Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-07-07 / 27. szám
50 évfolyam. — 27. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1912. július 7. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 10 f. Amerikába : Egész évre .... 10-60 K „Ung vármegye Hivatalos I.ap“-]ával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére ■— továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér. A nyllttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám II. AZ TJNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. A városok A nyaralás / okuz nagy gondot mostanában a férjeknek és általában véve a családapáknak Ez az a bizonyos időpont, amikor különösen a hölgyeken a legkülönbözőbb betegségek tünetei mutatkoznak. Házi gyógykönyvet lehetne összeállítani abból a sok bajból, amely éppen ilyenkor jelentkezik a leg- pusztitóbban . . . S aztán jön a háziorvos. A jó bácsi — hisz Istenem, mit nem tesz az ember szívességből — már tudja a fürdőt is. Ez mind csak bevezetése a nagy eseménynek. Aztán jön a többi. Az első skatulya. A második skatulya. A tizedik skatu ya. A tudj’ Isten hányadik skatulya. Toilettek, fürdőruhák, esti ruhák, strand ruhák, kiránduló ruhák, korzó ruhák, kis kalap, nagy kalap, plörözős kalap, fürdőcikkek, úti cikkek — s ki tudná elősorolni, mi mindennel jár az ilyen kistafi- rozás. Erősen konkurál már a kiházasitással. Mert hiába, az az átlag felfogás, aki fürdőzik, az luxust űz, az ilyen éppúgy fel akar tűnni a többiek közt, akár itthon a korzón. Jó férj uram, pedig izzad bele, szaladgál pénz után, bármilyen módon is; előkerül a hosszú sárga blanketta, s mire künn az állomáson végre ráleheli a bucsuosókot a szeretett hitvesre, érzi, hogy megvannak őrölve az idegei — s ez az ő nyaralása. De már hiába. Ezen nem lehet segíteni. Ez meg van indokolva. Komoly, nagy argumentummal. Istenem, ha Schwarcznó megy nyaralni, hát akkor a fess kis Feketéné csak nem maradhat itthon. Hogy gúnyolódna fölötte majd szeptemberben. — Édesem, hol is töltötted a nyarat ? S ezért mennie kell. Mennie kell száznak és száznak. Ha törik, ha szakad. Ha mindjárt a családfő anyagi kivégeztetésével is. Talán túlsötéten festettünk. Túlsötéten talán a mégis egészségesebb vidéki életre. De mindenesetre van ebbon jellemzés. Korjellemzése a mindonáron^fel- szinen úszni akaró társaságoknak. S amikor látjuk asszonyainkat vonulni elegánsan, drágán, kényelmetlenül öltözve az ostendei, herkulesi, siófoki s nem tudom ón még hány más fürdő pazar korzóján, ugyanakkor a Tátra, az erdélyi havasok, az Aldunán és egyéb szép vidékeken találkozunk igen előkelő külföldi asszonyokkal, —• vászonruhában, minden puc nélkül, akik turisztikáznak, akik a természetet, magáért szeretik, akik tanulnak. Mert hiszen a pihenés mindenkinek kell. De mindig csak praktikusan és addig, ameddig a takaró ér. Meglepetésszerüleg történt a városok fejlesztéséről szóló törvényjavaslatnak m.hó 22-iki képviselőházi tárgyalása. A javaslat azóta már törvénnyé lett, — de a városok még ma sem tudnak felocsúdni álmélkodásukból, mert hát a törvény nem a városok fejlesztéséről gondoskodik, hanem kizárólag a tisztviselők fizetését rendezi egységesen, országszerte, a városi adózók oly nagy mérvű újabb megterhelésével, mikép jó néhány évig tényleges városfejlesztési munkát oly anyagi viszonyok között levő városok, minő Ungvár is, aligha fognak létesíthetni. Egyetlen egy szakasza van az uj törvénynek, mely tényleg a rendezett tanácsú városoknak szabadabb mozgást, s a kis- és nagyközségek felett való megkülönböztetést biztosit, s ez a jelenlegi községi törvény 110. §-á- nak oda módosítása, hogy olyan határozat, amely valamely ingatlannak vagy jognak megszerzésére, elidegenítésére, átalakítására, felosztására, vagy elcserélésére vonatkozik, csak abban az esetben igényel felsőbb hatósági, tehát törvényhatósági jóváhagyást, ha az eladási vagy vételár, illetőleg becsérték 10,000 K-t meghalad. Amennyiben Ungvár városára nézve az uj törvény — a szolgák és egyéb segédszemélyzet fizetéskiegészitését nem is számítva — mintegy évi 25,000 K uj terhet okoz, s igy még a legelfogultabb tényleges adófizetőre sem lehet közömbös az uj törvényszerinti fizetésrendezési ügy, s ebből eredőleg a városi tisztviselők létszámának a jövőre való mikénti megállapítása, — ismertetni kívánjuk itt első sorban az uj törvényt, hogy egy másik közleményünkben a tisztviselői állások újból is hogyan való szervezésére vonatkozó véleményünket annál könnyebben megérthetőbbé és indokoltabbá tegyük. fejlesztése. Az ismertetést kizárólag azon pontokra adjuk, melyek Ungvár városát közvetlenül érintik. Ezek a következők: Ungvár város tisztviselői, akiknek jelenlegi száma 29, a VII—IX. fizetési osztályba sorozandók, s az ezen osztályoknak megfelelő fizetés és lakbér az 1913. évtől kezdődőleg tényleg utalványozandó is, az állami tisztviselőkéhez hasonló családi pótlékkal. Jogi és közigazgatási tanácsosi állásra csak azt lehet megválasztani, aki az 1883. I. t.-c. 3. §-ában megállapított elméleti képzettséggel bir. A külön szakképzettséget igénylő tanácsnoki állásra meg lehet választani azt is, aki az illető állásra megállapított főiskolai szak- képzettséget igazolja. Ez a rendelkezés azonban a jelenleg alkalmazásban levő tisztviselőkre nem terjed ki. Városi tisztviselő magángyakorlatot vagy mellékfoglalkozást (ide értve a pénzintézetek, vállalatok stbi igazgatósági és bizottsági tagságát is) csak a törvényhatósági közgyűlés, vagy a képviselőtestület engedélyével és csak annyiban folytathat, amennyiben az hivatali állásának tekintélyével és kötelességével összefér. Minden rendezett tanácsú városban legalább két tanácsnoknak kell lenni. A r. t. városok kötelesek az uj törvény által érintett szervezési szabályrendeleteiket egy éven belül megfelelően átalakítani. Ez alkalommal a mutatkozó szükséghez képest a tisztviselők létszámát újból meg kell állapítani. A belügyminiszter ezután a rendezett tanácsú városok közigazgatási eljárását, ügyvitelét, pénzkezelését bármikor megvizsgáltathatja. A tisztviselői fizetések kiegészítéséhez a kormány évi 24000 K-val járul s ezen felül Olyan fájó... Irta Oppé Vilmos. Olyan tájé nékem Látni olyan szépnek, Oly Iájó ilyenkor Szállanom az égnek. Olyan iá jó nékem Látni oly csodásnak S nőni napról-napra Gyönyörűbbé másnak. Reflexiók. Itta August Shindberg. A teljes harmónia. Ha egy csámcsogó malacot látok, amelyik sötét óljában térdig áll az eléje tett moslékban s a rothadt hulladékokat falja, azt hiszem, teljes harmóniában érzi magát környezetével. Világosságot nem lát s a bűz életszükséglet neki. Dolgoznia nem kell, ez a lehelő legideálisabb állapot. Az étkezési időközüket ótaludhalja, ezzel megvan a legfőbb életöröme. Ha íelakarnók világosítani és képesek volnánk megértetni vele, hogy sötétben, piszokban és szemétben él, ha ő is felfedezné e diszharmóniát, mialatt illúzióját romboltuk széjjel, bizonyára igen-igen boldogtalannak éreznó magát. Talán el sem hinné, hogy felvilágosítást óhajlottunk neki nyújtani, azt mondaná: nagyon feketén látunk mindent, mikor világosságot akarunk hozzá bocsátani. Rothadt