Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

4 kínaiéitmerikai nagyköved tárgyalások előtt GENF (MTI) Géniben a Nem­ietek Palotájában, ott, ahol az elmúlt napokban a négy nagy­hatalom kormányfői tanácskoz­tak, hétfőn megkezdődtek a Kí­nai Népköztársaság és az Egye­sült Államok megbízott nagykö­vetének tárgyalása. Ismeretes, hogy a két nagykövet elsősor­ban a két ország állampolgárai­nak kölcsönös hazatelepítését vitatja meg, majd foglalkoznak más egyéb, a két országot érintő kérdésekkel is. Van Ping-nan, a Kínai Népköztársaság varsói nagykövete, a kínai kormány megbízottja és Johnson, az Egye­sült Államok prágai nagykövete, az amerikai kormány megbízott­ja, az elmúlt napokban mar megérkezett Genfbe. A közvetlen kínai—amerikai tárgyalásokat világszerte nagy érdeklődés előzi meg. Különö­sen fokozódott ez az érdeklődés Csou En-lajnak, a Kínai Nép- köztársaság államtanácsa elnö­kének szombati nagy külpoliti­kai beszámolója után. Több po­litikus és sajtóorgánum kom­mentálja Csou En-laj beszédét. A hírforrások mindenekelőtt az amerikai visszhangot taglalják. Jasa Levinek, a Tanjug New York-i tudósítójának értesülése szerint a Csou En-laj beszéd nagy érdkelődést keltett az ame­rikai kongresszus köreiben. Wi- léy repubiikánuspárti szenátor kijelentette, hogy Csou En-laj beszédé »jó jel a kínai—ameri­kai tárgyalások előtt« és egyben kifejezésre juttatta azt a remé­nyét, “lehet, hogy a genfi tár­gyalások befejezése után még jobb hírek is lesznek«. Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára kifejezte azt a remé­nyét, hogy «-a hétfőn Genfben meginduló kínai—amerikai tár­gyalások olyan formula megta­lálását teszik lehetővé, amely gyorsan általánosabb rendezés­hez vezet.« Több nyugati lap is foglalko­zik a genfi tárgyalásokkal. A Combat azt a reményét fejezi ki: »Kínának az a Csou En-laj által kifejezésre juttatott hő óhaja, hogy mindent rendezze­nek, komolyan remélni engedi, hogy újabb akadály hárul el a nemzetközi feszültség enyhülése felé vezető úton.« A genfi tárgyalásokat és Csou En-laj beszédét egyedül Tajpej- ből, Csang Kaj-sek főhadiszállá­sáról fogadta disszonáns hang. Az Associated Press tudósítójá­nak jelentése szerint “a nacio­nalisták kezén lévő Formóza szigete vasárnap állandóan az Egyesült Államok és a Vörös Kína között hétfőn megnyíló genfi tárgyalások Izgalmában vergődött. A vezető nacionalista hivatalos köröket nyilvánvaló aggodalom tölti el...« (MTI) Ez történt a nagyvilágban MONTEVIDEO. Az Uruguayi Kommunista Párt a négy hata­lom kormányfőinek nemrégiben véget ért értekezlete kapcsán nyilatkozatot tett közzé. “A gen­fi tárgyalások — hangzik többi között a nyilatkozatban — új korszakot nyitnak meg a Szov­„Olaszországnak saját külpolitikájának kell lennie“ - Luigi Longo cikke KÓMA (TASZSZ) Az Unita közölte Luigi Longonak, az Olasz Kommunista Párt főtit­kárhelyettesének »Olaszország­nak saját külpolitikájának kel' lennie« című cikkét. Az olasz kormánynak — írja Longo — saját álláspontja lehet és kell is, hogy legyen mindén politikai problémát illetően, minden esetre az olyan kérdé­sekben, amelyek bennünket ér­dekelnek. Ezt az álláspontot Olaszország nevében meg keli magyarázni és “támogatni kell azzal, hogy minden országgal közvetlen kapcsolatot létesítünk és felhasználunk minden politi­kai és diplomáciai eszközt. Ahhoz, hogy Olaszországot szuverén és független államnak tekintsék, olasz politikát keil folytatni. E politikának a nép követeléseiből és vágyaiból kel! kiindulnia.., olyan politikát kell folytatni, amely a nemzeti érdekeinket legjobban védelme­ző és elősegítő érdekközösségre és tevékenységre törekszik. Az amerikai mezőgazdasági küldöttség látogatása Kubányban KRASZNODAR (TASZSZ) A Szovjetunióban tartózkodó ame-: rikai mezőgazdasági küldöttség július 31-én elhagyta Novo- rosszijszkot és autókon Kraszno- darba indult. A küldöttség két csoportra oszlott. Az egyik az Anapa környékén lévő borászati kombinát felé vette útját, a má­sik a Novorosszijszkből Kraszno­darba vezető országút mentén fekvő kolhozok megtekintésére indult. Később a küldöttség két cso­portja találkozott egymással és vasárnap este a küldöttség Krasznodarba érkezett. A szál­lodába vezető utcákon a város dolgozói lelkesen üdvözölték az amerikai vendégeket. (MTI) I jetuniónak az Egyesült Államok­hoz, Nagy-Britanniához és Fran­ciaországhoz fűződő kapcsolatai­ban. Ezek a tárgyalások kedve­ző befolyást gyakorolnak az ál­talános béke és biztonság meg­szilárdítására.« “Az értekezlet eredményei ar­ra biztatják az uruguayi népet, hogy fokozza harcát a békéén és minden nép békés egymás mellett éléséért.« PEKING. A kínai népi felsza­badító hadsereg 1954 július 1-tő. 1955 július 20-ig 4672 csangkaj- sekista katonát, banditát és fel­fegyverzett titkos ügynököt tett harcképtelenné. A kínai légelhárító egységek Csang Kaj-sek negyvenhárom amerikai gyártmányú repülőgé­pét lőtték le és 117 gépét ron­gálták meg. Ez alatt az egy év alatt Csang Kaj-sek hat hadihajóját sül­lyesztették el, 14-et megrongál­tak és 57 motoros dzsunkát fog­ságba ejtettek. A népi felszabadító hadsereg egységei ezenkívül elpusztítot­ták Csang Kaj-sek erőinek szá­mos előretolt támaszpontját, pa­rancsnokságát és raktárát. UJ DELHI. Az Indiai főváros valamennyi lapja első oldalán ismertette Csou En-laj beszédéi a nemzetközi helyzetről és Kí­na külpolitikájáról. Az Indian Express címfelirata így hangzik: “Csou ázsiai— csendesóceáni békepaktumot ja­vasol — az Egyesült Államokat is felvenné.« Gyorsítsuk meg a és cséplés Az aratás döntő részben már befejeződött megyénkben, — a/, ország kenyeréért folyó csata most elsősorban a behordás és a cséplés ütemén múlik. A sűrű esőzés, bár hátráltatja, de egy­ben sürgeti is e munkák gyors, az eddiginél sokkal gyorsabb el­végzését. Ha nem igyekszünk a beliordással és a csépléssel, ak­kor kárbaveszett minden erőfe­szítésünk, amelyet az aratás ide­jén a szemveszteség csökkenté­sére cs kiküszöbölésére fordítot­tunk, mert a késedelmes hordás, a sokáig elhúzódó cséplés követ­keztében elkerülhetetlen a nagy szemveszteség. Éppen ezért nincs most fontosabb tennivaló, mint a gabonabeliordás és a cséplés minden erővel való meggyorsítá­sa. Csak így kerülhetjük el, hogy a keresztekben álló gabo­na kicsírázzék, hogy az asztagok beázása folytán kárba vesszen az egész évi fáradozás jelentős része. A pártszervezetek, tanácsok és a tömegszervezetek kommunis­táin, aktíváin múlik nagyrészt, hogyan tudják megértetni a be­hordás és cséplés meggyorsítá­sának szükségességét, s mozgó­sítani az egész lakosságot ezek­re a munkákra. Annál nagyobb szükség van a felvilágosító, moz­gósító munkára, mert több he­lyen különféle zavaros, nem egyszer ellenséges nézetek is akadályozzák a munkákat. Mély- kúton és Katymáron például olyan légből kapott híresztelé­sek keltek szárnyra, hogy a/ jár majd jól, aki későn hord es csépel, mert ha a község előbb teljesíti a kenyérgabona szabad- l'elvásárlási tervét, akkor nekik már nem kell értékesítési szer­ződésre beadni gabonát. Ez per sze nem igaz, kulákok és speku­lánsok kitalálása az utolsó be- tűig. A gabona egy részének kö telező állami felvásárlása ugyan, is nem csupán egyes községekre hanem minden egyes termelőre hozott törvény. Aki később hóid be és emiatt később csépeltet el gabonabehordás ütemét! — az később köteles feleslege?) gabonájának a helyi tanács által meghatározott részét értékesítési szerződésre beadni az államnak, így tehát “nem jár jói«, sőt egyenesen károsodik, mert a ha­logatás miatt számtalanszor meg­ázik a gabonája, kicsírázik és saját magának, csatájának is rosszabb minőségű kenyérrel, liszttel kell egész éven át beér­nie. A behordás és cséplés meg­gyorsításának sürgető feladata megkívánja, hogy a termelők es az ország érdekében — a vasár­napot ts ezekre a munkákra for­dítsuk. Sok helyen megértették ennek fontosságát és a