Erős Vár, 1945 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1945-03-01 / 3-4. szám

VOL. 13-IK ÉVFOLYAM CLEVELAND, OHIO 1945 ÁPRILIS NO. 3-4. SZÁM Felsőbb iskoláztatás ügye Magasabb fokú keresztyén iskoláztatás kérdése magyar gyülekezeteinknél Lelkészeinktől az Egyete­mes Egyház minden évben kü­lön beszámolót kér arról, hogy hány egyháztag gyermeke irat­kozott be magasabb fokú isko­lába? A másik kérdés pedig, hogy a magasabb pályára ké­szülő ifjúságunkból hányán men tck egyházi és hányán állami vagy más alapitványu iskolá­ba? A választ minden egyház­tag könnyetni kitalálhatja, ha összeszámolja, hogy hány or­vos, ügyvéd, tanitó, mérnök egyháztagja van gyülekezeté­nek az itt született és itt neve­lődött ifjúság közül? A számuk túlságosan alacsony, ha ugyan egyáltalán megtalálhatjuk őket köreinkben ? 'Nem lehet szemrehányással illetni hiveinket, ha túlságosan kevesen tették lehetővé gyer­mekeiknek a magasabb fokú művelődését, hiszen mi még legtöbben a kivándorló generá­cióhoz tartozunk, akiknek sok időt és gondot kellett arra for­­ditanunk, hogy az uj világ el­térő viszonyaiba beleilleszked­jünk és elég anyagi alapot te­remtsünk a magunk biztonságá­hoz. Gyermekeink igy is elvé­gezték a legtöbben a középis­kolát, ami a mi elemi iskolai müvetlségünkhöz képest igen magas iskoláztatást jelentett már. Sokan nem is sejtik, hogy a high school után milyen kö­zel vannak gyermekeink ahoz, hogy tanítókká, ügyvédekké és más vezetői pályára képezzék ki magukat. Sokan túl hosszú időnek tarjuk az iskolába el­töltött közép iskolai éveket és türelmetlenül biztatják gyerme keiket gyors kereseti pályára való lépésre. Pedig az ameri­kai high school közel jár a ma­gyarországi gimnáziumi müveit séghez, amiről pedig tudjuk, hogy onnan a legtöbb esetben tudományos pályára léptek if­­jaink. A mi egyháztagságunk álta­lában mind abban az anyagi helyzetben él, hogy képes lenne gyermekeit átsegíteni a hátra­levő esztendőkön. Ezzel sokkal többet adunk gyermekeinknek, mintha örökségképpen halálunk után két-három ezer dollárral többet hagyunk hátra. A tudo­mányos pályára lépő ifjúság elhelyezkedése mindig biztosabb volt és aránytalanul nagyobb jövedelmet biztosit, mint az itt-ott ideiglenes alkalmazást nyert gyári vagy egyéb munká­soké. Eltekintve attól, hogy mennyi büszkeséget jelent, a szülőknek gyermekeik sikeres elhelyezkedése az amerikai ve­zető körökben, nekünk egyút­tal kötelességünk is tehetséges gyermekeinket méltó helyükre segíteni. Már pedig tudjuk, hi­szen lépten nyomon találkozunk neveikkel, hogy a mi gyermeke­ink között igen sok tehetséges és szorgalmas tanuló akad. Mi­lyen nagy dolgot jelentene, ha ifjú egyháztagjaink között meg­találnánk mindazokat, akikhez mi tört angolsággal szoktunk tanácsért menni. De nemcsak müveit ifjúsági embereket kívánunk mi látni ifjúságunkban, hanem azt is szeretnénk, hogy azok megma­radjanak hiven nemcsak magyar köreinkhez, de egyházi köreink­hez is. Ne felejtsük el, hogy az igazi “müveit” ember csak az lesz, aki nem feledkezik meg arról a tartozásról, amely szü­leihez és általában ahoz a kör­höz fűzi, amelyből kinőttek és amelyiknek életét, gondjait és feladatait elsősorban ismerik. Azaz, az igazi műveltség isme­ri a felelősséget, ismeri szüle­it, ismeri népe szervezetét s igy elsősorban is egyházát. Az igazi műveltség alázatossá és istenfélővé teszi az embert, aki­nek számára a tudás a legfőbb keresztyén erényekre az igazság és szeretet tudásra vannak ala­pozva. Ilyen jellemnevelő in­tézmények elsősorban evangé­likus iskoláinak, amelyet drá­ga pénjpn s nagy áldozatokkal azért tartunk fenn, hogy a leg­nemesebb vezetőket tudjuk ki­termelni benne. Minden öntu­datos.. evangélikus embernek büszkeséggel kell tekinteni hatal más iskoláinkra s gyermekeit elsősorban is oda kell küldenie. Az egyházak, mint nagy csa­ládi közösségek legyenek erre tekintettel és ha másképpen nem, úgy összetartással tegyék lehetővé, hogy evangélikus né­pünk gyermekei eljuthassanak a lelkészi pálya, a biró méltó­ság és más vezető helyek be­töltéséig. B. G. KORUNK EGYHÁZI NAGYJAI: Dr. Frederick H. Knubel AZ AMERIKAI EGYESÜLT EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ELSŐ ELNÖKE Ha majd az Amerikai Egye­sült Evangélikus Egyház (U. L. Ch. of A.) történetét hozzáértő történészek meg fogják irni, az első nagy fejezetek egyikét egé­szen bizonyosan Dr. F. H. Knu­­belnek fogják szentelni. Dr. Knubel volt a mi Egyetemes Egyházunk legelső elnöke, egy­házi értelmében talán azt mond­hatnánk, a püspöki kar és az egyetemes egyház főpüspöke. Amikor az amerikai evangé­likus egyházak első komoly lé­pésüket megtették a szervezke­dés felé s azt 1918-ban meg is valósították, vezérüknek és el­nöküknek Dr. Frederick H. Knubelt választották meg, aki ezt a megbízást többszöri újra­választás alapján egyfolytában 1944-ik év végéig töltötte be. Az Egyetemes Egyház 16. bien­­niumi, Louisville, Ky.Jban meg­tartott közgyűlése felmentette a 75 életévet betöltő nagy egy­házi vezért nehéz munkájától. Az evangélikus egyház nagy prófétai egyénisége, valóságos Mózese volt ez a nagy férfiú, akinek minden ereje az egyház legszentebb szolgálatában égett el. A Lutheránus Világ Konfe­rencia végrehajtó Bizottságának a tagja ma is és a National Lutheran Council iránynyelve­inek ő volt a kiépitője, amely­től az összes amerikai evangé­likusok egyesítési munkáját vár­juk. Akik Dr. Knubellel személye­sen beszélgethettek, azok tud­ják, hogy milyen közvetlen és meleg lélek volt, aki egyházá­nak a legkisebb ügyei felől is szívesen érdeklődött mindig. Akik pedig hallgathatták elő­adásait, prédikációit, azok meg­(Folytatás a 6-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents