Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)
1914-04-01 / 76. szám
! Sicrietitöiég Kte-atca 9. Teldsmzám: 305, Egyes sxám áia (• fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. r -• - - ~ - —T H % III. évfolyam 76. szám. Szerda, április 1. i! i < Polgárok és katonák. Rosszhiszeműen célzatos beállítással igyekszik az ellenzéki sajtó Terstyánszky Károly, budapesti hadtestparancsnoknak a tiszti kaszinóban polgári meghívottak jelenlétében elmondott és a polgári és katonai társadalom egyetértésére buzditó beszédének a hatását leszállítani. El akarja érni pedig ezt az érékieszállitást azáltal, hogy ezt az igazán felemelő és értékes beszédet a napi poitika aktuálitásának akarja mindenképen feltüntetni, holott, aki csak némileg is figyelmére méltatja a katonai társadalom néhány év óta végbemenő evolúcióját, feltétlenül észrevette, hogy mennyire keresik éppen a vezető katonai körök a polgári társadalommal való céltudatos megértést. Aki látni akar, annak meg kellett látnia, hogy ez a megértést iker-eső társadalmi folyamat régibb keletű, mint a palotaőrség intézménye, ép ezért a budapesti hadtestparancsnok magyarosan őszinte beszédje evvel az intézménnyel csakis erőszakos módon hozható logikai kapcsolatba. Pláne akkor, amikor Terstyánszky őszinte nyíltsággal hangoztatja beszédjében: „Azok az idők, amikor a katona szigorúan elhatárolt kaszthoz tartozott és a polgárság sanda szemmel nézett a szoldateszkára, elmultak, csak desztruktiv, az állam jólétét — a suprema leset — 'szem elől tévesztő vagy félretoló erők ikeresnek ellentéteket.. Mennyire igaz ez. S mennyire bűnösen könnyelműek azok, akik ma, a jelenlegi külpolitikai helyzet teljes figyelmen kivül hagyásával apró kanapé-pörök szűk nézőszögéből ítélik meg a mai katonaságot. Mert a mai katonaság nem szoldateszka, hanem egyik legértékesebb társadalmi elemünk. Legdrágább erkölcsi és anyagi javaink védelmére és biztosítására hivatott tényező, mely nem. önmagáért, de mi érettünk van." Klasszikusan fejezi ki ezt az eszmét a budapesti hadtestparancsnok, mikor imigyen szólott: „Ha egyszer bekövetkezik a veszély ideje, ha vész tornyosul az állam fölött s ezáltal veszedelemben forognak a békés polgár legfőbb kincsei, akkor tegye le a lakosság a sorsát bizalommal a mi kezünkbe, a fegyveres erő tudni fogja kötelességét és örömimel fogja azt teljesíteni". Felemelő és egyúttal vigasztaló szózat ez ma, amikor vésszel terhes az idők méhe, amikor titokzatos erők remegtetik meg a megvénhedt Európa elaggott testének minden porcikáját. Milyen egészen más hang az, mint a minap Romániában elhangzott üres és hencegő katonai beszédek. A férfias erő méltóságának a megnyilvánulása itt, gyertnekesi hetvenkedés ott tul: a Havasföldön. Szüksége volt a polgárságnak erre a biztató és bizalmat gerjesztő hangra; mely katonai részről elhangzott. Még nagyobb vigaszunk, hogy Terstyánszky szózata nem izoláltan álló esemény. Évek óta és széles körre terjedő megújhodása ez a katonai szellemnek, a mely a polgársággal a kölcsönös megértést és a kölcsönös bizalmat keresi és ápolja. Ennek egyik legérdekesebb jelensége, hogy a polgári foglalkozást űző tartalékos tiszteket az egész monarchiában és igy speciell itt Szegeden is, már néhány év óta a legkiválóbb tisztek megismertetik a legújabb katonai vívmányokkal, közben behatóan ápolva ia bajtársias szellemet. Az ujabb hadjáratok, a technika bámulatos fejlődése az egész hadvezetést alapjaiban megreformálták és ennek a reformmunkának a megismeréséhez a közös hadsereg és honvédség tartalékos tisztjeit is beavatni, kötelességének tartotta a hadvezetőség. A szegedi honvéd-kerület tartalékos tisztjeinek ily irányú kiképzése a mai nappal ért véget, befejezőül pedig fesztelen,, barátságos és bajtársias összejövetelt rendezett a kerületi parancsnok: Daempf Henrik tábornok. Olvasóink, akik lapunk szellemét és irányát ismerik, tudják, hogy nem kenyerünk és nem Ízlésünk apró, egyéni hiúságokat legyezgetni. Ellenben szívesen hajtIrta Fáj. Krúdy Gyula. ... A nagy Dunán sikongó Iji kimérteteket kergetett a szélvész-mint a Jósiika Miklós A'baf íjában, túlnan a budai házak és. a rácvárosi torony csupán egy-egy villámlásnál 'mutatkoztak. Arrafelé ikell lenni valahol az elhagyott gellérthegyi háznak, ahol néhanapján találkoztam hölgyemmel, — amig nagyon szerettük egymást és a hegyoldali házikót egykor tálán llöiporo's toronyi nem volt elég magasan. Faragott kockakövekéii üldögéltünk, a romok között gyíkok leskelődtek, kéz a 'kéziben s az egész élíet hasonlatos volt egy régi német fametszethez, .amelyet egy szelíd költő verseire csináltak íN.