Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-06 / 1. szám

folyamatos munkákat részben, vagy egészen befe­jezi és a vármegye közjavát czélzó uj eszméket vet felszínre és segít a megvalósulás útjára. E remé­nyünk forrása az a tény, bogy azok a férfiak, a kiknek a múlt év sikereit első sorban köszönjük, közöttünk élnek s az idén. sem szűnnek meg szol­gálni a közjónak ügyét. Török József-gróf, Jirc ák Gyula, Rónay Antal, Nórák Endre dr., Ilehelé in Károly, Nehrebec\ky György, Spitzer Sándor dr.. Kende Mihály és közéletünk sok más jeles alakja biztosítékot nyújtanak arra rézve, hogy a jelen év is a sikeres munka esztendeje lesz vármegyénkre nézve. Adjon az Isten nekiek a példaadó áldozatkész munkára, nekünk pedig mindnyájunknak a jó példa követésére erőt és egészséget! A mezőrendőrségről szóló törvény végrehajtása. A törvényhozás az ifjú Magyarország kiépítésével oly sok irányban volt a közel múltban igénybe véve, hogy az állam íenállásának alapja a föld, a földművelők vagyona és munkájának eredménye csak most vétetik gondosabb oltalom alá a mezőrendőrségről szóló tör­vénynyel s annak köztudomásszerinti életbeléptetésével. A törvény ezélzatát mi mezőgazdasággal foglalko­zók a legnagyobb örömmel üdvözöljük, habár konczep- cziójáról lelke>edésssel egyáltalán nem szólhatunk. Rész­letes bírálat helyett legyen elég arra utalni, bogy a törvényhez csatolt végrehajtási utasítás háromszor any- nyi, mint maga a törvény, hogy a törvény intentiója sok helyen csupán a végrehajtási utasításból domboro­dik ki, hogy továbbá csupán elsőíokban való Ítélkezésre háromféle hatóságot állapit, illetve jelöl meg stb. A legnagyobb baj és igen nagy közgazdasági kár azonban az, hogy a törvény teljes végrehajtása, viszo­nyaink között, lehetetlenséggel határos. Csak nem régen történt, hogy a vármegye köz­gyűlésén felszólalt bizottsági tag szerint egy a községi elöljáróság által, vadaktól okozott kárról felvett becsle­vél a kártérítésre kötelezett fél által azzal lelt elutasítva, hogy a törvény szerint^ hatósági becslés szükséges, már pedig a községi biró nem hatóság! — Hát a mezőren­dőrségről szóló törvény életbeléptelése után ily külön­ben is jogtalan kifogassal nem élhetne senki, mert e törvény a község biráját teljes jurisdiktióval fölruházott hatósággá minősiti akkor, midőn a legbonyolultabb kér­désekben is elsőíokban ítélkező hatóságnak jelöli meg, sőt megadja a jogot, hogy a biró szabadságvesztést is kimondhasson s azt végre is hajthassa. Minden jogszolgáltatásnál az első lókban Ítélkező hatóság működésében van a súlypont, a felebbviteti hatóságok csak kivételes esetekben hivatvák koTrektiva- ként felülbírálni az elsőfokú ítéletet. — Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a községi bírák legnagyobb- része nem bir elegendő képzettséggel arra, hogy a tör­vényt s az abban lefektetett elveket érvényesíthessék,' nem bírnak elegendő függetlenséggel a részrehajlatlan ítélet hozatalra, be kell látnunk, hogy az első tórum nem alkalmas arra, hogy a törvény őre légyen. Ha ez igy van, — pedig kélségbevonhatlanul igv van, — akkor nyilvánvaló dolog, hogy a gazdaközönség által olyannyira várt üdvös törvény mindaddig, mig minden egyes községnek értelmes, s bizonyos lókig kva­lifikált bírája nem lesz, csak nagyon hiányosán lesz végrehajtva. A felsőbb hatóságok pedig örökké zaklatva lesznek s a szomszéd asszony kakasa a szomszéd asz- szony portájára, csak a felsőbb fórumok beleegyezésével mehet majd kukorikolni. A községi elöljáróság szellemi színvonalának eme­lésére a főszolgabíró körültekintő eljárása a választások alkalmával sokat tehet s az administratio tellornyosodó munkáit megkönnyítheti, de a nép között-még igy is alig fog találtatni 20 biró az egész vármegyében, ki a mező” rendőrségről szóló törvény végrehajtásához szükséges intelligentiával birna és kellőképen megbízható is lenne. A vármegye intelligens ellemeinek nyílnék itt üd­vös és nemes munkára tér, még pedig nemcsak közér­dekből, henem saját jól felfogott érdekeik szempontjából is. Vármegyénk inlelligentiában szegény s akik van­nak, azok is eléggé igénybe vannak közdolgokkal véve ; tőlük többet joggal a köz nevében alig lehetne kívánni. De vannak kivételes helyzetek, vannak körülmények, melyek között szabad időnknek a közérdekek szolgála­tában való eltöltése, még nem sokat jeleni. Vannak körülmények, melyek között kötelesség érzetünk, többet tenni parancsol. A mező rendőrségről szóló törvény életbeléptetése által teremteti helyzet ilyen. Gazdai minőségünk is kö­telez arra, hogy minden erőnkből közreműködjünk a törvény végrehajtásának lehetővé tételében. Ezt pedig nem tehetjük meg másként, mintha a községi bíró tisztét, mindenütt, hol csak tehetjük, elválalni nem habozunk. Sok teherrel, sok zaklatással jár ez, igaz ! Mert hisz a községi bírónak sok gazdája van. A községek annyi bájain, dolgain kívül, parancsol neki az alispán, fő­szolgabíró, szolgabiró, tanfelügyelő, jegyző, adóhivatal, fináncz, csendőr, utmester, stb. s tudná Isten ki még. De a vármegye vezetőinek méltányossági érzete sem hait id s bizonnyal megragadnák uz alkalm it, hogy az intelligens elemeknek e terhes hivatal viselését köny- nyebbé tegyék. Legkönnyebben keresztül vihető lenne ez fizetés nélküli föbirói állások szervezése által, mint azt más vármegyék már megcselekedtek. Igaz, hogy a felelőség súlya, sőt a teljes felelőség, kell, hogy a főbírót ter­helje, de azt könnyen el is viselheti, ha a főszolgabíró a másod bíró megválasztásánál elsősorban a bizalom azon mértékét veszi irányadóul, melylvel a megválasz­tott főbíró a választandó másodbiró személye iránt vi­seltetik. Minden községben akad jóravaló becsületes gazda ember, kire a birói állás kevesebb qualilikatióir igénylő munkái rábízhatok és a ki iránt a főbíró biza­lommal viseltethetik s ki az eddigi birói fizetésért (ríhi- vatalt viselni hajlandó. Ne engedjük közönyből, kényelem-szeretelből azt a jogvédelmet elveszni, melyet rekompenzálióként any- nyira súlyos közterheinkért egy csak léiig is jó törvény teremtése —- s annal^ becsülete^ végrehajtásával nyer­hetünk: Ambitiónk égy falusi biró állásának keretén bizonynyal túlterjed, de senkinek sem lehet nemesebb ambiliója, mint a közjó önzetlen szolgálása. Tegyük léire az apró hiúságokat s ne nézzük, hogy mely állás­ból cselekszünk, csak az legyen előttünk a lő, hogy cselekvésünk czélja nemes és igaz legyen. Kurucz, 1 dúlva, az északeleti vármegyéket egy közművelődési egyesületben óhajtja egyesiio.d. Az egyesület czime >Észak keleti közművelődési egyesület* lenne és kiterjedne Abauj-Torna, Sáros, Zemplén, liereg, Ung, Ugocsa és Máramaros vármegyékre. Az eszme nem uj Más formában már lelmerült volt az 1893-ik évben, midőn a debreczeni lapok buz- gólkodtak egy ilyen nagyobb körre kiterjedő, északkelet kulturális szükségleteinek szolgálatába szegődő egyesülel létesítésén. Annak idején mi is hozzászólottunk a dolog­hoz. Azt irtuk, hogy mi nem vagyunk barátai több vár­megye közönsége egy kalap alá hozásának a társadalmi feladatok megoldása czéljából; mert nincs ott meg a kellő érdeklődés, a hol a hozott anyagi áldozat értéke­sítésének módját illetőleg az egyes törvényhatóságok tár­sadalma csak véleményt mondhat, de nem határozhat. A nagy közművelődési egyesületek hatása sohasem olyan intensiv, mint az egyes vármegyeieké Ugyanazért ismételten megújítottuk az Üngvármegyei Közművelődési Társulat élelrekeltése tárgyában többször tett indítvá­nyunkat ; de kijelentettük, hogy ha felszólalásunknak sikere nem lesz, csatlakozunk a Debreczenből kiinduló mozgalomhoz. A mi kulturális társulatunk ma is aluszsza — úgy latszik — halálos álmát s a debreczeni terveztetés is abb.i maradt. Igen sajnáljuk mindPa kettőt. Nagyon