Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-01 / 1. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Szombat, január hó 1-én 1-só szám. F BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/^ sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hoya lap szellemi részét illető közleményed küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Eg-éBz évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. tgyeí síam ars 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jfnevű fővárosi ős külfföldi hirdetési iroda. QAAs - Mo Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. 1898. január i. A régi, tisztes jókiváuattal kezd­jük az uj évet: adjon Isten min­den jót! Jót? Azaz mindenkinek azt, a mit kivan ? Nem. r Ódon zamatu legyen értelmezésünk is: több erkölcsöt árasszon ránk az ég, mert nagy a hiány benne. Hány ember vau ma tisztában az­zal, mi szabad és mi nem szabad ? A határ a kettő között nagyon elmo­sódott, nagyon bizonytalan. Alip mondhatnánk hamarosan olyan rosszat, a mire a mai kor azt nem felelné, hogy bizonyos körülmények közt megengedhető s olyan jót, a mit egyes viszonyokra való tekintettel el nem Ítélne. Nincs többé vétek, bün ! S ezt jó részben az a fölfogás okozza, hogyha valamely tettnek, állapotnak keletke­zését, genesisét föltártuk, nemcsak megmagyaráztuk, de egyúttal igazol­tuk is. Ebben rejlik a fallacia. S miképpen volna az emberek gon­dolkozásából kiküszöbölhető ? Ugy, ha a feddhetetlen akarat kö­telező s mindeniket igazoló voltáról erős hitet csepegtetünk beléje : a jel­lemképzés leghatásosabb ellenszere az erkölcsi do'gok megítélésében jelent­kező laza fölfogásnak. Ez a gyógyir azonban sok ténye­zőnek közrehatásától függ, első sorban a vallásos érzés ápolásától, de aztán olyas valamitől is, a mi a theologiai álláspouttal' látszólag a legnagyobb ellentétben áll, a modern lélektani is­meretek elterjedésétől. Nem ismeretlenek az utóbbiaknak egyes tantételei : a törvényszéki ter­mekben, fegyházakban, dadogók, sü­ketnémák, vakok, hülyék és elmebe­tegek intézeteiben, mindenfajta isko l;.kbau, mind nagyobb forgalomba jön­nek s különösen az irodalom, a re­génypiacz és a sziupad visszhangzik az ujabb psychologiai kutatások ered­ményeitől. Ezen uj eszmék befolyásának egyik eredményeként tekinthetjük azt a na­gyobb gondot, melyet az egészségügy­re fordítanak egyesek és hatóság, a testgyakorlat és sport népszerűségét; a testi elsatnyulás meggátlásával a lelki erőt is neveljük, de csak köz­vetve, — az agy és idegrendszer terv­szerű gondozása biztosítja azt közvet­lenül, alaposan, igazán. És itt egy kényes pontot kall érin­tenünk. Mit látunk a legtöbb 'család­ban ? Azt, hogy valóságos, strucz po­litikát követnek a családtagok psychi­kus tulajdonságai tekintetében Nem akarják látni mindenkivel, magukkal is elakarják feledtetni, ha egy-egy kedvezőtlen ily sajátság akaratunk ellenére szemünkbe ötlik. E tekintetben kellene jobb belátás­nak elterjednie. A nagykorúaknak a családban számon kellene tartaniók a serdülő nemzedék psychikus életpari gásának minden részletét és pedig nemcsak egy, hanem több emberöltőn keresztül, rendes följegyzésekben kel­lene fönntartaniok az igy szerzett is­mereteket, mint legdrágább családi kincset, mert a mit régente a liagyo mái.y tartott fönn, azt a gyors válto­zások ezm kora egy két év ajaít el­mossa. Az átöröklés óriási jelentősége c*ak mai napság lett világossá. EnneJ? a ,,BékésmegyeiKözlönftárcája. 1898. Gj esztendő! hozz áldást magaddal, Váltsd valóra lelkünk álmait, Oldozd meg a csüggedés bilincsét, €s a gondok nehéz jármait. Önts szivébe gazgad és szegénynek Összetartóhitet és erőt: Védd e népet: mely hazát teremte )\lpár sikjárj ezer év előtt, partjain a négy testvér folyamnak, viharvert hármas bérez alatt: •érleld meg a szorgalom gyümölcsét, napod sugára óthalad. Visszavonás átkos /érge vesszen; € népek csontját őrlő agyar: Óh! hogy egy imába egyesülve )Md;a Jslenét; minden magyar! Szirtjeinken nevel] pálmaberket, Xégyen ez — a béke ten\ploma: helyből szenvedő fohász, jaj, átok, érintse az eget soha! Óh! ragyogbe, melyről révbe vágyunk, Xagyogd át a megkezdett utat: / midőn, a nemzet nagy hajója Vitorlát Yon, partokat kutat. £égy megáldva, áldva emlegessen l^éső nemzedékek ajka is ; felragyogván a multak ködéből — Ügy ragyogj fel, mint egy szent paizs ! Xégy megáldva, áldva emlegessen jYíind, aki csak majdan ;mere 1 Örömkönye hulló harmatával fürösszön a népek Üstén 1 Soos Lajos. Visszaemlékezés siófoki utamra! — Humoreszk. Irta: Anoli. — — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — A zord tél ropogóá hóval boritj» ut czáinka', ragyogó jégvirággá! disziii ab­lakainkat, melyek kíváncsian kandikai nak be a jól fűtött meleg szobaba, hol a kandalló világánál oly édes a visszaein léke/ós. Egy nyári uti kalandomat örökítem meg az „Eleven Újság" számára. „Eleven Újság", — ennek a többi fölött, a sok szép munkatárton kivül még az az előnye is van, hogy nincs kitéve a bőszindulatu szerkesztő vörös ezeru zájanak, melylyel a neki nem tetsző köz lemenyek fölött czenzurát gyakorol. Hiszik hölgyeim ós uraim, hogy ez a kis közlemény kiállotla volna a szer­kesztői czenzurát ? E történet hőse ugyanis senki más, mint — u — a lapszerkesztő. Kérem, ezt az Őt — nagybetűvel iroit nak képzelni, mert ezzel tartozom a ha­todik nagy hatalom egyik képviselőjének. U lovagunkká szegődött ezelőtt uehány hóval — nyár idején, mikor férjem uram a saját egeszsége érdekébői is az ő báíi sárkányát, már mint engemet, Siófokra küldött fürdőzni. A dolog ugy esett, hogy 0 — t. i. a lapszerkesztő ur, egy időben indult a gyorsvonattal Budapest felé s igy nolens­volens beléesett a lovagi kitéret ezúttal ugyan ominozus szerepébe. Egy lapszerkesztő — a ki egy kis leányos mamát kísér Csabáról Rudapes tig egy coupéeban, tudvalevőleg nem tar to/ik a legirigylésremóltóbb emberek közé, kiváltképpen, ha egy szeretetreméltó kis feleséget hagy otthon, a ki bizonyára jól tannak szempontjából már nem lehet állítani, hogy utópia az, a mit mon­duuk, mert a józan belátás követel­ményeként kell tekintenünk, a mely utat fog magának törni, sőt a melyet egyes helyeken tényleg realizálták mar. Egy uj tudomáuy keletkezett, a gyermekpsychologia. 500-on fölül vau már az angol, német, frauezia, ^olasz stb. nyelven megjelent kisebb-nagyobb mü, mely a gyermekkel foglalkozik lélektani tekintetben s Eszakameriká­bíin, meg Angliában sok száz tagból álló egyletek állnak fönn e uemü vizs­galatokra. Ezrekre, meg ezrekre meg) a;,ok száma, a kik rendszeres följegy­zéseket szerkesztenek gyermekeikről, is megpendítette az ügyet 1896-ban a paedagógiai congresszus. Tartós lesz-e ez a mozgalom ? Meg fogja-e alapítani a családi naplók di­vatját ? Annyi ember ir manapság s oly hálás tárgya van az ilyen naplóknak, hogy remélni lehet. S rendkívüli haszt ii!í lenne, mert á családtagok termésű lének lélektani analysisére vezetnének, agy- és ideg­rendszerük alapos ismeretére s ez a főfeltétel a nagy reformhoz, mely eb­! az igazságból indul ki: Az ember természetéből, agyrend­szeréből régi sajátságokat ki lehet küszöbölni, ujakat meg lehet b une gy ökereztetni teljesen egyéniséghez szabott, de nemcsak az egyesnek egész élete folyásában, hanem egymást kö­vető nemzedékeknél is következetesen megtartott eljárások kai, ha az átörök­lés törvényeihez simulmk. Az alkalmazkodás ez ig?zsághoz magától megjön annál, a ki a gyer­meket, az ifjút, a családtagot termé­szetének folytonos, szorgos megfigye­lése folytán alaposan ismeri, még csak mélyebb tudományi belátás sem szük­séges hozzá s megjön minden egyes­nél, a ki idomító befolyást gyakorol környezetére, önkénytelenül á czél tudata is, melyet befolyásánál szem előtt kell tartania. Bizonyíték rá mü­veit, gondos anyák nagy sikere gyer­mekeik nevelése körül. Az igaz, ön­zetlen, emberi szeretetre azonban, mely legjobban élesíti az anyák szemét, nem mindegyikük képes: ezeknek volna főleg szükségük a családi napló intézményére, mely egyébként a leg­jobb segítség lenne