Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-03 / 53. szám

XXIX. évfolyam. BEKESMEBYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részé* il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tilU Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A háziipar. Békésosaba, julius 2. Ilyenkor, aratáskor, sokat eltűnődünk azon, hogy mily ingatag alapon áll a mi gazdasági életünk. Gazda, iparos és kereskedő egyaránt a felhők járását figyeli Szárazság, amikor eső kell, eső, amikor ragyogó napsugárra áhítozik az érő termés, haj, de sokszor fakaszt mindnyájunkban keserű érzéseket és kinos tépelődéseket! Most már ugy ahogy, kezdjük belátni az egyoldalú gazdasági élet válságos és veszedelme* voltát. Kezdünk arra gondolvi, hogy ipart teremtsünk, amely függetlenít az időjárás szeszélyeitől s a mezőgazdaság esetleges deficitjét födözheti. Hogy mikor valósul meg ez az eszme, a jó Isten a megmondhatója De, hogy a mezőgazdasági munkások, az apró parasztbirtokosok már most rászorulnak valami oly keresetre, amely az időjárás szeszélyeitől független, azt mindnyájan tudjuk ós érezzük. A felhők járását senkisem figyeli oly aggodalommal, oly szívszorongva, mint ők, akiknek néhány heti keresménye, egy kis földdarabocska termése adja meg az egész esztendőre való megélhetés 'lehetőségét. S ha nincs, vagy rossz a termés, ha nincs, vagy kevés az aratási kereset, rázúdul ezokre a kis emberekre és családjaikra a száraz kenyér, a betevő falat rettenetes gondja. A magyar földmivesnek erős ós csodálatosan munkabíró keze van. A kiszámithatlanul szeszélyos éghajlathoz alkalmazkodva, hihotetlenü

1 rövid idő alatt végez nehéz munkát és éjjelenkint még annyi időre sem pi hen, hogy tenyerének sajgása elmúlhasson Sokan azt mondják, hogy a nyári félév nehéz munkájába kimerül a magyar földmivelőnép ereje; télen már nem szívesen foglalkozik, de nem is foglalkozhat, mert a nehéz mun kában végkép eldurvult a tenyere, megkérgesedett az agya és finomabb kezet, csiszoltabb intelligenciát kív inó téli háziiparszerü foglalkozásra nem is képes. Hát ez nem áll. Legalább nagy általánosságban nem. Példa rá az egykor messzeföldön ismert csabai szövő-háziipar. EdJigeló, igaz, nagyon kevés ós rövid múlttal bíró kísérletek történtek a földmivelőnép téli foglalkoztatására. De már ezek eredményéből is megállapítható, hogy a magyar fóldmives család, férfi, asz szony, gyermek egyaránt képes a jobbfajta háziipari munkákra. A kérges tenyér elég ügyesen kezeli a vesz szőt, hánosot, szalmát, fonalat. Egy kis iskolázás, egy kis gyakorlat ós a magyar gazda megsokszorozza azt tólen, amit nyáron keserves verejtékkel kapart ki a földből. A földmivelési kormány által rendezett háziipirkiállitás, amely pár évvel ezelőtt arra szolgált, hogy o tekintetben tájékozást nyújtson, valóban bámulatos tanulságokat nyuitott. Láttuk, hogy a nép a neki először bemutatott munkát hamar megtanulta Arról nem is kell szóluunk, hogy anyag, amely há ziipari földolgoz isra kerülhet, bőven van mindenütt s könnyedón, potom áron juthat hozzá minden munkás kéz. Maga a mezőgazdaság is nagy fogyasztója lett a 'háziiparnak. Gyümölcs, szőlő, zöldségtermelésünk forgalma jnlentékenyen megnőtt; milliókra megy kosárszükségletünk. A nagyipari vállalatok seprőt, káka- és háncs-fonadékot óriási tömegekben togyasztmak. A nngy áruházak legkelendőbb árui a fonott, szövött há ziipari dísztárgyak és háztartási cikkek. Ezeket olcsón, csekély költséggel, csekély haszonra termelni csak a | háziipar képes, amelynél a nép aprajanag^ja dolgozik s a különben ki nem Használható munkaerő is értékesítést nyer. Bátran állithatjuk tehát, hogy nem oly nehéz dolog a magyar földmivelŐ népet háziiparra szoktatni s téli keresetét mindjobban biztosítani. Ha csupán a belfogyasztást tartjuk szem eló'tt, ez maga is fölmenthet bennünket minden nehezebb gondtól aházi-ipari termékek értékesítése tekintetében. S ha még azt a messzibb célt is figyelembe vesszük, hogy a házi-ipar nevelés és szoktatás fogja idővel megteremteni a magyar nagyiparnak magyar munkástörzsét, be kell látnunk, hogy egy nagy horderejű, gazdasági életünk re messze kiható eszme megvalósítása az, amire törekszünk. Vannak kétkedők, akik mindezek megvalósításának lehetőségében nem hisznek Akik nem hiszik hogy a magyar munkás beletanul az ipari munkába s a legkitartóbb, legbékésebb szellemű, legjobb indulatu munkásanyag. Az ország egyes pontjain tartott háziipari tanfolyamok azonban biztató eredményeket mutatnak föl, meggyőződtetnek arról, hogy a ma gyar földmivesnép keze nemcsak a rögtörésre, kapa, kasza kezelésére használható. Hogy ez a dolgos, erős kéz, az apróbb, a finom ibb szerszámok kezelésében is bámulatraméltó ügyességet képes kifejteni. A magyar társadalomnak, legelső sorban azoknak, akik tényezői a falusi nép erkölcs' és szellemi fejlődésének, kötelessége fölkarolni a magyar föld népének ilynemű foglalkoztatását. Erkölcsileg, szellemileg kell segítségére menni a magyar földmivelŐ nép kezének. Minden kózpár, melyet a házi iparnak megnyerünk,gyarapítja gazdasági erőnket, biztosítja népünk önállóságát, megélhetését ós közelebb visz ahoz a kívánatos korszakhoz, amikor nem felhők járása dönti el egyegy egész esztendőre gazdasági életünket A tagosítás. — Uj törvényjavaslat. — A tagosításról még eddig törvény nem intézkedik és éppen ebből magyarázható ki a tagosításnál előforduló számtalan panasz, melyre élénk példa Békésmegyóben a körösladányi és szeghalmi tagositás. A mezőgazdaság fejlődésére hatalmas befolyással vannak a helyesen keresztül vitt tagositások és régen kívánatos már e fontos birtokrendezésnek törvényes uton való szabályozása. Ennek ideje, ugy látszik, nemsokára bekövetkezik, mert a földmivelésügyi minisztériumban törvényjavaslat készül a tagositásról, a gazdaközönség érdekeinek teljes biztosítása végett. Békésmegyei Közlöny tárcája. Fenyves erdö. Sötét fenyves erdő összehajló sátra Borulj rá szelíden a kedves rózsámra, Nap tüze ne siisse, szellő meg ne f^jja, Harmatgyenge testét zápor meg ne verje: Szerelmes szívemre Ugy vezéreld újra. Kisérje utain csattogó madárdal, Szórd teli illatos, színes vadvirággal, Aranyló napsugár fogadja, kisérje, Játszék a lelkével bűvös-bájos álom Csöndes éjszakákon Lopózva szivébe. Édes legyen álma, örömre virradjon, Mosolygó orcáján száz rózsa fakadjon, Liliom virága hófehér lelkében, Száz piros rózsával, szép patyolat arcán, Ugy vezéreld hozzám Igaz szerelmével. Köny. A tánc művészete. - Miss Isidora Duncan, - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta • Tarján Ernő. A kaliforniai táncmüvésznő pesti diadalai után elindult vidéki körútjára; utolsó látogatása Arad városának szólott, hogy bemutassa szivet-lelket nemesítő klasszikus művészetét. Eljött ós megelevenedett egy pillanatra a képzőművészetek bálványozott mestereinek egész lelki világa előttünk, elragadott a teremtő művész ihlettsógónek rejtelmeibe, abba az álomszerű, átszellemült lelkiállapotba, amelyben gondolat nincs, csak az eszményi szép érzése s ez az érzés egy-egy szobor, vagy kép alakjában megrögzítve ós megtestesítve közli velünk magát Tanulmányozta az ó-kori szobormüveket, a XV. és XVI. század olasz festőinek remekeit, elsajátította alakjaiknak egy-egy mozdulatát s hosszú, nehéz munkájának eredményét ihletett lelkében felolvasztva, kiegészítette a közbeeső mozdulatokkal, hogy aztán Istenadta, klasszikus tökéletességű idomaival életre keltse tanulmánya tárgyait. Ki ne találná már most természetesnek, hogy mutatványait idomtalan saru ós ráncos trikó nélkül lejti el ós csak lenge, lepelszerü öltözékekben jelenik meg, amelyek szintén mestermüvek után készültek. Ne hasonlítsuk öt modellhez. A modell csak támpont az alkotó művész fantáziájának, amelyet a célul kitűzött eszme szolgálatában megidealizva érzékit meg. Maga a modell, vagy fényképszerű ábrázolása csak ritka esetben kelt esztetikai benyomást. A mi táncpolkánk — mint ahogy Jászai Mari nevezi öt — egyesíti magában a modellt ós az ihletet művész képzelő erejével. Tegyünk most egy kis kitérőt. Tájképen a legtöbben jobban felfogják a természet szépségeit, mint a szabadban. Miért ? Mert az a kép minden művész legnagyobb mesterének: a természetnek bájait csak részletenként, mintegy elemeire bontva, a festő lelkén átszűrve, könnyebben felfogható alakban tárja elénk, mint maga a minta, a Mindenható müve, melynél a szópségelemek pazar tömkelegébe elvakultan nézünk bele ós éppen a művész alkotásai nevelik Ízlésünket megértésükre ós élvezetükre. Lám így vagyunk a mi amerikai vendégünkkel is. Mikor a képző-művészeteknek minden időben legkedvencebb tátgyát: szép női alakot ábrázoló szobrot, vagy kópét látunk, igazán gyönyörködni tudunk benne tiszta, fenkölt lelkesedéssel — már legalább mi, tisztelt kivétel akik csak a szépet látják benne, főleg ha maga a művész sem szegődött más cél szolgálatába, ami manapság nem mindig tapasztalható. De ime az Újvilágban egy csodás fejlődésü leánynak eszébe jut a természet bőkezű adományát ihletett müvószlelkének himpora alatt felajánlani Ízlésünk nemesítésére. — Szegény lány, kevesen fognak megérteni! Hiába szól az édesen kábitó zene, hiába szavaltasz érzelgős lírai költeményeket, hogy hangulatot kelts, mielőtt a függöny felgördül — süketek ők, nem varázsolod tul józan lelküket a nimfák és szatírok hazájába Mert, hogy is legyen a nagyközönségnek a művészi szép hatása alatt megcsiszolódott, fogékony érzéke ma, amikor divatból ós nem belső szükségből látogatják a mütárlatokat azok a kevesen, akik közülünk nagy ritkán meghozzák az áldozatot. Az igaz, hogy nincs is alkalom hozzá a fővároson kívül. De nem is méltó keret a Duncan kisasszony művészetének a színházi terem. Az ö mutatványai a szabad természetbe valók, illatos virágú rétre, árnyas berekbe, ahol nem ízléstelenül mázolt vászon a háttér, nem suttog a prózán nevetgélő, nem hordoznak körül cukrász-süteményt, friss vizet, és nem hallani jobbról-balról olyan megjegyzéseket, amelyek nagyon alkalmasak arra, hogy az ihletett lelkesültségből visszapott.yanjunk a sárgolyóra. Az is tagadhatatlan, hogy a szin'aázszerü előadás rögtön az orfeumot juttatja eszünkbe s a táncosnő szokatlan mezítelensége még súlyosbítaná a kedvezőtlen hatást, ha nem volna oly végtelen gyöngéd, szűzies, mint valami testet öltött imádság. A „tánc" szó mai értelmében voltakép nem hü kifejezője az ő művészetének. Mi megszoktuk tánc elnevezésen bizonyos ritmikusan ismétlődő mozdulatok sorozatát érteni. Az ő tánca sohasem téveszti szem elöl a fejlett müizlés azon legelemibb követelményét, hogy önmagát ne ismételje. Állásaiban lépten-nyomon világaira szobrászok ós festők népszerű alakjaira ismerünk, lágyan hajlongó mozdulatai pedig feledtetik a nézővel, hogy nem Terpsichore gyermeke, hanem hús ós vérből való fiatal leány repdes a régi, olasz-zene ütemeire olyan könnyedén, mintha nem is érintené a földet. Még a szilaj nimfák táncában sem hallani lába dobbanását, csak egy fékevesztett bacchanaliában és abban a csárdás jelenetben, amelyet a magyarok iránt érző rokonszenvének bizonyítékául adott elő az Édes anyám a kendőm, Kéreti a szeretőm . . . nótájára. Dehogy is volt ez csárdás ! Igyekezett átérteni a magyar muzsika motívumait, lefordította magának a dal szövagót és forgott, lebegett, hogy visszaadja a tánccal azt, amit a szó mond ós a zene érez. Az ő tánca nem üres ballerina-tehnika, amit megbámulunk, de hidegen hagy ; kifejezésre törekszik arcjátékával, taglejtósóvel, sőt még ujjainak minden görbületével is. Kezének az éles, rózsaszínű fóuyben messziről is igen jól kivehető körvonalai igazán bámulatos tökélyt árulnak el ; ez első pillanatra szembe ötlik. Művészetének töretlen ösvénye hazánkból indul ki, külföldön nyilvánosan még fel nem lépett. Mennyi sebet ejt majd védetlen lábán a kritika töviseivel megrakott pálya !. Vagy talán ő álmatag lelkével észre sem veszi, ha meg nem értették ? A sajtó általában — ha nem is kivétel nélkül — elismeréssel nyilatkozott róla, hivatásos művészek pedig, köztük első helyen legnagyobb tragikánk: Jászai Mari elragadtatással; az ő legendaszerü elbeszélését olvassák fel minden előadás előtt mintegy ajánlat ós bemutató gyanánt a közönségnek. Az illat varázsa. Irta : Biró János. A lágyan ringató Pullmann-kocsi száguld a síkon, mint valami mesebeli szőr-