sajnáljuk a mi közművelődési egyesületünk élelrekeltése érdekében tett lépéseink hiába-való voltát,, inert mi a saját érde­künkben magunktól váriunk s várunk legtöbbet; d.; saj­náljuk a debreczeni tervezés abbahagyását iS, mert ha e terv sikerül, vármegyénk társadalmának figyelme a köz­művelődésre irányul, a művelődés támogatására rendel­kezésünkre álló csekély anyagi erő pedig megkétszere ződik. Ha a debreczeni terv létesülése alapján leladjuk önállóságunkat, ennek megvan az értelme; mert kárpót­lást kapunk érte anyagi tekintetben. Ugyanis, ha az al­föld egy pár gazdag vármegyéje egyesül a' szegény lei- vidéki vármegyékkel, ezen egyesülés a szegény várme­gyék javára az anyagi erők arányos megosztását ered­ményezi. A gazdag területek a községi és hittelekezeti szervezeten belül képesek megfelelni kulturális íeladatik- nak; a társadalmilag összerakott pénz náluk csaknem tölösleges és mint ilyen a szegényebb vidék kulturális ezéfiaira fordítható. A Sárosmegyei Közlöny terve szerint létesülő »Északkeleti közművelődési egyesület* félannyi haszon­nal sem járna reánk nézve, mint ha egy pár alíöldi vármegye is benne volna az alakulandó uj táisadalmi szervezetben ; mégis támogatjuk sárosi kollegánk törek­vését. Támogatjuk, mert- meggyőződtünk a felől, hogy a mi kulturális egyesületünk örök álmából lel nem ébred. Ha tehát vármegyei kultúránkat társadalmi tevékenység­gel is támogatni akarjuk (s lehel-e nem akarnunk?), vagy uj vármegyei közművelődési egyesületet kell alkotnunk, . vagy pedig csatlakoznunk kell a Sárosból kiinduló moz­galomhoz. Mi az utóbbit tanácsoljuk. Azok az okok, a melyek közművelődési társula­tunkat zátonyra juttatták, meg nem szűntek. Félő, hogy egy uj egyesület is a réginek sorsára jutna. Ha tehát egyáltalában tenni akarunk valamit, csatlakozzunk a sá­rosi mozgalomhoz. Ha egyéb hasznunk nem lesz a csat ­lakozásból, impulzust nyerünk a másokkal való érintke­zésből erőink kifejtésére. Északkeleti közművelődési egyesület. A Sárosmegyei Közlöny múlt évi öl. számában felhívást teszen közzé, melyben északkelet sajtóját ama mozgalom támogatására hívja fel, mely Eperjesről kiin­tem a sírba fordult. Te kis csörgedező patak, nesze, neked adom e kis ’nefelejts bokrétát — vidd el neki, súgd lágyan a fülébe: hogy én küldöm neki. Hajts . . . szaladjunk. És elkezdtek ismét vágtatni — czél nélkül. A rengeteg fenyveseket elhagyták — felkeresték a lombos erdőket. A veszverési völgybe tértek, abba a rengeteg er­dőségbe, mely úgyszólván egész Iglóig mind a gróf And- rássy Géza birtoka. Tikkasztó forróságban utaztak egymásután. De egyik sem tudott a másikról. A veszverési keskeny völgy egyre — sötétebb lett — jött a lergeteg — ä nagy égi háború. Már hallatszott is a távolból a meny dörgés. Hajts . . . siess . . . mert még utolér az Isién haragja. Már zúgott a szél is . . . A villámlás is gyakoribb lett ... az eső is megérkezett Hol lalá'unk itt mene­déket ? a nő elkezdett dideregni a félelem gyötörte, a férfi pedig — ledobta még felöltőjét is . . . hisz ez neki való idő. Az ő szivében is förgeteg dúl. Egy vakitó villámlás ... rá egy tőidet megrázó dörgés még a lovak is megálltak és reszkettek. Hajts a hogy bírsz — szólt a halálra ijedt asz- szony; lépést tarts mondja a férfi, ne perlekedjünk az Istennel, ü az ur. mi porszemek vagyunk kezében. A förgeteg utói érte őket. Viliámlott és mennydör­gőit egyre, jeges eső ostromolta az utazókat A törgeteg még csak közepén volt, midőn az asz- szony elérte a szulova alatti erdővéd házat. Fedél alá mehetett. Eélaléltan emelték le a kocsiról.Szegény asszony. A férfi is megérkezett az erdővéd házához. Bement Sötét volt a szoba — nem vette észre — hogy a ne­héz tölgyfa asztal mellett egy asszony ül halálsápadtan. Jó asszony! szólt — néhány perezre itt maradok, nem leszek-e alkalmatlan? Nem. Tessék helyet foglalni. Kö­szönöm. Leült. Lassan világosodni kezdett, jobban, job­ban mig utoljára kiderült . . . oly melegen sütött be a nap az ablakon, mintha förgeteg sem lett volna. A férfi mélyen elgondolkodott, csak akkor vette észre, hogy ő itten nincsen egyedül, midőn az erdővéd felesége egy pohár vizet tett az asztalra. A nő háttal ült mellette és mintha csendesen zokogott volna. Figyel­mesen megnézte, felállt, a homlokát kezdte törölhetni, izzadott. Elővette tárczáját, abban volt egy kedves női arcz, meccsókolta, majd egy levelet vett elő, hangosan olvasta végsorát: /visszaküldöm jeggyürüdet, Iég\° bol­dog!* meri szegény vollam, ugye? É‘n megbocsátottam vétkedett -— Gizella ! A nő erre felállt és a férfihez lép, megáll előtte, áldásra kitárja mind a két kezét, csak annyit tud mon­dani »Lajo-i !* a többit elnyomta zokogása. Milyen találkozás ez? az itélet-nap után Gizella? Gizella pedig csak a fejével intett, de az arczán megjelent már a boldogság mosolygása Milyen találko­zás ez Lajos, nem gyűlöltél meg még? — Nem. — Bedig én tettelek földönfutóvá. — Régen elmúlt. — Engem megtört a bánat. — Én megőszúllem. — Szerelsz-e még? Szerellek. És e szót, senki sein halotla ajkam­ról — csak te . . . csak le . . — Tehát megbocsájtasz ? — Meg. — Él sem hagysz többé? — Még mindig, szegény vagyok. — Nem, nem Lajos! te gazdag vagy, mert a szi­ved arany. — Csak volt. — Én gyémánttá teszem. — Próbáld meg. —- Nekem adod? — Neked. — Áldott legyen az Isten keze örökké! pQ(ry(J Gyarló munka“? Az »Ungvári Közlöny* folyó évi január 3-iki szá­mában »Gyarló munka* czim alatt Barabás György m. kir. belügyminiszteri számvizsgáló működése és munká­lata igen kedvezőtlen kritika alá vétetett. Minthogy a birálat személyemet Is érinti és több, a valóságnak meg nem telelő adatot sorol lel, a közönség tájékozása vé­gett kénytelen vagyok a lent említett czikk egyes téte­leit az igazságnak megfelelően helyesbíteni. A czikk írója felsorolja, hogy Barabás György min. számvizsgálónak minő munkálatokat kellett volna vé­geznie és szóról-szóra ezeket mondja: »— — — De mindezeket nem ő készítette el, hanem ezeket helyette az állásától felfüggesztett Kapeller Albán pénztárnok ál­lította össze, a mi egymagában véve is a legnagyobb szabálytalnság volt. Kapeller Albán alkalmaztatását az akkori helyettes polgármesternek e részbeni kérdésére az alispán ur egyenesen eltittotta; később azonban va­lószínűleg Barabás György ur közbenjárására a h. pol- gármestjer őt nnpidijas minőségben alkalmazta és erre a számvizsgáló őt irodájában maga mellett foglalkoztatta.* É dolognak ily módon való előadása elejétől végig rosz- akaratu elíerditése a valódi tényállásnak, mert a való az, hogy Farkas Ferencz h polgármester m évi május hó 26-án 1741. sz. a. ukázl kézbesiltetelt nekem, mely­ben (elhívott, hogy a hivatalos órák alatt a városházán megjelenjek, hogy a h. polgármester ur vagy a pénztár­nok által megjelölt teendőket végezhessem. Ezen tör­vénytelen rendeletét felebbezvén, az alispán ur az idé­zett polgármesteri rendeetet 5528. sz. leiratában azon indokolással helyezte hatályon kívül, hogy »állásától fel­függesztett tisztviselő hivatalos teendők rendszeres vég­zésére egyáltalán nem kötelezhető.* Ugyanezen rendele­tet alispán ur igy folytatta: »Ezen rendelkezésemmel kapcsolatban egyszersmind megjegyzem, hogy Kapeller Albán pénztáros minden oly teendő ellátására, mely felelősségéből folyik, nevezetesen általa ke­zelt pénzekről való számadástételre, valamint a pénztári kezeléssel vagy fegyelmi ügyével kap­csolatos f&lvilágositások megadására kötelezhető.“ Ezen alispáni rendelet tehát a czikkirónak két lényeges állítását tökéletesen megsemmisíti és pedig először azt, hogy az akkori h. polgármester e részben kérdést tett volna< mert épen az én felebbezésemre helyezte hatályon kívül rendelkezését; de másodszor működésemet nem

Next

/
Thumbnails
Contents