amely megjelent Krisztusban, akiről a beiktatott lelkésznek is tanúskodnia kell. A Szentírás ugyanis nemcsak a múlt egy darabja, hanem ma is élő, jelen­való ige - emelte ki Polgárdi Sándor esperes. A beiktatott lelkész, Bácsi Já­nos igehirdetésében (Kol 3,17) párhuzamot vont saját szemé­lyes életútja és a gyülekezet eddig megtett útja között. Szemlélet, világlátás, körülmé­nyek ugyan csiszolódnak, for­málódnak, de az nem változhat, hogy amit szólunk vagy cselek­szünk, az Isten iránti hálaadás­sal történjen. Személyes, ugyan­akkor kétirányú az iktatási ige­hirdetés, mert nemcsak a gyü­lekezet választott lelkészt, ha­nem a lelkész is letette a voksát a gyülekezet mellett. A közös úton fontos, hogy tudatossá váljon, valójában mi motivál, vezet, irányít minket. Életünk egyetlen pillanata sem választ­ható el a hitünktől. A jövőbe nem láthatunk, közös utun­kat, Jézust azonban ismerhet­jük. Mindig az ő nevében szól­junk és cselekedjünk. A liturgia iktatási részében - tizenhárom evangélikus lel­késszel - Tarcsáné Jankó-Sza­­bó Csilla református lelkipász­tor és Morgos Ferenc plébános is együtt énekelte az ősi Confir­­mát. Az ünneplő gyülekezet egyik idősebb tagja elmondta, hogy számára milyen sokat je­lentett a liturgiának ez a része. Az ünnepi közgyűlésen az el­hangzott köszöntők után Bácsi János örömmel számolt be ar­ról, hogy az eddig Csikvándon töltött három éve alatt a gyüle­kezet tisztségviselői szaksze­rűen látták el feladataikat. En­nek köszönhető, hogy a lelkész elsősorban a lelki munkára for­díthatta idejét és erejét. Sajnos ez több gyülekezetben még nincs így. A közgyűlést követő­en a gyülekezet vendégszerete­tét élvezte az ünneplő közösség. ■ Kovács László Bácsi János evangélikus lelkész 1966-ban született. Gyer­mekkorát Kunszentmiklóson töltötte. Az apostagi gyüle­kezetben részesült konfirmációban, Hernádi Nándor lelkész szolgálatával. Debrecenben, a református gimnáziumban érettségizett. Dr. Harmati Béla püspök ordinálta Szolno­kon 1992 októberében. Szolgálati helyei: 1992-től Szolnok, 1996-tól Dunaegyháza. Csikvándon 2012-től végzi a lelké­szi szolgálatot. Három gyermeknek: Jánosnak (24), Réká­nak (21), és Kristófnak (13) az édesapja. ► A csikvándi evangélikus templomban lelkésziktató isten­tiszteleten ünnepelt a gyülekezet június 27-én, szomba­ton délután. Első olvasatra ez az ünnep egy volt a lelkész­iktatások sorában, amely az érintett gyülekezet és beik­tatott lelkésze számára természetesen különleges él­mény. A csikvándi lelkésziktatásnak viszont a gyülekezet határain túlmutató üzenete is van... „Nem szégyellem az evangéliumot” Halasi András József ordinációja Szombathelyen ► Megtöltötte a templomot a szombathelyi gyülekezet a kö­zöttük szolgáló hatodéves teológushallgató, Halasi And­rás József lelkésszé avatásának ünnepén, június 27-én, szombaton. Az istentiszteleten Szemerei János, a Nyuga­ti (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hit­­tudományi Egyetem rektora és Gregersen-Labossa György helyi lelkész vett részt, valamint az egyházközség kóru­sa is közreműködött. A püspök prédikációja elején felidézte a lelkészjelölt életút­ját, majd Halasi András József egykori konfirmációs igéje, a meghívón is szereplő Róm 1,16 alapján arról beszélt, hogy az evangélium megértéséhez szükséges felismernünk, hogy Isten segítsége nélkül remény­telen a helyzetünk. Ezért pó­tolhatatlan az ő igéjének hir­detése - fogalmazott. Az ordináció és az eskütétel felemelő pillanatai után - a felszentelt szolgatárs kérésére - Gregersen-Labossa György és Szabó Lajos felhelyezte vállára a stólát (képünkön). „Kérem mindazokat, akik a stólát hasz­nálják, hogy Krisztus igájaként, a rá figyelés jeleként hordják. Ugyanakkor ne felejtsék el, hogy nem a jelkép az igazán fontos, hanem az az engedel­messég, amelyet Krisztus mindannyiunktól