mindenkire nézve, aki egyáltalában ^az ember tökéletes­büléséért lelkesedik. A jellemképzéshez tehát vallásos érzés kell, mert attól lesz legerősebbé az ember magasabb rendelteteseinek hite s a jellem titkos rugóinak alapos ismerete azoknál, a kik képzésére be­folynak, melyet a nem korszerűtlen családi naplók vezetésével biztosithat­nak a maguk és utódaik számára, a melylyel együtt tájékozottság jár azon kérdés tekintetében, mit és hogyan követeljenek a rájuk bizott fejlődép­ben levő egyéniségtől. Több erkölcsöt azaz élénkebb val­lásos érzést, tudatosabb, alaposabb tá­jékozottságu nevelést a csalidban, is­kolában, a közélet terén ez uj esz­tendőben ! Elszámolás az egymilliókét­százezer forintról. — Es a jövö programm. — A vármegye legközelebbi közgyülé­séc Fábry Sándor dr., a vármegye al­a lelkére kötötte, hogy takarékosan bán­jék a hízelkedő szókkal s tartogassa azt a 1 (J számára. De az én szerkesztőm azért erősen elvolt tökélve engem a legszellemesebb apercükkel mulattatni Budapestig, s mi­után emlékei között ilyenek után hosz szasan eredmény nélkül kutatott, arra az elmés ötletre ébredt, hogy a szellemi gyomor jóhartasa helyett, a testi gyomor s/ámara nyújtja meg a leginycsiklan­dobb perspektívát 1 Ez a fölfedezés igen kellemesen érin­tette kis leányomat, aki éppen nem el lensóge a jó ebédeknek. Ámde a gyönyörű terv elé az én há­ziasszonyi gondosságom legott akadályo­kat gördített, reá mutatva egy impozáns paksamétára, melynek zsírfoltos papi­rosa, minden ékesszólásnál szebben ta­núskodott, hogj abban — hidegsült van. Egyúttal arról is megnyugtattam a keaves utitárst, lovagunkat, hogy bornak se vagyunk híjával s hogy argumentu maim föltétlenül hassanak, végül meg­emlitém, hogy sa?anju, illetve kovászos uborkám is van ! — Pompás ! kiállt a szerkeszlő, ez lukullusi lakoma lesz ; de valamiről meg méltóztatott feledni . . . — Kitalálta ... a kenyérről I — De hisz Ön olyan szeretetreméltó, olyan áldozatkész, bizonyára gondoskodni fog Szolnokon, az állomásnál kenyérről. A szerkesztő diadalmasan, triumfus­sü'Í kiáltott föl : — Nemcsak keuyérről, hanem valódi hamisítatlan szolnoki pörköltről. A kitűnő eszme megvalósítására elő­keresiem kis uti kosaramból két kis tá nyért, melybe a mi szerkesztőnk szíves lesz számunkra a pörköltöt coupéenkba hozni, előrelátóan jól megbeszélve, med dig fog állani a vonat, hogyan kell si etni Btb. S a két órán át, mielőtt a gyorsvo­nat dübörögve zakatolt Szolnok felé, a szerkesztő ur csak a szolnoki paprikás rendkívüli előnyeiről zengett. Mondhatom: derekasan ráéheztünk arra a ritka ételre s alig vártuk a bol­dogító pillanatot, hogy belékóstoljunk. A vonat megállott Szolnokon, a szer­kesztő ur legolt rohan ®az idóházba ét eltűnik a tarka tömeg között. A történeti igazság kedvéért meg­említem, hogy vonatkósés volt s ezen­kívül méltóztassék elképzelni egy rend­kívül hosszú sok coupéeból álló vonatot, melynek vége majdnem Csabáig ért ós mi az utolsó előtti coupéeban ültünk. Feszült várakozással néztünk a pap­rikás elé . . . Kis leányom szemei odatapadtak a járó-kelő sokaságra, kik között azonnal felismerte volna a paprikással jövő ked­ves útitársat. De a szerkesztő ur nem került a szemei elé . . . A tömeg öszsze-viszsza czihelődött . . . leszálltak, fölszálltak a vonatra . . a kalauz elhelyezte utasait. .. jelzést adott az indulásra . . . s a vonat méltóságteljesen megindult. Szerkesztőnkből még egy csipotnyi sem volt látható, pedig minden készüle­tet megtettünk a pompás battyubálhoz. Elképzelhetőtehátkétségbeesésünk, hogy mi miattunk, illetve a paprikás miatt szegény szerkesztő ur lemaradt sürgős útjáról. Jöttünk mentünk b hangosan kezd­tünk busulni. Egy utas — a ki velünk ez ideig szótlanul a coupéeban volt s most nagy bosszuságunkrajóizüen falatozott —végre megszólalt. — Ne busuljanak kérem, itt a szer­kesztő ur köppenyege, azt odaadjuk az Uomásfőnöknek Budapesten, hogynyo­ozza ki a tulajdonosát. Lapunk mai számához másfél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents