Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
PÁSZTOR Emese: „Tafota, melyre az virágokat írták"
PÁSZTOR EMESE „TAFOTA, MELYRE AZ VIRÁGOKAT ÍRTÁK" A múzeumi gyűjteményekben fennmaradt iparművészeti műalkotások vizsgálatakor a muzeológus megállapíthatja a tárgy rendeltetését, anyagát, készítési technikáját, s ha jelzet vagy más támpont nincs segítségére, stíluskritikai alapon következtethet készítésének helyére, illetve korára. Különösen nehéz dolga van a szakembernek a textíliák meghatározásakor, mert a textíliáknak csak egy részén - kárpitokon, ritkábban hímzéseken és nyomott kelméken - fordul elő jelzet. Míg a kárpitok, csipkék, szövetek és nyomott textíliák készítési technikái többé-kevésbé jól dokumentáltak - egykorú forrásokból ismertek -, addig viszonylag kevés adatunk van a legegyszerűbbnek tűnő díszítő technika, a hímzés készítésének módjáról. Ezért öröm, ha olyan forrásra bukkanunk, amely bővíti a tárgyak vizsgálatával nyerhető információinkat, azaz a tárgytípus készítésének körülményeiről is felvilágosítást ad. A műtárgyak alaposabb, behatóbb tanulmányozására akkor nyílik igazán módunk, ha a restaurálás bonyolult művelete során a részletek és az alkotóelemek is megvizsgálhatók lesznek. Ilyen, részint már restaurált, részint pedig restaurálásra váró, erősen roncsolt állapotú tárgyegyüttest, a fraknói Esterházy-kincstár részét képező, 17. századi oszmán-török lófelszerelési textíliákat 1 őriz az Iparművészeti Múzeum Textil osztálya. A gyűjtemény egyes darabjainak eredetét kutatva a rendelkezésre álló Esterházy-inventáriumokban 2 igen kevés hasznosítható adatot találtunk, ezért fordultunk más, egykorú írott forrásokhoz további ismeretekért. A hagyatéki- és hozományleltárakból a vizsgálandó tárgytípus (nyergek, tegezek, lótakarók stb.) előfordulási arányát, anyagát, néha származását és árát is megtudhatjuk. Ennél bővebb, a tárgy készítésének, készíttetésének körülményeire vonatkozó technikatörténeti információkra lelhetünk a levelezések, önéletírások, útinaplók és udvartartási könyvek forrásanyagában, amelyek a mindennapi életbe engednek betekintést. E forrásokból ismert, hogy erdélyi fejedelmeink, különösen Bethlen Gábor (1613-1629) és I. Rákóczi György (1630-1648) szép számmal vásároltattak, illetve készíttettek Isztambulban díszes lófelszereléseket és más használati- és dísztárgyakat saját részükre, illetve ajándékozás céljából. I, Rákóczi György fejedelem portai követeivel folytatott levelezését olvasva 3 hétről-hétre figyelemmel követhetjük a fejedelem által megrendelt gyöngyök, drágakövek, hímzőfonalak, madárhálók, szőnyegek, gombok stb. megvételének, illetve készíttetésének, esetenként a fizetésül szánt csereáru eladásának nehézségeit 4 . Jól példázza a megfelelő minőségű áru beszerzésének bonyodalmas voltát Réthy Istvánnak, Erdély portai követének 5 levelezése I. Rákóczi György fejedelemmel. A fejedelem gomboknak való gyöngyöt rendelt egyforma méretben és színben. Mivel a követ bizonytalan volt, melyiket válassza az árus készletéből, a kisebbet vagy a nagyobbat, s abban sem volt biztos, hogy a sárga szín helyett a zöldes árnyalat megfelel-e, négy szemet, két kisebbet és két nagyobbat egy hónapra „zálogba" kért a zsidó kereskedőtől, és