múlt va­sárnap ts hordták, csépelték a g honát. Van azonban pár értei« len ember, aki úgy látszik nem képes felfogni ennek jelentősé­gét. Szeremlcn például az egyik cséplőcsapat tagja a “vallássza- badság«-ra hivatkozva aludta át a vasárnapot és nem ment csé­pelni. A jámbor lélek pedig egész héten át ugyancsak ki- templomozhatta volna magát, hiszen az esőzések miatt alig tudott dolgozni a cséplőgép. S vajon véí-e a vallás ellen, aki vasárnap is hordja a gabonát, csépel? Nyilvánvalóan, nem. — Számos példát idézhetnénk arra, hogy a püspöki uradalmakban megszokott és rendszeres volt a vasárnapi munka, s különösen aratás, szénagyűjtés és egyéb nem halasztható munkák alkal­mával űrnapján és más vallási ünnepeken is dolgoztattak. Ez érthető is, hiszen a nagy anyagi károsodás veszélye láttán min­den józanul gondolkodó ember hasonlóképpen cselekednék. A termelők, dolgozó parasztok és az ország egyetemes érdeke, hogy mindenütt meggyorsítsuk a gabona behordását és cséplését. Nincs most égetőbb feladat, mint hogy erre szervezzék, moz­gósítsák, lelkesítsék a falu dol­gozóit párt- és állami szerveze­teink. BELGRAD. Július 30-án a ju­goszláv külügyminisztériumban az idén január 5-én Moszkvá­ban megkötött kereskedelm; egyezménynek megfelelően alá­írták Jugoszlávia és a Szovjet­unió kiegészítő árucsereegyezmé­nyét. A kiegészítő jegyzőkönyv értelmében lebonyolítandó áru­csere értéke 12 millió dollár. NEW YORK. Az United Press szaigoni jelentése szerint a Bính Xuyen-szektának a mocsarak­ban rejtőzködő osztagai megtá­madták Ngo Dinh Diem hadse­regének Szaigon közelében állo­másozó előőrseit és megpróbál­tak benyomulni a városba. Szai- gonban hallható a tábori löve- gek döreje. NEMZETKÖZI SZEMLE Genf hatása A genfi tanácskozás eredmé­nyét világszerte megelégedéssel fogadták. Ami jó azonban a békét kívánó százmillióknak, nyilvánvalóan nem vált ínyére annak a néhány háborús uszí- tónak, aki mindent a hadtnye- részkedesre tett fel. Világos volt ez már akkor is, amikor ki­ürült a Nemzetek Palotája, szét­széledtek az államférfiak és a sajíctudósitók. Egyes hírlap­írók nlcg ott, Genfben megje­gyezték; “szerencsére« a kor­mányfők közleményében nincs semmi kézzelfogható, üres lég­gömb az egész és októberben, ha a külügyminiszterek talál­koznak, szétpukkan. Ha csak önmagukat vigasztal­nák ezzel, nem is lenne érde­mes vitába szállni velük. De ez lett most az ütőkártyájuk, ezt híresztelik úton-útfélen, ez az új -csodafegyver«, amely hivatva van meggyengíteni Genf hatá­sát, ismét puskaporral telíteni a kormányfői tanácskozás nyo­mában kitisztult levegőt. Szó­párbajt vívni velük nem érde­mes, beszéljenek hát a legerő­sebb érvek, beszéljenek maguk a tények. Á kínai—amerikai tanácskozás Bulganyin elvtárs a kormány­fői értekezlet záróülésen mél­tatta az elért eredményeket, de egyúttal nyomatékosan arra is rámutatott: komoly hiányossá­ga az egyheti eszmecserének, hogy nem kerültek szóba a tá­vol-keleti kérdések. A beszéd elhangzása után sok oldalról felhorkantak, hogy iine a Szov­jetunióval nem lehet megegyez­ni. A realitásokkal szembe kell nézni — írta múlt vasárnap a New York Times, s ezzel a vé­leményével egyet lehet érteni. Dicséretére válik az amerikai kormányköröknek, hogy most magukévá tették ezt az igazsá­got. Alig néhány nappal a genfi értekezlet után közlemény jelent meg, amely bejelentette, hogy augusztus 1-én a Kínai Népköz- társaság és az Egyesült Államok nagyköveti szinten tárgyaláso­kat kezd. Ezen megvitatják a két fél hazatc!cpülni kívánó ál­lampolgárainak kérdését cs más egyéb, a két országot érintő kér­déseket. Noha c tanácskozást már Genf előtt határozták el, nyilvánvalóan más lesz a légkör most a kormányfők eszmecse­réje után. Ezt mutatják a napirendre tű­zött kérdések el. A hazatérni óhajtók problémája is komoly, hamarosan azonban a -más pro­blémákra« terelődött a hangsúly és senki sem tagadta, hogy ezen Tajvan, a partmenti szigetek kérdése