Flórián Mária: Az esztergomi Városi Könyvtár felépítésének krónikája
Tartalom - Bevezetés
1 Bevezetés Esztergomban a nyilvános közművelődési könyvtárat formailag már 1950-ben megalapították, de hely hiányában csak 1952. január 1-ével kezdte meg hivatalos működését az intézmény. Az előzmények (1945 előtti gyűjtemények és intézmények) kis mértékű hasznositásával alakult ki az új könyvtári szisztéma. Ekkorra a korábbi könyvtárfenntartókat (Legényegylet, Olvasókör) megszűntették, az iskolákat átszervezték. Az első közkönyvtárként 1905-ben intézményesített Helischer József-féle hagyaték nem muzeális értékű dokumentumaiból - mely főként a magyar klasszikusok müveiből tevődött össze - lett az új városi könyvtár törzsállománya. A kor szokásai szerint mozgalmi módszerekkel kezdődött a könyvtár története. A meglévő állományhoz központilag leosztott könyvekből indult meg a kölcsönzés. A régi városi könyvtár muzeális értékű művei az új könyvtárépület felépítéséig, közel két évtizedig a Tanácsházán kaptak helyet. A könyvtár megépülésében elévülhetetlen érdemei voltak az igazgató-fotóművésznek: Martsa Alajosnak, aki 1951-től nyugdíjazásáig, 1973-ig volt az esztergomi Városi Könyvtár vezetője. A könyvkötő, majd később fényképész iparos iskolát végzett polihisztor újra és újra, éveken keresztül kitartóan ostromolta a helyi hatóságokat, sorra véve a könyvtárnak átalakítható épületeket, bizonygatva a könyvtár, a szabad polcos kölcsönzés fontosságát A fotóművész Martsa 1951-ben kapott megbízást a városi könyvtár megszervezésére. Óriási energiával látott neki a munkának. A könyvtár a Kossuth Lajos utca 25.szám alatt (a volt Magyar Király Szálloda) a művelődési otthonnal „társbérletben" kezdte meg működését. Sajnos az épület nem volt alkalmas könyvtári célra, a falai vizesek, a termei szűkek voltak. A zsúfoltság miatt a kölcsönzés „zártpolcos", főként a könyvtáros ajánlása alapján történt. A szűkös és korszerűtlen feltételek ellenére a könyvtár Esztergom szellemi életének központja lett, afféle művészeti szalon.. A mostoha elhelyezési körülmények mellett egészen az épület „életveszélyessé" nyilvánításáig folytatódott a szolgáltatás. Martsa 7952-től 1
