Erzsébetváros, 2009 (18. évfolyam, 2-18. szám)

2009-03-20 / 3. szám

E J«C 2009/3. szám Buda Katalin rovata Újságíró, író, kabaré-és operettíró, konferanszié. Kellér Dezső: Erzsébetváros szülötte Kellér Andor kis öccse, Dezső 1905-ben született kerületünkben a Cserhát utca 14. szám alatti házban. "Szülőföldem Budapest, pontosabban a hetedik kerület­nek az a része, amelyet Chikágónak neveznek. ... laktam én az ötödik kerületben meg a tizenharmadikban, sőt Újpesten és Budán is, hosszabb-rövidebb ideig. De mint egy idegenbe szakadt emigráns, mindenünnen visszavágytam gyermekko­rom kulisszái közé, a Városliget tőszomszédságába." Az István úti és az akkori Aréna úti (ma Dó­zsa) sarokházban él a Kellér család, melyet akkoriban Reinhardt-háznak neveznek az ott lévő cipőüzlet tulajdonosáról. A szem­közti épületben is van egy cipőbolt, a Dia­dal, s ha a vásárlók drágának találják Reinhardt úr üzletét, átmennek a másik ol­dalon lévő cipőüzletbe, s ott veszik meg ugyanazt a lábbelit, talán ugyanannyiért vagy még töb­bért. Nem tudhatják, hogy mind a két bolt Reinhardt tu­lajdona, emlékezik vissza Kellér Dezső. A Városliget akkoriban nagy vonzerővel bír. A Szé­chényi fürdővel szemben állt egy fából összetákolt színház, mely csak nyáron üzemelt. Idetart Dezső ősz tálytársával egy nyári délután, ám egy fillérük sincs, hogy be­mehessenek a színházba. Addig áll­dogálnak, mígnem észre veszi őket a jóin­dulatú tűzoltó és beviszi „fiaiként” a színfa­lak mögé. Színházat hátulról (zsinórpadlás, díszletek stb.) akkor lát Dezső először. Elölről, a nézőtérről a látvány már megszo­kott volt, mivel Andor bátyjával a klasszi­kusokat sorra látták a Nemzeti Színházban. Az akkori újdonsággal, a mozival, jóval ko­rábban megismerkednek, hisz két mozi is akadt közelükben. Talán a mozikban és fő­ként a színházban átélt gyermekkori élmé­nyeinek hatására választ később olyan fog­lalkozást, mely a színházhoz köti. Dezső kávéházi élete a biliárdozással kez­dődik az Andrássy kávéházban, mely akkor a Damjanich utca sarkán volt, ahol jelenleg posta működik. Ezzel átellenben az Aréna kávéház állt, melyhez egy jótékony célú ka­baré előadás fűzi. A meghívón az áll, hogy konferál, és a szünetben rajzol Kellér De­zső. Ekkor még nem dőlt el, hogy melyik pályát választja. Egy pálya mellett, a lóver­senypálya mellett viszont elkötelezi magát. „Játékos hajlamunkat, Bandi és én is, édes­apánktól örököltük”. Amikor leérettségizik, bekopog a Ma Este című színházi lap szerkesztőségébe, azzal, hogy karikaturista szeretne lenni. Meghall­va, hogy ő is Kellér, elcsodálkoznak, hogy a kis Kellémél, - mivel Andor is igen fiata­Ion ugyanitt lett újságíró- még van egy ki­sebb Kellér is. Azt a megbízást kapja, hogy rajzolja le a Ki­rály utcában tartózkodó olaszliszkai csoda­rabbit. A megbeszélt időpontra az újságíró elfelejt eljönni, így Dezső miután lerajzolta a rabbit csodálói társaságában, megírja a cik­ket is. A rajzért két pengő, a cikkért nyolc pengő honoráriumot kap, s ekkor dönti el, hogy felhagy a rajzolással. Karinthy Frigyessel interjút készít, érettségi ban­kettjének 20. évfordulója al­I 1 kalmával. Ezzel az interjúval elnyeri a főszerkesztő elis­merését, aki kinevezi a szín­házi lap munkatársának, de nem újságírónak, hanem fo­tográfus-kísérőnek. A fotózás nem volt még olyan fejlett, f hogy a színházi előadás alatt, fel­vételt tudtak volna készíteni. Ezért a főpróba egyik szünetében kivilágít­ják a színpadot, s odahívják be a szereplő színészeket, hogy lefényképezzék őket. Nem sokkal később a Színházi Életnél dol­gozik, ahol a viccrovatot, A Hét humorát ír­ja. Kellér Dezső ettől az időtől lesz humo­rista. A humort gyengén fizetik, ezért több lapnak: Ojság, Fidibusz is szállít viccanya­got. Az Ojság című lap szerkesztője spárgá­val méri le írása hosszát. Ugyanis a humort centiméterbe méri. Naponta mintegy 50 vicc „kiizzadására” van szüksége, hogy megéljen. Ezt a fárasztó fejtomát egy idő után szeretné valami másra cserélni. A va­lami máshoz képzeletében a kabaré társul. 1926-ban első kabaré darabját Salamon Bé­la visszaadja, és lebeszéli erről a műfajról. A kudarcot nehezen viseli el, de a reményt nem adja fel. Szép Ernő azt tanácsolja neki, kártyázzon, és éjszakázzon. És így történik. "Hiába mutatkoztam be szüntelen, mindig és mindenkinek, másnap kezdhettem elöl­ről, mert közben elfelejtették, hogy ki va­gyok. így voltam Jób Dániellel, a Vígszín­ház igazgatójával... így tartott ez évekig. Már írtam verseket a Vígszínház tavaszi operettjeihez, tréfákat a szilveszteri kaba­rékba- továbbra se tudtam elérni, hogy megismerjen. És egyszer a Fészek klubban, a kertben kártyáztunk, ... Amikor kilenced­szer is egy slágert, vagyis nyerőlapot vág­tam ki, hallom, hogy a mögöttem kibicelő Jób Dániel odaszól a mellette álló Roboz Imrének: - Ennek a Kellér Dezsőnek milyen isteni keze van! Hálával gondolok Szép Er­nőre, mert kártyázás nélkül ezt ki tudja, mi­kor értem volna el...„ Egy alkalommal a Tabarin mulatóban időzik. A Tabarin zene­karának Szántó Mihály zeneszerző a karna­gya. Hajnalban, záróra után eljátssza a zon­gorán Dezsőnek új szerzeményét, egy cso­dálatos tangót. “... és én ott helyben, csak úgy magánszorgalomból, szöveget írtam a dallamára. A karmesternek megtetszett a versem, főleg a refrén első sora: ahogy ő nevezte, a bemondás: „Néha fáj a szívem, de én letagadom... “ Pár hét múlva megje­lenik a tangó kottája Kellér Dezső szövegé­vel. Abban az időben egy érzelmes dal sike­rének azt tekintik, hogy hány ember követ el öngyilkosságot. A néha fáj a szívem...refrénű tangó hatására egy hónap alatt kilenc „lokálnő” vet véget életének. (A rekordot Seres szerzeménye a Szomorú va­sárnap tartja.) így lesz Kellér Dezső dalszö­vegíró egy lokálkarmester jóvoltából. A második dalszöveget a Kék egér mulató zongoristájának írja a „Százas bankó, nesze cigány!” címmel. Ez is népszerű lesz, akár­csak a következő dala „Papiak mellett lakik a Katika”. Ezek a sikerek egy reményteljes életpálya kezdetét jelzik, (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents