Eger - napilap, 1934/1
1934-01-03 / 1. szám
2 EGER-GYÖNGYÖSI UJSÄG 1984, január 8, A kultuszminiszter több vidéki középfokú Iskola felsőtagozatát meg akarja szüntetni eljárásra, amellyel az egyik gyöngyösi intézet próbálja a félszázalékos bozzájárúláit a betét- tulejdonosokra hárítani, természetesen a rendelet téves értelmezése folytán, amely azt mondja, hogy a mezőgazdaság szanálásának terhéből a pánzintézetek betétállományuk fél százalékával tartoznak hozzájárulni. Gyöngyös, január 2. Gyöngyös városa az elmúlt esz- feadóben nagy sikerrel szerepelt a budapesti Nemzeti Árűminta- váséron s izléíös reklámjaival val még jobban elmélyítette a Mátra propagandáját. Az 1984. évi vásár rendezősége is megküldte meghívóját Gyöngyös városának s a város elhatározta, bogy a kiállításon föltétlenül résztvecz. A gyöngyösi városházán naeyon iől tudják, Titulesou román külügyminiszter, aki jelenleg Parisban tartózkodik, tegnap váratlanul táviratilag lemondott. A kormány ugyancsak táviratilag kérte, hogy vonja vissza lemondását, azonban a volt bülögysninUzter egy* — Vásári naptár. Január 8. és 8. között a kővetkező hevesmegyei és egyéb közeli községekben tartanak országos váaároA kisbankok eljárását meg lehet magyarázni és meg lehet érteni is, azonban a kormánynak módot kell találni erre, bogy a nagy biztatással beharangozott gazdaszanálásra ne azok fizessenek rá, akik esetleg egész életük munkájával megtakarított kis tőkéjüket bankban gyüsaöl- ciöztetik. hogy a reklámban, a helyi értékek hirdetésében nem szabad megállni. Szerencséje volt a városnak, hogy a múlt évi vásáron nem kellett he'ypénzt fizetnie, mertaMátra propagandáját nemzeti érdekként kezelte a vásár rendezősége. Minden remény megvan arra, hogy az idén is sikerülni fog ilyen kedvezően biztosítani Gyöngyös helyét az érumintavásáron. áltálén nem válaszolt erre a táviratra. A közvélemény nagy nyugtalansággal vette tudomásul Tituiescu távozását és az Angheletcu kormány mindent elkövet, hogy Tituleicut elhatárokat: j8nuár 3. Miskolc; január 4. Tiszafüred; január 5. Gyöngyös; január 8. Egerben. Hirdessen az »EGER« napilapban! Eger, január 2. Az új költségvetéssel kapcsolatban különböző hírek terjedtek el a vidéki középiskolák sorsát illetően. Hőman Bálint vallás- és köz- oktatásügyi miniszter ez ügyben a következőket mondotta: — A vidéki középiskolák között tagadhatatlanul van egynéhány, amely nincs kellőkép kihasználva. — Ezért a készülő középiskolai Eger, január 2. A három évőta egyre nagyobb lendül-tttsl működő ■ a királyi játék kultuszát mind szélesebb körben sikerrel terjesztő Egri Sakk Kör minden év utolsó ne- gyedében szokta megrendezni az egri sakkélet legkiemelkedőbb eseményét: köri bajnoki mérkőzését, amelyen való elsőség nemcsak a kör bajnokságát jelenti, hanem tekintettel arra, hogy Egerben csak ez ez egy egyesület foglalkozik a sakkjá- tők tudatos művelésével, egyúttal Eger város bajnokságát is jelenti. Az 1933. évi bajnokságért folytatott küzdelem a múlt héten végződött s nagy meglepetéssel szolgált mindazoknak, akik a régi, kipróbált s eddig verhetetlennek hitt krekkek diadalát törvényben gondoskodni kívánok arról, hogy ilyen esetben egyes iskolák felső tagozata szüneteltethető legyen. — Egyébként is a középiskolai hálózat átszervezésénél a tényleges szükségletet kívánom alapul venni. A kultuszminiszter értesülésünk szerint még tavaszra elkészíti a középiskolai hálózat racionális átszervezésére irányuló javaslatát. várták pepirformi szerint. Ennek ellenkezője történt: a most lezárult bajaoki verseny jellemzője a fiatal játékosok előretörése és öntudatos poziciófogla- lása volt. A kétszeres bajnok Garay Ernő ezúttal a harmadik hellyel kénytelen megelégedni. A verseny hőse, igaz, hogy szerencsés hőse is, mindenesetre az 1933. évi bajnok: Zagyva Géza. Fiatal, jő idegzetű játékos, akit erős ambioiő fütött, talán nem is a bajnokság megnyerésére, hanem a kétszeres veterán bajnok Garay legyőzésére. Garay nem birta idegzettel a késő esti órákba nyúló partikat s-4a^- lán nem is vette elég komolyan a fiatalokat. Ennek köszönheti 3 vesztett pontjával a harmadik helyre jutását. Megelőzte öt Juhász József is, a kör uj gárdáGyöngyös városa az idén is resztvesz a budapesti Nemzetközi Árümintavásáron Tituiescu táviratilag lemondott zásának megindítására bírja. Zagyva Géza lett az Egri Sakk Kör 1933. évi bajnoka A remekelő mester- legény a céhvilágban. Irta : Richter Mátyás. II. Az egri kőműves, kőfaragó és ács egyesült céheknél az 1825. évi április 10. gyűlés jegyzőkönyve szerint a remekelni kívánó számára egy a céh által kinevezett mester készített remektervrajzot. Mihelyt elkészült vele, bejelentette a Gébmesternek, aki újra összegyűjtötte a céhet, hogy míg- vizsgálják, megfelel-e a tervrajz az előírt követelményeknek. Ha jónak találták, akkor a városi tanács által kinevezett céhbiztoa jelenlétében megmutatták a remekelni kívánónak, hogy elvállalja-e ennek a megkészítősét. Ha elfogadta, a céh elöljárósága aláírta a tervrajzot, a céhbiztoa láttamozta és a remekelő ezt írta rá: »Én ezen remek-planutn szerint, amelyet a becsületes oéhtől elvállaltam, remekemet a hozzátartozó és a pri7ilegiumuakban feljegyzett mód szerint Ibar- schlaggal(Ubersohlagga>, költségvetésié!) együtt elkészítem s erre kötelezem is magamat.« Egerben, — év, — hő, — nap. Név, mp. Erre a tervrajzos lep csételiéK és a céhládába tették.Volt rá eset (1831. f6br. 27-iki gyűlés jegyzőkönyve), hogy a planumot egy táblára erősítették s a középen fekete, két oldalt pedig vörös pecséttel lepecsételték. A céh aztán kinevezett egy mestert, akinek házánál a legény remekéi megcsinálja, azaz remekelni fog. A remekelő mindenekelőtt egy rajzdeszkára tiszta fehér papirost ragasztóit, amelyre a céhmester ráütötte a céh pecsétjét. Azután kivette a céhládából a planumot s átadta neki. A remekelő minden tehetségét arra fordította, hogy a remeket jől és rendesen készítse el, hogy a mesterek, amikor megvizsgálják, kifogástalannak találják (Pozsonyi és fejérmegyei takácsok céh!. 6. art.) Az ellenőrző mestereket, az úgynevezett látó- mestereket a remek készítése alatt jől kellett tartania étellel, itallal, hogy ne unatkozzanak ■ el ne bóbiskoljanak; a munka végeztével pedig vacsorával traktálta meg őket (Nagyszombati és székesfehérvári kovács- mesterek céhi. 7. art.) — A pozsonyi es ftijermegyei taaac.ok' nál (5. art.) egy tallérral jutalmazta az ellenőrző mestereket. Mikor a remekelő elkészült remekével, összehívatta a oéhet és a városi tanács kiküldöttjei, t. i. a céhbiztos és egy tanácsos, néhol csak a céhbiztos (Véli csizm. céhl. 5. art.) jelenlétében bemutatta remekét. A mesterek azonnal megvizsgálták a megmondták róla véleményüket. Az egri csizmadiáknál (4. art.( a remekeidnek ilyenkor a mestereket három tisztességes tál étellel és három pint borral kellett megvendégelnie, valószínűleg, hogy őket lekenyerezze ■ jóindulatukat megszerezze, hogy kritikájuk ne legyen szigorú, hanem inkább elnéző. Ha a remeket elfogadhatónak találták, azonnal javasolták a remekeidnek mesterré avattatá- aát, vagy, amint a győri és székesfehérvári csizm. céhl. 2. arti- kulusa mondja: »javallták mesterségét« ■ a céhbe való felvételét. A bajmőczi és németprőnai (5. art.) valamint a győri és székesfehérvári csizmadiáknál (2. art) a remek elfogadása után a remeKiO egy araeyai űzetett a céhládába. Ha hibát találtak a remekben, megbüntették, még pádig kisebb hibákért a váli csizmadiák (5 art.) 2, 3, 4 forintra; az egri kőműves, kőfaragó és ács egyesült céh pedig 5 írtra (1825 ápr. 5 iki gyűlés jegyzőkönyve). Ha pedig nagy hibát követett el a remekelő, tehát a remek nem sikerült, akkor vagy új remek készítésére vagy a mesterség tovább tanulására utasították. Ha ezt nem akarta megtenni, a pécsi és baranyamegyei vargák oáhl. 10. artikulusa megen- engedte, hogy pénzzel, még pedig 10 forinttal válthassa meg a remekeiéit. Ha valaki nem remekelt, annak a győri és székesfehérvári fazekasoknál (12. art.) 40 tallért kellett fizetnie a céhládába: a né- melprönai vargáknál (4. art.) 18 forintot. A vármelléki takácsoknál (6. art.) senki sem válthatta meg pénzzel a remekeiéit, mindenkinek kellett remekelnie. Mester fiának némely céh elengedte a remekelést (pécsi és baranyamegyei varga céh. 10. art. — pozsonyi és székesfehérvári kő-