és Kína ENSZ-tagsága értendő. íme, ide vezetett Genf s nyomatékosan ki kell emelni, ide vezettek a Genf előtti ese­mények, mindenekelőtt a ban- dungl értekezlet s ott is Csou En-laj tárgyalási javaslata. A dolgok még tovább halad­tak. Walter George szenátor, az amerikai szenátus külügyi bi­zottságának elnöke — tehát igen tekintélyes személyiség — a te­levíziós beszédében hangsúlyoz­ta: nem elég a kínai és az ame­rikai nagyköveteknek tárgyal­niuk, üljön össze Csou En-laj cs Dulles. Hogyan fogadták ezt a javaslatot? Azelőtt felvonultat­ták volna a legszámottevőbb szemleírókat, a Knowland, Wi­ley, McCarthy-féle politikuso­kat, és keresztes hadjárat indust volna maga George és “vörös« javaslata ellen. Most Eisenhower elnök sajtóértekezletén hangoz­tatta ugyan, hogy “előre, nem mondhatja meg« mi lesz a nagy­követek tanácskozásának követ­kezménye, de véleménye sze­rint “szükségessé válhatik« a két külügyminiszter tárgyalása. A New York Post pedig, bár feltételeket támasztva — “ha Kina jóindulatot tanúsít a nagy­követi eszmecserén« — megírta bizonyos amerikai hivatalos kö­rök véleményét: igenis, komo­lyan meg kell gondolni Walter George szenátor javaslatát. Végülis egy asztalnál látjuk-e Dullest és Csou En-lajt, előre nem tudhatjuk. De maga az a tény, hogy létrejönnek a kínai— amerikai nagyköveti tárgyalások és hogy ma már ilyen gondola­tok foglalkoztatják az amerikai politikai életet, többet mond Genf hatásáról a szkeptikusok és rosszmájúak minden híresz­telésénél, epébe mártott tollal írt kommentárjaiknál. Bulganyin és Hruscsov angliai látogatása Genf hatalmas horderejű tör­ténelmi jelentőségét és kihatá­sát a világ dolgaira mutatja egy másik esemény is: Bulganyin é3 Hruscsov elvtárs tavaszi angliai látogatásának bejelentése. Ez a látogatás annak eredményeként jön létre, hogy az egymással szembenálló két tábor vezető politikusai személyesen találkoz­hattak és személyesen megis­merhették egymást. A Szovjet­unió vezetői először utaznak Angliába, abba az országba, amelynek akkori kormánya har­mincöt esztendeje kezdeményez­te az intervenciót a fiatal szov­jet állam ellen. Joggal írta te­hát az angol sajtó, hogy a genfi értekezlet mellett c látogatás bejelentése az elmúlt tíz év leg­nagyobb jelentőségű eseménye. Ennek megfelelően értékelték ezt a különböző angol társadal­mi körök is. “Az öröm hangos kitörése üdvözölte az alsóházban Eden történelmi fontosságú be­jelentését a szovjet vezetők lá­togatásáról — írta a Daily Wor­ker. — Az éljenzés meleg, őszin­te és önkéntes volt, félbeszakí­totta Eden nyilatkozatát mielőtt befejezte volna a hivatalos köz­lemény felolvasását.« Hogy Angliában mennyire ér­tékelik ezt a nagyjelentőségű lá­togatást, azt mutatja a kor­mányhoz közelálló különféle kon­zervatív és liberális újságok címfelirata is. íme néhány angol lapcím a látogatás bejelentésé« nek másnapján: Daily Telegraph — lépés a kölcsönös bizalmat« lanság megszüntetése felé. News Chronicle — lépés a hideghábo« rú megszüntetése felé. A Daily Mirror óriási betűkkel, egész el« ső fcloldalát betöltve hirdette olvasóinak : “Angliába jönnek !« A genfi értekezlet befejezése után értékelve a külügyminisz« tereknek adott Irányelvek je« lentőségét és a külügyminlszte« rek októberi tanácskozásának tényét, több forrásból leszögez« ték, hegy noha ez csak az első lépés volt, mégis igen nagy a hordereje, mert egymásután követi majd a többi. És való­ban, a Genf óta eltelt egy hét máris igazolta, hogy teljesen in­dokoltak az ilyen várakozások, Genf előtt nem lehetett volna ilyen kínai—amerikai tanácsko« zás, senki sem gondolta volna, hogy szovjet vezetők utaznak Angliába és ennek következté­ben meg tovább felenged a fa« gyos hangulat. Genf tehát lát­hatóan új korszakot nyitott meg a nemzetközi kapcsolatokban és hogy ez az új korszak milyen lesz, az továbbra is elsősorban azoktól függ, akik kiharcolták a kormányfők tanácskozását.

Next

/
Thumbnails
Contents