vár” - hang­súlyozta Szemerei János. Az úrvacsorás istentisztele­tet követően szeretetvendégség várta a jelenlévőket a gyüleke­zeti házban, illetve a szeretet­otthon udvarán felállított sát­rak alatt. Ennek keretében nyújtotta át a püspök a frissen felavatott lelkésznek az ordiná­­ciós oklevelet. Köszöntőt mon­dott Mészáros Tamás egyház­kerületi felügyelő, dr. Szabó Lajos, a teológia rektora, Ros­­táné Piri Magda, a Vasi Egy­házmegye esperese, valamint Rác Dénes celldömölki lelkész. ■ AM Halasi András József a kemenesaljai evangé­­likusság központjában, Celldömölkön szüle­tett és nőtt fel, ott végezte általános és közép­iskolai tanulmányait is. Életében fontos sze­repet játszott a Celldömölki Evangélikus Ifjú­sági Kör. Az itteni évek passiókörútjai, nyári táborai és közös lelki alkalmai meghatározták személyiségét. Nagy hatással volt rá az is, hogy 2006-tól bekapcsolódott a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka csoportjá­nak munkájába, és ezáltal a diakónia szolgá­lata életformává lett számára. Szülővárosának Berzsenyi Dániel Gimná­ziumában érettségizett 2009-ben, majd fel­vételt nyert az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. 2010-ben a Mevisz elnökségi tagja lett, illetve ez évtől több éven át tábor­vezetőként tevékenykedett. Utolsó előtti tan­évében, 2013-2014-ben a Szombathelyi Evangélikus Egyházközségben gyülekezeti munkatársként vállalt szolgálatot, fő felada­ta a hitoktatás volt. 2014-2015-ben ugyan­itt töltötte hatodéves gyakorlatát Gregersen- Labossa György lelkész mentorsága alatt. 2011-ben kötött házasságot Gyuricza Nó­rával. Gyermekük 2015 májusában született meg. Halasi András József ordinációját köve­tően továbbra is a szombathelyi egyházköz­ségben fog szolgálni beosztott lelkészként. Látható akadályok Legutóbb a láthatatlan akadályról írtam. Akkor írásom apropóját egy ablakon fennakadt galamb adta, amelynek útját állta az ablaküveg. A képet a misszió területén tapasz­talt szerény eredményeink okait ku­tatva adtam közre. Egyre többször fo­galmazódik meg bennem, hogy a missziónak lényegileg akadálymen­tesítésnek kellene lennie. Biztos va­gyok abban, hogy nem a Szentlélek nem akar megérkezni. Akadályok állják útját. El kellene ezeket háríta­ni, le kellene bontani őket. Az akadályok egy része láthatatlan, ezért nehezen felfedezhető, de van­nak olyanok is, amelyeket észre lehet­ne és észre is kellene venni. Ma a látható akadályokról írok. Nem engedek a kísértésnek, és az ak­tuális forró témát, a déli határra ter­vezett drótkerítést és a menekültek ügyét nem hozom elő. Erről volt és még lesz is szó lapunkban, viszont je­len felvetésemet nagyon elvinné az eredeti iránytól, ezért mellőzöm. Most arra szeretnék figyelni, hogy a missziói területen hol vannak látha­tó akadályok. A Bibliából és az egyháztörténeti események közül csak néhány érde­kesebbre utalok. Elsőként az ószövet­ségi reformációként is emlegetett jelenetre, amelyről 2Kir 22-ben olva­sunk. A beszámoló arról szól, hogy a templom renoválása közben meg­találják a szentírási tekercset, a tör­vénykönyvet. Felolvassák a királynak, aki megdöbben, mert az derül ki, hogy a választott nép letért a helyes útról. Zsákruhába öltöznek, böjtöt tartanak. Elhárítják az akadályt, vál­toztatnak az életükön és a gyakorla­tukon. Mondhatjuk ezt megtérésnek, de akár akadálymentesítésnek is. Tény, hogy iránytűként elfogadják Is­ten igéjét, odafigyelnek Isten útmu­tatására, és tudatosan a helyes úton kívánnak járni. A második példa az evangéliu­mokban olvasható. A Jézus templom­tisztításaként ismert történet azon kevesek egyike, amelyet mind a négy evangélium megőrzött. A három szinoptikus, Máté, Márk és Lukács szinte elbeszélése aranymetszésébe teszi, a jeruzsálemi bevonuláshoz kapcsolva meséli el, míg János evan­géliuma elejére helyezve jelzi a fon­tosságát. Ez a történet egy meghökkentő akadálymentesítés. Jézus kötélből korbácsot formál, és kiveri a temp­lom előteréből a galambokat, áldozati állatokat árusítókat és a pénzváltókat, miközben a szelídségéről ismert Mester magából kikelve ezt mondja: „Meg van írva: »Az én házam imád­ság háza lesz«, ti pedig rablók bar­langjává tettétek’.’ (Lk 19,46) A jelenet minden kor hívő népét figyelmezteti arra, hogy könnyű el­csúszni a lényegtől, amikor a kellékek, a mellékes dolgok túl fontossá válnak. Nincs új a nap alatt. Körülnézhetünk a keleti és a nyugati egyházban, ka­tolikusoknál és protestánsoknál egy­aránt, mindenütt fellelhető ez a val­lási háttérszolgáltatásokat kínáló iparág. Vallási kellékek, emléktárgyak és giccsek tömege állja az ember útját mindenfelé, Betlehemtől Jeru­zsálemig, Rómától Wittenbergig. A kufárszemlélet persze nem áll meg a templomok ajtaja mellett tevékenykedő árusoknál. Hány szá­nalmas anyagi természetű vitát él­tem át presbiteri gyűléseken, ami­kor felzaklatódtak gyülekezeti elöl­járók is az évi egyházfenntartás néhány száz forintnyi emelésétől. Szomorúan látom a pályázati lobbi­zásokat, az egyházi ügyeskedéseket az anyagiak terén... Persze a templomtisztítás nem csak az anyagiakkal kapcsolatos za­varra mutat rá. Jelzi azt is, hogy a túl­­intézményesülés is megölheti a lé­nyeget. Az egyházi szabályozások célja természetesen az, hogy a kül­ső körülmények a legkevésbé akadá­lyozzák a jó működést, de paradox módon csapdává válhat még ez is. Az egyház olyan emberi szervezetté alakulhat, ahol az élő Istennel való kapcsolat nélkül is tökéletesen elmű­ködik minden... A középkori megújulási vágy ab­ból a felismerésből fakadt, így a re­formációhoz is ez vezetett el, hogy az egyházból akár a lényeg is elveszhet. A hideg gépezet a középkorban mű­ködött, de az emberek, akik részt vet­tek benne, nem értették, a működte­tőknek viszont így is jó volt. Ezért nem akartak változtatni rajta. A túlszervezett intézményes be­rendezkedés a Krisztus-követés moz­galmi jellegének nem használ. A re­formáció éppúgy, mint más megúju­lási és ébredési mozgalmak, a formá­lis és mechanikus vallásgyakorlatok helyett a személyes és közösségi hit­életben is meghittebb, személyes kapcsolatra épülő lelkiséget igyeke­zett meghonosítani. Mai közössége­inknek is nagy szükségük van erre. Az akadályokat e területről is érdemes lenne kiiktatni. Az egyház évszázadok óta arra tö­rekedett, hogy Isten szent ügyét a leg­jobb minőség szolgálja az építészet­ben, a templomi használatba kerülő eszközök esetében, de a szertartások felépítésében, a zenében és minden másban is. Ki gondolná, hogy akár még ez is akadállyá válhat? Az egyházi „minőségbiztosítás” kényszerének most csak a személyi csapdájára próbálok rámutatni. Ez a szemlélet szívesen hangsúlyozza, hogy a célirányos végzettséggel ren­delkező szakember tud csak mindig mindent helyesen értelmezni, ezért az ő jóváhagyása, teológiai kontroll­ja, direkt irányítása nélkül semmi nem történhet az egyházban. Van­nak, akik túlfeszítik ezt a húrt, s en­nek egyenes következménye, hogy az önkéntesek szépen ráhagyják a mun­kát a profikra. A lelkész magára ma­rad. Teológiailag megalapozottan ÉGTÁJOLÓ pályázhat, építkezhet, oktathat, ha­rangozhat és gyertyát gyújthat... A Luther által megfogalmazott egye­temes papság fontos szolgálatának visszaszorulása véleményem szerint nemcsak úgy véletlenül, hanem saj­nos a hivatalosok hozzáállása és rossz szocializációja miatt következett be. A látható akadályokból a terjedel­mi korlátok miatt csak egy kis csok­rot állítottam össze, de ezt azzal az óhajtással, hogy legyünk figyelmeseb­bek, lássuk meg azokat az akadályo­kat, amelyek az evangélium célba éré­sét a mi oldalunkon gátolják, és amennyit csak lehet, bontsunk vissza ezekből. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents