Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-06 / 1. szám

2. oldal.

T7 2<? Or

1. szám.

ködésének 10 ik évét betöltötte, elismerésünk és hálánk adóját örömmel rójjuk le személye iránt. Lelkiismeretes és becsületes munkálkodása mély nyomokat hagyott hátra vármegyénk életében.

Gondos atyja a népnek, amely bizalommal fordul hozza ügyes-bajos dolgaiban, körültekintő, tapintatos vezetője a vármegye közönségének, köztiszteletben álló egyénisége társadalmunknak, amely lelkes, buzgó támogatójául tekinti minden szép és nemes ügynek. Jó szive nem egy könnyet törölt ki a szenvedők, a hozzáfordulók szeméből!

Kívánjuk, hogy 10 évi ügybuzgó munkálkodásából s annak a lelkek elismerésében rejlő eredményéből új erőt merítsen a köz érdekében továbbra is kifejtendő tevékenységéhez !

Az 19ü. év eseményei.

i.

A amit év fontosabb és nevezetesebb eseményeiről kívánunk szemlét tartani az óv végével. Kerül-fordiil az idő s alig, hogy észre vesszük magunkat, elmúlik egy esztendő. A rohanó idő eltörli az események emlékét. Ami tegnapelőtt történt, olyan régen volt, hogy nem is emlékezünk reá. Pedig nem árt, ha néha egy-egy eseményre viszzaemlékezünk. Épen azért azt hisszük, hogy nem végzünk hiába-való munkát, amidőn a mull év eseményeiről megemlékezünk. Ez a gyorsan készülő vázlatos, hevenyészett kis statisztika természetesen nem tarthat számot alaposságra. A hírlapírónak nincs sok ideje munkájához és amire az újságíró legkevósbbé alkalmas, az épen a statisztika, amely alapos munkát igényel. Nagyon helyén való leune és hézagot pótolna, ha a város évenként az év folyamán történt összes eseményeket összefoglalná és egy évkönyvbe kiadná. Milyen tanulságos és érdekes olvasmány lenne az, ha tíz évre visszamenőleg lenne ilyen évkönyv. Mi az az eszmét megadtuk — a kivitel már nem a mi dolgunk.

Ami itt következik, az csak rövid, futólagos regisztrálása az eseményeknek, amely — ismételjük — nem tarthat számot arra, hogy minden történést híven visszatükrözzön. És bizony megtörténhetik, hogy egyes események a feljegyzésből kimaradtak.

Január.

1. Siposs A. Gyula, a kassai kereskedelmi és iparkamara eluöke arcképének leleplezése az Ipartestület székházában. A leleplező-beszédet Pap János szakisk. igazgató mondta.

2. Somló Sándor felolvasása a Gyöogyösy Irodalmi Társaságban. A kiváló költő „Rege“ c. felolvasását az „Ung“ közölte.

7. Ispánovics Sándor fővárosi tanár előadása az Ung- vármegyei Közművelődési Egyesületben Finnországról.

8. Bosik János 48-as honvédőrraester meghalt Baján- házán.

12. Benkő József szatmári kanonok beiktatása Szatmár- Németiben. A népszerű főpap boiktató-ünnepólyén Ungvárról többen résztvettek.

13, Lots Antal 66. gyalogezredbeli nyug. százados meghalt. Katonai pompával temették el.

14. A miskolci színházban bemutatták Vidor Marci színdarabját, „Az éjszak“-át.

22. A főerdőhivatal tisztikara új főnökét, Bekény Aladárt üdvözölte hivatalba Tépése alkalmából.

24. Kusnyiry Gyula nagykaposi főszolgabíró meghalt Nagy kapóson. Harmadnap nagy í&szvét mellett temették el Ungváron. \

Február.

1. Jovanoviis János újságíró meghalt. Temetésén, mely 3-án ment végbe, Bánóozy Béla az „Űng“ f. szerkesztője mondott búcsúbeszédet az ungvári újságírók nevében.

Vaszilovics Miklós m. kir. erdőmérnök Nagy- i bereznán meghalt.

4. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság Peíőfí-estélye, melyen dr. Ferenczi Zoltáu, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-Társasóg tagja és a PetŐfi-Társaság alelnöke olvasott fel nagy hatással Petőfiről.

5. Kiss L. István, a „Határszéli Újság“ főszedőjónok halála. A másnap végbement temetésen dr. Zombory Dezső fel. szerkesztő búcsúztatta el.

11. Berzeviczy István, Deák Gyula és Vidor Marci felolvasást tartoltak a sátoraljaújhelyi Kazinczy- Körben.

Az Uugvári Dalárda hangversenye Perocsenyben.

12. Az ungi ref. egyházmegye hangversenye a Kálvi- neum javára, melynek fénypontja volt dr. Baltazár Dezső ref pap, ma már debreceni püspök előadása.

Dr. Kiss Arnold budapesti főrabbi felolvasása a Kereskedelmi Csarnokban nagy érdeklődés melleit.

13. Reichíeld Baruch, az ungvári orth. izr. hitközség alrabbija meghalt. Másnap temették el nagy részvéttel.

18. Papp Antal pápai protonotáriust, a püspöki iroda igazgatóját, Őfelsége kanonokká nevezte ki.

Az ungmegyei sporthorgászok egyesületének megalakulása.

Dr. Levy Jőzsef orvos negyvenéves jubileuma.

23 Bankett Benkő József kanonok tiszteletére a Társaskörben.

26. Benkő József kanonok eltávozása Ungvárról.

Kovács Józsefné zeneiskolájának bemutatómatinéja.

28. A nagykaposi járás főszolgabírójává Szilágyi Sándort választották meg,

Március.

4. Csűrös Ferenc posta- és távirdafelügyelő negyven évi szolgálatának jubileuma.

Az ungvár—munkácsi szinikerület megalakulása Ungváron gróf Festetics Andor, a vidéki színészet orsz. felügyelőjének vezetése mellett. A kerület elnökévé Berzeviczy Istvánt választották meg.

Fülöp Áron felolvasása a Gyöngyösy Irodalmi Társaságban.

Klasszikus szavaló-est a színházban.

5. Papp Antal kanonok beiktatása.

íjjász Gyula nyíregyházi kiállításának megnyitása.

10 Esztelneki Szacsvaj’Jenőnó szül. Goies Ida halála.

11. Baktai Egry Ferencné szül. Kiss Ida meghalt Kisgejőcün.

Székely Debora izr. isk. tanítónő halála.

12. Értekezlet a Felvidék idegenforgalma ügyében Kassán, melyen a vármegye részéről Lőrinczy Jonő alispán, a város nevében pedig dr. Mocsári Miklós vett részt.

Flach Jakab ipartestüloti elnök arcképének leleplezése az Iparte3tülot székházában. A leleplezőbeszédet Pap János mondta.

A Millenium-szeszgyár istállója leégett.

19 Hédervári Fodor István, Eazterbázy-horoegi nyug. erdőmester halála.

22. Szegelethy János nyug. kincstári uradalmi pónz- táruok, negyvennyolcas honvédhadnagy meghalt 87 éves korában.

26. Özv. mokcsai és haraszthi Haraszthy Lajosné, szül. raarienburgi Hubert Anna meghalt.

30. Mocsáry Béla kir. adóhivatali pénztáros szolgálatának harminc évi jubileuma.

Április.

8. Fekésházy Miklós városi főjegyző felesége moghalt.

Özv. Sziklay Bélánó halála.

10. A Társaskör dísztagokká választotta Firczák Gyula püspököt és Lám Vilmos nyug. törvényszéki bírót.

13. Neogrády Antai festőművész kiállításának megnyitása.

18. Szent-Imrey Mihály nagykaposi ügyvéd meghalt.

19. A Fillérbank 250,000 K alaptőkéjét 500,000 K-ra emelte.

23. Az Ungvári Athletikai Klub lembergi versenye.

A kórház elmebetegosziályának leégése.

25 Herz Bernátné halála.

27. A munkáosegyházmegyei tanitó-egycsület alakulása.

Május.

3. Terebessy Ferenc, a sok évig működő tanító meghalt hetvenhat éves korában. Nagy részvét kisérte sírjába.

6. Harajda Mihály ismert szabómester halála.

12. Jánossy Dénes nyug. m. kir. faraktárgondnok meghalt.

14. Báró Bemer László emléktáblájának leleplezése. Hidasi Sándor mondta a nagyhatású emlék beszédet.

21. Firczák Gyula püspök 50 évi jubileuma alkalmából ünnepség a szemináriumban.

Jaczkovics Mihály hajdudoi’ogi vikárius beiktatása.

24. Országos gyorsíró-verseny.

25. Országos gyorsiró-verseny és kongresszus.

Jószán nagy tűz pusztított a Magyar Bükkfaipar Részvénytársaság telepén.

28. A megboldogult dr. Mikita Sándor kanonok arcképének leleplezése a kántovtanitói Erzsóbet-leány- árvaházban. A képet Íjjász Gyula készítette. Az ünnepi-beszédet Volosin Ágoston mondta.

30. Lescsisin György solymosi g. kath. esperes meghalt.

Junius.

2 Szenes Ábris ismert ungvári kereskedő meghalt Budapesten.

7. Nagy tűz Szerednvón, melynek áldozata lett a g. kath. paroehia.

15. Nagy Lajos volt vendéglős halála.

16. Vajánban 14 lakóház és több melléképület loégott.

Az éj, a tündökletes éj, a szilveszteri éj ,..

Leszállt a fehér, havas éj.

Az ó esztendő utolsó órái gyorsan tűntek tova, mintha szinte sietnének ; a mutató tizenkettőre fordult és beköszöntött a druszája :

1912.

Világos, hangos volt az egész város ezen az éjszakán. Minden hely megtelt, sőt reggelre még a rendőrségi zárka is . . .

Kezdjük hát sorjában a dolgokat, — túl a hídon.

Az Ungvári Dalárda az ipartestület helyiségében rendezett igou sikeres hangversennyel egybekötött táncestélyt. A műsor változatos és gondosan

én bátyám, Szása; arcán semmi nyoma sem látszik annak, hogy a foga fájna. Várja Zinácskát s a boldogságtól csak úgy sugárzik egész alakja. Zinácska pedig, mintha csak a kutyabarlangba kergetnék, vagy szénsavat szívatnának vele, úgy siet Szásához, pihegve, fejét hátraszegezve . . . Minden mozdulatából látszik, hogy. életében először megy légyottra . . . íme, most odaér . . . Egy félpillanatig szótlanul néznek egymásra, mintha nem hinnének saját szemeiknek. Azután valami láthatatlan erő mintha hátbaütné Zinácskát: felteszi mind a két kezét Szásá vállára s lehajtja fejecskéjét a Sása mellényére. Szásá nevet, valami órtlietetlenséget mosolyog s kimondhatatlan gyönyörűséggel fogja két tenyerébe a Zinácska arcát.

Ä látottakból én csak annyit értettem, hogy Szásá és Zinácska csókolództak. Ei pedig nem illik. Ha a mama megtudja, mindketten kikapnak.

Mikor lefeküdtem, Zinácska szokás szerint bejött a szobámba, meggyőződni afelől, hogy írem feküdtem-e le ruhástól és imádkoztam-e?

— Tudok ám valamit! — szóltam nevetve — hihihi.

— Mit tud maga ?

— Hihihi! Láttam, mikor maga a fűzfák alatt Szásával osókolódzott I Lementem maga után és mindent láttam.

Zinácska összerezzent, elpirult s szavaimtól meglepetve, megtámaszkodott az asztalhoz, amelyen egy pohár viz és egy gyertyatartó állott.

— Láttam, mikor magok . . . csókolództak — ismételtem hevei észve s gyönyörködve a Zinácska zavarában . . . Ahál Megmondom a mamának !

A kétségbeesett Zinácska mereven nézett reám s meggyőződvén, hogy én csakugyan mindent tudok, magánkívül ragadta meg a kezemet és remegő suttogással szólt:

— Peti, ez alávalóság I Az Isten nevére kérem . . .

Legyen férfi ... Ne szóljon seukinek . . . Tisztességes emberek nem szoktak spionkodni . . . Kérem magát. . .

Azután találkoztam Szásával s meg nem állhattam, hogy ő előtte is ne hetvenkedjem :

— Tudok valamit? Láttam, mikor tegnap mademoiselle Zinácskával csókolództál.

