Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-20 / 1. szám

2

AZ ÉLET.

Az élet mélységeiből.

A mint a hegyek ormain a meleg és a hideg párázat viaskodásából a vihar keletkezik, a szerint nyer életet az emberiség lelki világában az a démonikus ösztön erő, mely a társadalom mélységeiben mint a kagyló az igaz gyöngyöt termi és fentartja a bűnt, a nyomort valamint a fájdalmat is.

E mélységből a lapok hasábjaira került a nem régiben felbukkant két eset, melyeknek részletei a közjó iránti figyelmet nemcsak magukra vonják, hanem egyúttal esdeklő tekintettel és kérőleg összekulcsolt kezekkel kikönyörgik még lent a mélységben levő osztályos társaik helyzetével való komoly foglalkozást is.

Az egyik eset a felvidéken bukkant fel. Ott, hol az izgatok az elégületlenséget már any- nyira felszították, hogy az Amerikába való kivándorlás igazán orgiákat ül. Bártfán a 12 éves SpisákMariska belevetette magát a malomárokba, a honnan másnap húzták ki a holttestét. Végtelenül nyomorúságos volt annak a kis leánykának az élete. Anyja elhalt, apja részeges ember, ki keresményét a csapszék és az utcai lányok között osztja szét, ezért vérének való véréről, az ő' leányáról nem volt sem ideje, sem pedig kedve gondoskodni. Nagyszüleihez jutott az elhagyott árva. De az öregek is folyton részeges- kedtek, a szegény gyermek napokig éhezett s •a hideg majd megvette. Elkeseredett szívvel nézte, mi mindenfélét küld más gyermekeknek a kis Jézuska, neki még rendes meleg étel sem jutott ezen a szent ünnepen, ezért leszámolt szegényke áldatlan életével és jobb hazába költözött, hol az ő fajta ártatlan lények számára nem a nyomor asztalán terítenek fel.

A másik eset a zöldszinü szörnyetegnek az abszintnak a hazájában Saint Denisben közel Parishoz történt. Az okok : nagy családi gyűlölet és az abszint. Auguszte Thouvenot, 52 éves férfi, nehány év előtt még Saint Denisben rendőr volt, alkoholista családból származott, két fivére a tébolyda lakója, — ő magát is az abszint mértéktelen élvezete — bevitte a tébolydába, de onnan egy pár hét múlva kiszökött, és miután élőbbről a közrenddel komolyabb, a büntető törvénykönyv elbírálása alá eső összetűzése nem volt, a visszavitele iránt intézkedés nem történt. Thouvenot elváltán élt feleségétől, az 51 éves Marie Nouveautól, akit az utca szája Borvirágnak keresztelt el, megunta férje brutalitásait s egy napon otthagyta. Nehány hónap

előtt az asszony megtudta, hogy fiók nősülni akar, s ezt a házasságot mindenáron megakarta akadályozni, mivel leendő menyéül a Rü Blon- din utcabeli bormérönek a leányát szemelte ki. Elment férjéhez s könyörgött neki, hogy ne egyezzék bele a házasságba. A fiú, aki 20 éves és semmiféle összeköttetést nem tart szüleivel, azonban őrülten szerelmes volt 18 éves menyasszonyába, egy párisi hímző munkás leányába és el is vette. Az apa a felesége befolyása alatt — mint tudjuk, hogy mindenik alkoholista könnyen befolyásolható, — elhatározta, hogy megöli fiát és annak feleségét. Tudta, hogy a fiatal ember minden reggel elkíséri nejét a vasúti állomásra, s feleségével együtt reggel 7 óra tájban megleste a fiatal párt. A mikor ezek a fiatal asszony anyjának kíséretében megjelentek a láthatáron, Thouvenot revolvert rántott s a csoport feié lőtt, de senkit sem talált. Közelebb ment hozzájuk, újból kétszer rájok lőtt, de megint nem talált. A fiatal asszony és anyja erre a rendőrség irányában futni kezdtek, mig a fiatal Thouvenot atyjára rohant, aki revolverét a fiú homlokának szegezte. De a fiú kiütötte kezéből a gyilkoló szerszámot, azután saját revolverét kirántva, elsütötte, de nem atyját találta, hanem anyját, aki egy fa mögé bújva néma szemlélője volt a jelenetnek. A fiatal Thouvenot erre utánna futott nejének és anyósának a csendőrséghez. A mikor a csendőrök kíséretében visszatértek, borzalmas látvány tárult szemük elé. Az öreg Thouvenot házaspárt vértől elborítva a kövezeten fekvő állapotban találták. A volt rendőr bevallotta, hogy a mikor fia kilőtte a revolvert, s az öreg asszonyt arcán találta, utóbbi könyörgött hozzá, hogy ölje meg, mert nem bírja el a kínokat. Ekkor elővette kését és több helyen megszurta az asszonyt, majd a saját hasába döfte a kést.

A nélkül, hogy az ideghálózatunk szövevényes utait ösmernők, vagy annak beteges vibrációiról szakszerű Ítéletet mondhatnánk, az. eseteknek részletei mintegy kéznél fogva vezetnek bennünket az alkohol elé, hogy azt számadásra vonjuk a bártfai kisleányka szenvedéseiért, haláláért, valamint a Saint Denisben lezajlott véres drámáért.

Az első órában a tények szem elé tartásánál az alkoholizmus képviselői azok, kik nagyszájjal és nyomatékos hangon hirdetik, hogy mértékletes ivók lelki megborzongással monda