Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-01 / 327. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÖ 1922. december 1. A határozat ezenkívül az összes földműves pártok közös blokkjának megteremtését is szükségesnek ta tja és üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely ebben az irányban történne. Követeli a kmetpárt a sertésvámok eltörlését is, avval az indokolással, hogy a Földmiveseknek érdekében áll, hogy termékeiket magas áron értékesíthessék. Megoldatlan a ssilsoticai közvilágítás kérdése A gázgyér üzemét nem lehet tovább fenntartani A suboticai városi tanácsnak súlyos gondokat okoz most az utcai közvilágítás megoldásának kérdése. A. gázgyári üzemzavarokról legutóbb már irtunk és a helyzet azóta csak rosszabbodott. Bár a tanács egyelőre még nem szüntette be a városi gázgyár üzemét, az üzembeszüntetést a gyári berendezés miatt már nem lehet sokáig halogatni. Néhány nap óta már csak korlátozott üzemmel dolgozik a gázgyár, miután most amugyis szünetelne az utcák világítása. A kilátások szerint a gyárat nem is lehet többé rendesen üzembehelyezni. A gépek ugyanis annyira elhanyagolt állapotban vannak és a retorták annyira össze vannak törve, hogy a gázfejlesztés lehetetlenné vált. Ha a mai berendezkedés mellett üzemben is van a gázgyár, nem tud annyi gázt előállítani, ami a város szükségleteit fedezni tudná, miután a mostani gázgyári felszerelés mellett a fejlesztett gáznak mintegy a fele kárbavész. A városi tanács mindezek ellenére is annyira idegenkedik a gázgyár megszüntetésének gondolatától, hogy n?ég ezen a héten is egy ujább vágón fát utalt ki a gázgyár részére, A városnak általában óriási kiadásokat jelem a gázgyár fentartása, azonban nem tud más megoldást találni a suboticai utcai közvilágítás ellátására. Hogy azonban a tanács minden eshetőségre készen álljon, megkezdődtek már a tárgyalások a villanytelep igazgatóságával is arra vonat-Érdekes emberek Jeleset a mükercskedésben Landseer, a leghíresebb angol állatfestő (1802—1873.) Londonban sétált, amint mondani szokták: anélkül hogy valami rosszat sejtett volna. Érdeklődéssel nézte a kirakatokat, főleg a műkereskedőkéit, amelyek természetesen a legjobban vonzották, nemcsak azért, mert korának egyik legjelesebb festője volt, de azért is, mert jómódú ember lévén, időnkint maga is gazdagította a gyűjteményét egy-egy szép műtárggyal. Volt egy csomó guinea a zsebében s az olyan urnák a biztonságával szemlélte a kiállított tárgyakat, mint aki meg is veheti őket. Egyszerre csak valamelyik müárus kirakatában meglát egy kartóntáblát, amelyre óriási betűkkel volt fölrajzolva egy liiretés a következő szöveggel: — Itt egy kitűnő Landseer kapható. — No, ezt a kitűnő Landseer-t én is szeretném látni. — gondolta a jeles festő és belépett a boltba. Landseer igen elegáns úriember volt, gentlemanek módjára öltözködött, előkelőén tudott föllépni, s a kereskedő őt valami igen gazdag és valószínűleg nagyon tudatlan műgyűjtőnek nézte, s igy rendkívül előzékenyen fogadta. Mylordnak titulálta ps végig akarta vezetni az egész galiérián, amely a képek és egyéb műtárgyak százait tartalmazta. kozólag, hogy miképpen lehetne az utcai világítást villanyra átalakítani. Miután azonban ennek keresztülvitele semmiesetre sem lehetséges rövid időn belül, igy nagyon valószínű, hogy az utcák sötétben maradnak és a téli hónapok alatt teljes sötétség fog Subotica főié borulni. Ez esetben azonban a városi tanács kölcsönt vesz fel a gázgyár átalakítására, mert a városi tanácsnak az a szándéka, hogy ezt a fontos üzemét megmentse a teljes pusztulástól. Megbukott a devizadiktáíor valutajavitó akciója Hírek Plavsics távozásáról Tíz hét alatt futotta meg Plavsics Dusán, a pénzügyminisztériumnak a devizaügyekkel megbízott kormánybiztosa azt a karriért, amihez Hegedűs Lóránd, a valutajavitó magyar miniszterelnök egy év alaá jutott el. Szinte szemfényvesztő virtuozitással feltornászta a jugoszláv valutát a 2.60-as zürichi kurzusig, október 17-ikén 3.10-es megnyitóárfolyammal ejtette bámulatba a pénzvilágot, mígnem most újból visszatért a jugo-korona az 1.75 centimes kurzusig, ahonnan a valutajavitó akció elején kiindult, Plavsics pedig a beogradi lapok hírei szerint lemondott deviza-diktátori állásáról. Közvetlenül a marienbadi és prágai konferencia után nevezték ki Plavsicsot a valutadiktátori állásba, hogy a kormány által a deviza- és valutaügyekben ráruházott teljhatalommal végrehajtsa a kisantant miniszterelnökei által elhatározott valutajavitó programmot. Az akció kedvező kilátások mellett indult meg. mert ugyanakkor kapta meg a beogradi kormány az amerikai dolláfkölcsön első, 25 millió dolláros részletét is. A valutajavitó akció hatása mutatkozott is, mert a jugokorona, mely szeptember 10-ikén, Plavsics kinevezése idején 1.35— 1.40 centimes körül mozgott Zürichben, hamarosan 1.75—1.80 centimesig emelkedett. Rohamos emelkedés állott be szeptember végén, Pasin pénzügyminiszterré történt kinevezésekor. amikor a jugo-korona 5 és 10 centimes lépésekben ugrásszerűen haladt fölfelé. Október 10. és 15-ike között 25 centimes ugrással egészen 2.60-ig emelkedett, sőt október 17-ikén 3.10 volt a zürichi nyitás. A legjobb kilátások mellett folytak le Kumanudinak és Plavsicsnak október végén Prágában megtartott tanácskozásai, amikor még SP5Z1RK3W BBS3B JK-öAf mindig 2.35-ön állt a jugo-korona. Prágából a csehszlovák bankok képviselőivel együtt a valuta-diktátor Zürichbe utazott, hogy ott a már 2.20-ig lesülyedt kurzust tanulmányozza és hazatérése után teljes optimizmussal nyilatkozott zürichi tapasztalatairól. A jugoszláv valuta áresése Plavsics optimista kijelentései dacára teljes erővel megindult, éppen e kijelentések után következő napokban. I Amilyen gyors volt az emelkedés, éppen olyan gyorsan történt a sülyedés is. A reális kereskedelem, a spekulációtólmentes pénzpiac egy percig sem tudott hinni a 2.60-as zürichi kurzus realitásában, mert a gazdasági viszonyok ziláltsága, az export teljes megbénítása miatt a külkeresj kedelmi mérleg egyre romlott és a kivitel nem nyújtott megfelelő szi- Járd bázist a valuta számára. I A kormány részéről hivatalosan megcáfolják azt, hogy a doilárkölcsönből bármilyen összeget is a valuta feljavítására fordítottak volna. A jugoszláv valuta multhavi emelkedését tehát csakis a csehszlovák intervenciónak lehet tulajdonítani, ami azonban úgy látszik néhány héti óta megszűnt, vagy nem tudta kellő-{ képpen ellensúlyozni azokat a károkat, melyeket kivitelünk megbénítása valutánk állásában a külföldön okozott. Még a múlt hét folyamán is azt hangoztatta Plavsics, hogy e hét elején ismét javulni fog a dinár. A jóslat nem vált be: szombat óta a jugo-korona Zürichben 1.95-ről 175- re esett vissza. Néhány nappal ezelőtt már későbbi terminust engedett a javulásra Plavsics és a tavaszra helyezte kilátásba a dinár magasabb külföldi kurzusát. Egyben pedig ismét a kereskedelmet és ipart, a gazdasági életet megbénító behozatali tilalmat elrendelő és valutaforgalmat megtiltó hatodik devizarendelettel mér újabb csapást a valutára. A mesterséges rendszabályok és a vaiutaesés teljes csődjét mutatják Plavsics pénzügyi koncepciójának, de úgy látszik, bukását jelentik a valutadiktátornak. Hivatalosan még nem erősitik meg Plavsics lemondását, de egyelőre nem is cáfolják. A valutadiktátor bukásának a hire azonban mindenesetre könnyen megérthető a mai 1.75-ös zürichi árfolyam melllett! a>uiawsiamtia:':, De Landseer-nek nem volt sok ideje, s igy szólt: — Azt a Landseer-t óhajtanám megnézni, amely itt látható. A müárus betessékelte egy szomszédos helyiségbe, a ritkaságok gyűjteményébe, és rámutatott az ott elég előnyösen fölakgatott Landseer-vászonra. Kétségtelen eredeti volt s a nesternek ifjúkori müve, amelyet ő már rég megbocsájtott magának. — Hm, mit szól hozzá? — kérdezte a kép tulajdonosa annak festőjétől. — Nem éppen rossz, — felelte a 1 művész. j — óh, uram, hogy beszélhet ily közömbösen erről a pompás festményről? — kiáltott föl a müárus lelkesen. — Hisz’ ez egy remekmű! í És nem győzte dicsérni a genlális művészt, »századunk legnagyobb ál-I latfestőjét, aki lelket lehelt az oktalan állatokba, s az ember hűséges kísérőjét, a kutyát szinte emberré avatta,« és a nagyszerű képet, amely »méltó disze lehetne bármely múzeumnak és irigyelt büszkesége a Királyság legelőkelőbb szalónjának.« — És mi az ára? — kérdezte hanyagul Landseer. — Két ezer font, — felette a kereskedő olyan egyszerűséggel mint ha csak ötvenet mondott volna. A festőnek nagyon jól esett, hog-y ilyen nagy árat mernek kérni a müvéért, de tovább játszotta az amatőrvevő szerepét s elszörnyüködve kiáltott: — Kétezer font!? Nem túlságos sok ez a művésznek egy ifjúkori munkájáért? — Bizony nem sok, — felette a kereskedő, — mert ez a szegény Landseer, már befejezte a pályafutását, I és fájdalom, nem fog többé képet í festeni. " — Hogyan? — kiáltotta a piktor, aki kezdett jót mulatni. — Talán meghalt szegény? — Óh, annál is rosszabb! — sóhajtott busán a müárus. _ ■? — Lordságod nem tudja? A szerencsétlen ember megőrült! — Müvészsors, uram, — magyarázta a boltos. — A genie sokszor végzi ily katasztrófával a szépen Imegindult karrierjét. — Óh, a szerencsétlen ember! — búsult Landseer. — Én bizony hálát adok az Istennek, hogy nem vagyok ,lángész, mert altkor én is igy járhatnék! — Bizony örülhet Mylord, és én gratulálok önnek, hogy nem szülef tett genie-nek. Nagyon nagy ára van annak! — Akár egy Landseer-képnek, — Imondta mosolyogva a művész. — Nem adná olcsóbban? — Lehetetlen! — mondta határozottan a kép tulajdonosa. — A művész tragikus sorsát végtelenül sajnálom. de a konjunktúrát, amelyet a végzete idézett elő, fel kell használnom. Ha egy művész megszűnik újabb müveket hozni a piacra, a meg-Á vallási ünnepeket me ? szabad tartami a taunióiknak A középiskolák igazgatói ebben a tanévben már nem engedték, hogy az iskolába járó tanulók a vallási ünnepeiken elmaradjanak az iskolából. |A zsidó gyermekeket például nem (mentették fel, ha kérték sem, a szombati irás alól, a reformátusoknak iskolába kellett menni a reformáció emlékünnepén, a zsidó fiuk felekezeti ünnepeiken csak délelőtt élvezhettek szünetet. Dr. Gerson József szuboticai rabbi ezt az intézkedést a zsidó vallásu növendékekre nézve sérelmesnek találta s Beogradba fordult orvoslásért. Eljárása a legteljesebb mértékben eredménnyel járt. A közoktatásügyi minisztérium legközelebb rendeletet bocsát ki, 4 melyben megengedi, hogy a tanulók vallási ünnepeiket akkor is megtartsák, ha az iskola ..zt nem tartja meg. A rendelet előírja, hogy azokban az osztályokban, ahol emiatt a tanulók nagy tömege maradna távol, szünetet kell adni, ha csak az osztály néhány százaléka marad el az iskolából, a tananyagot további magyarázni nem szabad, hanem ismételni kell, a zsidó valiásu tanulók, ha ezt kérik, fel mentendők a szombati irás és rajzolás alul s kimondja a rendelet azt is, hogy egyetlen tanulót sem szabad sem kényszeríteni, sem rábeszélni, hogy más íelekezet vallási szertartásaiban részt vegyen. A rendelet Széles körökben kelt megnyugvást. wwcsímmBsmaxmm&BmBmtBammaaBmmm levők értékben rapid emelkednek. Nincs igazam? — Föltétlenül. De azért kétezer font mégis sok ezért a pár kutyáért. — Nincs igaza, uram, — bizonykodott a műkereskedő. — E képnek az értéke esztendőre már háromezer font lesz. — Az nem olyan bizonyos, — vitatkozott a művész. — Hátha a festő I fölépül és tovább dolgozik? — Óh, arról szó sem lehet, — búsult a kereskedő, — mert a szegény Landseer állapota egészen reménytelen! — Nem győzöm sajnálni, — mondta Landseer bánatos arccal és nagy szomorúsággal. Aztán a pillantása egy Stanfieldképre tévedt, amely a szembenlevő 1 falon függött. — Hát ennek mi az ára? — kérdezte.- Ennek is kétezer font, — volt '4 ! felelet. — Hogyan? — Kiáltotta Landseer csodálkozva. — Hát a szegény Stanfield is megőrült? — Nem, — felette a kereskedő, — a szegény Stanfield megvakult. E percben egy vevő toppant be 4 ritkaságok kabinetjébe, aki véletlenül ismerte a festőt, s miután köszöntötte a kereskedőt, Landseerhez fordult s igy szólt: — Gyönyörködői az ifjúkori müvedben? A kereskedő a színét változtatta és rémülten hebegte:
