Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

•¿EOED : Sierkeíílőíég: Deik Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^Klodóhlvolol, llölcsönkönyvíAr és Jegyiroda: Aradi ncca 8. Telefon : 306. ^ Nyomda: Ulw Up(it ncca lO. Telefon: 16- 34.« » « » « » Vasárnap, 1928 Január 1 IV. ÉVFOLYAM 1. SZAM MAKO: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: ISI. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁBHEIY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andréssy ucca 25. Telefon: 49. szAm. « » « » « » « » « » Elötlzciesl ára ha vonta 3-20, vidéken és a (ővAroiIian 3-ÖO, lcUlfaid3n 6-40 pengö. Egyes szára te, voiAr- és Ünnepnap 24 illlór Szilveszteri örömek. Sokszor megirt dolog, hogy a francia ember ötven esztendős korában nyugalomba vonul s gondtalan eletet el annak a tőkének a kamataiból, amit addig verejtékes szorgalommal összehordott. Igaz, hogy ez inkább a régi francia embert jellemezte s mióta Poincare ur megnyerte a háborút és a diadalmas frankba is beleesett a nyavalya, azóta a francia embernek se fenékig tejföl az élete. De azért b takarékosságra való hajlama megmaradt, ami azonban nem jelenti azt, mintha a francia hidegre tenné az élet örömeit s ifjú korát feláldozná az öregségeért. Csak azt jelenti, hogy ahol nagyobb a vagyonszerzés lehetősége, ott erősebb a takarékossági hajlam, mert van értelme. Ez a hajlam csak ott erősödhet meg, ahol van miből takarékoskodni. Tudatosan, vagy szándékosan senki se fosztja meg magát a nyugodalmas jövőtől s aki mégis ész nélkül szórja a pénzt, az vagy nem a maga keresetei könnyelmüsködik, vagy olyan esztelen, hogy mint gazdasági tipus nem vehető számba. I Természetesen ez a megállapítás csak egyénekre vonatkozik s nem egyes népfajokra, vagy társadalmi rétegekre. Ezt meg kell jegyezni akkor, mikor esztendő szombatján a magyar társadalom szilveszteri örömein eltűnődünk. A tömeg karaktere nem lehet olyan, mint az egyéné, még ha olyan tünetek észlelhetők is rajta. A népet csak a tőmegpszichológián keresztül érteni meg s ezen keresztül az a látszat, mintha minálunk olyan ragályos volna a könnyelműség, mint Franciaországban a takarékosság. Csakhogy a látszat ez esetben is csal. A francia ötven éves koráig vagyont gyűjt, amit aztán az egykéjére hagy. A magyar ötven esztendős koráig elveri a vagyont, amit az apja hagyott rá s akkor kezd valami kis hivatal után nézni, amelyben kipihenhesse az élet örömeit: ez volt a felsőbb tízezrek, az urak törvénye a régi világban. Most már ennek vége van s ami az alsóbb százezreket és milliókat illeti, azok nem kaptak soha elverni valót az apjuktól és nem is hagynak mit tékozolni gyermekeikre. Csak a jelennek éluek, mert a kereseti viszonyok olyanok, hogy a jövendőt semmiféle takarékossággal nem lehet biztositani. A magyar kisember elé az a dilemma mered, hogy vagy kiélvezi úgynevezett vétkes könnyelműséggel a jelent és két feketét is megiszik egy este, vagy a szigorúan hirdetett takarékossággal sivárrá teszi a jelent is, meg a jövőt is. Ha a mától elvon valamit, az csak arra való, hogy ridegebbé tegye a tovaszálló pillanatot, de arra nem elég, hogy színesebbé és melegebbé tegye a holnapot, abból a kicsiből, amivel ma is alig v'trheti el az éhét az ember, nem lehet annyit /élm€nni, hogy eljövendő esztendők éléskamrája ^teljék belőle. Minek is megpróbálni? Nem többet ér ma megenni a holnap bizonytalan kenyerét? Nem ismerünk senkit, aki fogpiszkálókb')i rentét gyűjtött volna össze hetven éves korára. Mással pedig mivel lehet takarékoskodni ebb«u a helyreszanált országban? Ám a takaríkosság ellentéte nem mindig Könnyelműség s a Szilveszter-éj nótás kocsmáiból és kacagó kávéházaiból nem szabad azt következtetni, hogy a mi népünk könynyelmübb volna, mint a többi. A mi áí-könynyelmüségünk és más nációk hires takarékossága egyaránt ai életösztön megnyilatkozása. Akarjuk és szeretjük az életet, csak ugy, mint más nemzet, — csakhogy nekünk kevesebb jut belőle. Máshol örömmel teli a jelen és mosolygó arcú a jövő, mi csak a jelent tesszük elviselhetővé, hogy ne kelljen a jövőre gondolnunk. Más népek minden esztendőt magukénak mondhatnak, amit megérnek, a mienk az egész esztendőből csak az a kurta Szilveszter-éjszaka, az esztendő sereghajtója, amely kétségbeesetten zajos és dáridós, de ki érzi benne többé a háború előtti családikörös hangulatot? Hová lett a régi szép fametszet a havasbundáju öreggel, amellyel