Szásá rámnézett és azt monda :

— Szamár!

Ő nem volt olyan kislelkü, mint Zina s emiatt a várt hatás nem volt olyan nagy. Ez engem még jobban felingerelt. Ha Szásá nem ijjodt meg, akkor bizonyosan nem hiszi, hogy én mindont láttam és mindont tudok. No megállj, majd.bebizonyítom én azt neked.

A délelőtti leckék alatt Zinácska rám so nézett és folytonosan zavarban volt. Ahelyett, hogy rám ijesztett volna, mindig a kedvemben igyekezett járni, egyeseket adott a feleleteimre és azután nem panaszolt be apámnak pajkosságomért. Koromhoz képest nagyon okos lóvén, kiaknáztam az ő titkát, ahogy akartam ; nem tanultam meg a feladatokat, a szobában tótágast jártam és beszédemben szemtelenül vakmerő voltam. Egy szóval: ha abban a szollemben folytattam volna egész mostanáig, hát a legnagyobb szédelgő lehetett volna belőlem. Nos, elmúlt, egy hét. A titok tudása már egészen elgyötört. Mindenáron el akartam azt fecsegni, hogy gyönyörködhessem az effektusban, S ime egyszer egy ebéd alkalmával, mikor sok vendég volt nálunk, roppant ostobán mosolyogtam, ravaszul rásanditottam Zinácskára és igy szóltam :

— Tudok valamit . . . hihihi . . . mindent láttam . . .

— Mit tudsz? — kérdezte anyám.

Erre még ravaszabbal néztem Zinácskára és Szására, Látni kellett volna, hogy rezzent össze Zinácska s milyen mérges szemeket vetett rám Szásá. Ugyanaznap a délutáni tanulás alkalmával nagy változást vettorn észre a Zinácska arcán. Aroa szigorúbb, hidegebb, márváuyszerü lett, tekintetét különösen szegezte

egyenesen arcomba s becsületemre mondom, hogy a farkast kergető, nekivadult kópéknál sem láttam soha olyan falánk, megsemmisítő tekintetet. Jolentó'sét aztán nagyon is megértettem, mikor Zinácska a lecke alatt egyszer csak összeszorilotta a fogát s aztán azon keresztül szűrve a szókat ezt mondá :

— Gyűlölöm magát! Oh, ha maga, kiálDatallan csúf kölyök, azt tudná, hogy mennyire gyűlöm magát, mennyire kiállhatatlan nekem a maga kopaszra nyírt feje, osuuya, félreálló fűlő:

De rögtön megijedt és hozzátette:

— Ezt én nem magának mondom, hanem egy színdarab szerepét ismétlem . . .

Egyszer meg — jól emlékszem — igen szép nyári éjjel volt. .7 A széna illatozott, csend uralkodott, a" hold világított. Én a kerti sétányon jártam és meggybefőttről ábrándoztam. Egyszerre ott termett mellettem a halvány, szép Zinácska, megragadta a kezemet s gyorsan lihegve beszélt hozzám :

__Óh mennyire gyűlöllek! Senkinek sem kívánok annyi rosszat, miut neked ! Ezt ne feledd. Akarom,

hogy ezt jól megértsed. \

Tessék jól megérteni : holdvjiág, szenvedelyesen liheoő arc, csend . . . még nekem, kis gazembernek is kellemes érzéseim voltak. Hallgattam, hogy Ziuacska mit beszél, néztem az arcába . . Eleinte nagyon uj és kellemes volt nekem az egész, hanem azután megijedtem s nyakra-főre szaladtam bo a házba.

Elhatároztam magamban, hogy legjobb mamának panaszt tenni. Ezt meg is cselekedtem, elmondván egyúttal: hogyan osókolódzott Zinácsua Szásával. Ostoba voltara, nem képzeltem, hogy mi lehet ennek a vége, máskülönben magamban őriztem volna továbbra is a titkot. Mama kihallgatott, elvörösödött a haragtól és azt mondta :

— Nem a te dolgod magadat ilyenekbe ártani, te még nagyon fiatal vagy ... De ez aztán szép példa a gyerekeknek 1