káposztatorzsa a malac útjában apró virág, melytől nem szabad őt megfosztani. És bizonyára beteg lenne attól, ha eszünkbe jutna megmosdatni, megfésülni őt. Egy chicagói bensziilött, ki megszokta volt városának büzhödt levegőjét, egyszer hegyvidékre utazott. És mikor a tiszta atmoszférát ééezte, elájult, s csak akkor bírták magához téríteni, mikor romlott halat tartottak orra alá. Ez úgy hatott reá, mint az édes otthon ólvozele s teljes illúzióba ringatta, mint nagyon sok embert, ki előtt legnemesebb illat a feltört záptojásnak illata. Kibékülés az élettel. Ez egy olyan kifejezés, melyet nagyon gyakran hallunk. Én a magam részéről ezt a kibékülést mindig kötelességemnek tartottam. Mikor azonban láttam, hogy az élet minő kicsinyes kompromisszummal jár, hogy az ember tönkre menésére irányuló törekvés, és azzal az igyekezetével, hogy mindenkit egyenlően engedelmes, fűzabálóvá tegyen ; azóta megállapodtam annál az elhatározásnál: nem fogok kibékülni az élettel, mert ez csak látszólagos élet vagy tetszhalál. Legyen az élet annyira engesztelhetetlen, hogy semmise tartsa vissza az embert, ha szabadulni akar tőle; semmiféle vágy, hanem élénk undor, mely úgy hat, mint a puskaporfojtás, és kiveti az embert a világűrbe, kívül a föld vonzása erejének körein, úgy, hogy uj pályákra jussunk, melyek tovább visznek. Hallottam olyanoktól, akik halálos ágyon kibékültek felebarátukkal. Ezt képtelen vagyok felfogni. Áthúzni valamit, elfelejteni és megbocsátani, ezt értem ; de elvi ellenségeinkkel újra barátságot kötni, sebtében rokonszenvet rögtönözni, holott ilyen nincs jelen, barátságot tettetni, mely minden értelem nélkül való : ez alig lehet más, mint gyengeség. Ellenkezőleg, azt hiszem, oly alaposan kell szabadulnunk rokonainktól és barátainktól, hogy semmi sem hívjon bennünket vissza abból a célból, hogy itt kisértetkép járjunk. Az élettel való kibékülés az asszony utján menjen végbe. Ha ezt igy mondták volna, az asszony és gyermek utján, akkor volna benne némi igazság, különösen ha a „kibékülés“-! felcserélnék a „hozzákötöttség“-gel, mert mi sem köti jobban az embert, mint a családi élet s az otthon melege elviselhetővé teszi az élet zor- donságait. Ha elkopott egy ismeretség és a barátság meg- hidogült, akkor az ember ismételten megkísérli a kibékülést. Ez azonban sohasem sikerül, mert hamis~le- szen. Az ember megköti újra a barátságot kényelmi szempontból, vagy abban a reményben, hogy újra feltaláljuk, ami már elmullott egészen. A régi megváltoztatta természetét és olyan újba akadunk, mely idegen és ellenszenves nekünk. Vannak emberek, akiket sohasem kellett.®Jvolna megismernünk, mégis érintkeztünk velük, megajándékoztunk bizalmunkkal, mellyel ők visszaéltek, átadtuk lelkünket s ők elnyelték azt. Mi úgy bánunk velük, mint barátainkkal, pedig ellenségeink voltak ; ösztÖn- szerüleg otthagyta őket s újra visszatért hozzájuk és minden képzelt kibékülést uj árulás kisórt. Ha az ember egy hamis barátot elhagy, ennek nem szabad ellenséges érzülettel történnie, mert ez az érzés ápolja az összeköttetést. Sőt ellenkezőleg: erélyesen kell eljárni, a köteléket eltépni; mi volt, azt meg kell semmisíteni s útját közömbösen, de engesztelhetetlenül járni. Vannak azonban emberek, a kikhez átkos kötelék íüz bennünket. Egy végzetes, megmagyarázhatatlan kötelék tart velük fogva, mely kötelék nyúlik, de nem szakad el sohasem. Úgy vélem, hogy az ilyen viszonynál az egyik mindig arra van elitélve, hogy a másikat szolgálja, dacára j az óriási ellenszenvnek, mely közöttük uralkodik. Lapunk mai száma 10 oldal.