a háború előtti ember polgári fantáziája búcsúzott az óévtől és köszöntötte az ujat? Szilveszter, a napok öregapja, a szép fehér szakállú aggastyán a prémbundákban barátságos mosolylyal nyitott ajtót egy rózsás arcú amorettnek, hogy most már az üljön a meleg kályha mellé, mig ő maga, mikor tizenkettőt üt az óra, örökre eltűnik a jégcsapos házak során a zúzmarás éjszakába. A jégcsapos házak csak megvolnának, de a kályha már sok helyütt hideg és jó előle menekülni a kávéház olcsóbb örömei közé és rég a múlté a poétikus fametszet. Az esztendő küszöbén, álmos és lomha hófelhők alatt most is felhcdzik a kettős arcú j szimbólum, csakhogy nem ugy, ahogy a mi 1 letűnő nemzedékünk játékos fantáziája látta a boldog békeévekben. Most az ősi vad idők tragikus fantáziájának alkotását állítja elénk az éjféli órák ütése: egy hideg és hallgatag márványoszlopot, amelyről kettős arcú Jánusfő néz a múltba és a jövőbe. A múltba visszanéző főnek öreg és ráncos arca van, amelynek redőiben magyar kinok és gyötrelmek köves. dtek meg. Nagy szavak lehullott oroszlánbőreire néz vissza, nagy fogadások és nagy Ígéretek1 üres héjaira, árkokra és gödrökre, amelyekbe inaszakadt magyar remények tántorogtak bele. Hasztalan keres csak egyetlen lépést is, amelyik kifelé vezetne az élet partjaira, sehol; egy határozott gesztus, sehol egy végrehajtott elhatározás, csupa félbemaradt jó szándék, csupa megszegett Ígéret, csupa bedöglött szógubó, csupa előremenésnek állított hátraments. S a magyar Jáuus-fej másik arca még fájdalmasabb, mert ez vakon tekint a jövőbe: oly sötétnek érzi, hogy félelmében lehunyja a' j szemét. Ez a magyarázata a Jánus-oszlop tövében] | táncoló magyarok szilveszteri örömeinek. A karácsonyi szünidő alatt Bánífyhunyadon péírombolási rendezeti egy román diák. Kolozsvár. december oí. More Titusz felsőké- 1 beverte. Végül eljutott a zsidó templomhoz ésP reskedelmi hallgató, aki karácsonyi vakációra írkezeit Bánfíyhunyadon lakó szüleihez, karácsony ünnepén azzal szórakozott, hogy végigjárta a várost és a zsidó lakosok ablakait kövekkel sorra annak kapuját kifeszítette. A csendőrség végre őrjáratot küldött ki Fiorej elfogására, aki azonban Kolozsvárra szökött. Itt | azután elfogták és átadlak a hadbiróságnak. A üuló £>ói>if>aroU egésze ^Bulgáriában megaJkasszíoiiáM a vasúti forgalmai. (Budapesti ludósitónk lelefonjelen- | szében megakasztották a vasúti forgalmat. A lése.) Szófiából jelentik: Egész Bulgáriában nagy i mérő minusz 10 Celsius fokig sülyedt alá. hóviharok duluak, amelyek csaknem teljes egé- | Zadravet&et érseWké nevesik Ki? Róma, december 31. Vatikáni körökben elterjedt ! torba, a pápa legközelebb érsekké nevezi ki éf" hirek szerint P. Zadravetz István volt tábori püspö- Rómába rendeli. Zadravetz páterből tehát Zadraköt, aki mint ismeretes, tábori püspöki állásáról vetz érsrk lesz, de nem kap egyházmegyét, halomondott és visszavonult egy Ferencrendi kolos- | nem Rómában bíznak rá állandó jellegű funkciót,! Természeli csodák az orosz földrengés nyomán. A jégpáncél kettérepedi, a földből vízsugár tőrt elő. (Budapesti tudósítónk telefonjelen- I lyót boriló jégpáncél hosszában keltérepedt. Niiból jelentik: Az United Preis moszk- ! kolejewszk környékén vízsugár tört elő a földből, t ése.) Londonból vai levelezőjének jelentése szerint az Amur fo Ivó környékén igen heves földrengés volt. A fo. ami a lakosságból pánikszerű félelmet váltott kL, Mepülőgépkataszírőía öt fo^loíí (Budapesti ludósitónk telefonjele nlése.) Párisból jelentik: Marsaille közelében súlyos repülőgépkatasztrófa történt, ligy repülőgép, amelyet a Marsaille— Algir postajáratra rendeltek, próbarepülés következtében lezuhant és mind ae öt utasa szörnyethalt. A szerencsétlenséget motorhiba okozta. Sxilvesszier estéjén Kigyulladt a Jfrász és as égö menyesei rásszaKadí a családi a* Miskolc, december 31. Domaházán Kis Benedek Ignác földműves házának szalmafedele meggyulladt és az egész égő monyezet rászakadt a szobában tartózkodó családra. A földműves feleségével és gyermekével még ki tudott menekülui az égő házból, de a uáluk tartózkodó Kovács Ignác nevű fiatalember hennrekedi n Kis Benedek Ignác visszamenve, kihozta az üsa* szeégett fiatalembert és bevitte az ózdi kó. h-izba* A fiatalember a bőrházban belehalt súlyos sfriú léseibe. A tűz keletkezését az okozta, hogy qagy tüzet rafetak a konyhában és ennek lásgilitóS gyuladt m-eg a ház zsupfedele. 4 A