ürnbergben. Áltálában: ugy viseltem eddig elmúlt életemet, mintha valóban egy figura volnék csupán, egy családi lap illusztrációján, a fürtös fejű, gondolkozó tekintető ifjú alakja, aki balkezében könyvet, jobbjában arája kezét tartja; körül' lliugas, asztalnál öregek pipálnak, idős nő öléhez unoika simul és a távolban egy kis falu melankolikus tornya. És viharos éjszakáikon, is azért sétálgattam a Duna partján, mert szép fotograíus-pózokban láttam magam; divatos bő köpenyegbe belekapaszkodik a szél, hollófürteim lobognak sötét homlokomra húzott kalapom alatt, imeg-megállok összefont karral, mintha azt keresném, hol legmélyebb a viz, — de ő, az egyetlen, a kedves, az imádott hölgy tiém rohan elő kétségbeesett sikollyal .a kapumély edésből, ahonnan idáig magányos sétáimat figyelte. Tündéri ágyában mélyen aludt és az aranyműves ur gondosan elreteszelte az ajtókat. (Amint most el Inul t életemre visszagondolok: sok esztendőn át, ugy látom magam tenni-venni az utcán, a társaságban, magányos sétákon és elhagyott szobáimban: •mintha mindig egyik, vagy másik nő figyelné tetteimet egy láthatatlan ablakon át. S mfly boldog voltam, midőn egykor az aranymüvesné — egy féltékenységi korszak alatt — vallóban meglesetett egy nyugalmazott lovaggal és napjaimról pontosan elszámolt, imidőn isimét kibékültünk. Ah, soiha sem lehet tudni, hogy a kedves hölgy mennyire hisz hazugságainknak, vagy igaz érzelmeinknek! A legokosabb dolog .szerelmi ismeretség alatt valóban .megtenni azt este, ami. délután .az ő lábainál Ígérünk: sóhajtani, a csillagba nézni, folyóparton álmodozni, a fürtöket hátrasimítani és ábráudvilágba rogygyantan üldögélni a tüz előtt a karosszékben, holott minden ajtó he van zárva a házba;n. 'Gondoljuk elj, ImHiy Ikíábrándító lehet, •kedves hölgyünket más férfin karján megpillantani egy elhagyott utcácskában, ahol tegnap még mi jártunk a nővel és ugyancsak engedelemért könyörögtünk a kar megfogásához! Gondolj drága menyasszonyodra, barátom, — ép minden kedvesemét arámnak neveztem és nem bántaim meg, — amint ablakában azon ürügy al'att, hogy madárkáját becézi a kalitban, játszi szeme letéved egy utcán ácsorgó ifjúba .és szép arcán lassan rátelepszik az érdeklődés, haját szórakozottan megigazítja, tétova pillantást vet a tükörbe, álmodozó lesz, elmélázik, mert az előnyére szolgál, talán levélkét kap, levélkével válaszol, „igen, holnap ..." — és t.e, barátom, mindezt egy láthatatlan helyről megfigyeled: szived ilyenkor valóban érezheti a legjobb hangulatod Ezért csak olry hűek legyünk, .amennyi hűséget magunk megkövetelünk. Ne fordítsd mindjárt oldalvást a fejed, ha a budai templomban egy nagyszerű rác asszony nehéz tekintete révetegen reád tapad. Igaz, nagyon nehéz elientállani a nők bujálkodó szemsugarainak s este, .mielőtt elfújnád a gyertyát és kedvesedért elmondanád a szokásos éji imádságot, ellenállhatatlanull reágondolsz a rác asszonyra, sürü fekete hajára, kreol nyakára és izmos lábára, a budai házra, ahová délután be lehetne surranni, ismeretlen, idegen szobában, ezer veszély közö'tt osókoHódznii, aztán esetleg kerítéseken át menekülni házőrző ebek, felriadt szomszédok és a 'hazatérő 'férj puska golyója elől; ám csak mondd el ilyenkor gyorsan az imát szived hölgyéért, hisz a templom előtt sok-sok léhűtő akasz•kodó tékintete várja őt is, pengő tisztek és repkedő gavallérok . . . Tehát csupán akkor bólints igenlőleg a rác asszony kérdő tekintetére, ha teljesen bizonyos vagy, hogy senki nem leselkedik a hátad mögött.