Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
PÁSZTOR Emese: „Tafota, melyre az virágokat írták"
elküldte urának Erdélybe. A gyöngyök azonban Réthy többszöri sürgetése ellenére sem érkeztek vissza időre, így a kereskedő nem várt tovább, és eladta a gyöngykészletet a fővezér feleségének. A fejedelem továbbra is fenntartotta gyöngyrendelését, ezért a követ úr hivatalos teendői végeztével a dívánból hazafelé tartva naponta benézett a vásárcsarnokba (bedeszten), hogy a fejedelem által küldött viaszmintával azonos méretű gyöngyöt találjon 6 . Nem is talált egyhamar, mert csak száz szemenként felfűzve árulták, annak is nagyobb hányada apróbb szemű volt, közte mindössze néhány nagyobbal. Végül úgy döntött, hogy Erdélyből kér egy szem valódi gyöngyöt mintának, hogy apránként összevásárolhassa a kívánt mennyiséget a megfelelő színű és nagyságú darabokból. A mértékküldésnek más formájával is találkozunk a levelezésben. Rubinkövet például ólom-minta után rendelt a fejedelem 7 , vagy „papiroson" küldte meg az ékkő formáját 8 . Szőnyeget pedig nem minta vagy szín szerint, hanem „cérna mérték" után vásároltak a Portán 9 . Arra is fény derül, hogy könynyebben jött a megrendelés Erdélyből, mint az elvégzett munka után járó fizetség, sok fejtörést okozva ezzel a megrendelő és az árus, illetve a mesterember között közvetítő követeknek. A fejedelem szokatlan kívánságai közt említjük azt az esetet, mikor már két, korábban elkészíttetett selyemzsinór madárhálót küldetett vissza Isztambulba azzal az utasítással, hogy fejtsék szét és selymét sodorják vékonyabbra. A feladatot rendkívüli munkaigényessége miatt természetesen nem vállalták 10 . Bethlen Gábor gazdasági iratai" más szempontból érdekesek. Hiányzik ugyan belőlük a levelezések kötetlen hangvétele, ugyanakkor a vásárlások, köztük a portai áruk pontos listái, tételes jegyzékei más oldalról világítják meg a portai munkák készítésének történetét. Súlyra, méretre és anyagfajtára tudjuk, hogy miket kellett beszerezni egy-egy portai remek készítéséhez. Az adatok tömegéből szeretnénk ezúttal kiemelni néhány, hímzéstechnikai szempontból érdekes feljegyzést. A Portán készíttetett 17. századi dísz- és használati tárgyak jelentős hányadát teszik ki a fémfonalas selyemszövet (pl. szerászer), selyembársony (kadife), illetve bőr alapon hímzéssel díszített nyergek, ló- és nyeregtakarók, tegezek stb. A szakirodalom e hímzett textíliákat - alapanyaguk alapján, a vászonalapú ún. „könnyű hímzésekkel" szemben „nehéz hímzéseknek" nevezi. Az arany- és ezüst dróttal, egykorú szóhasználattal a „sárga" és „fehér skófiummal" (törökül szim n ill. szirma 12 ), valamint a sárga vagy fehér selyemszálra tekert keskeny, arany vagy ezüst fóliaszalaggal, a klabodánnal (törökül klaptan 14 ) készült „nehéz" hímzések minden esetben férfiak munkái. Hímzéskor a fémfonalak drágasága miatt speciális, ún. alátöltött, fektetett fémfonalas öltéstechnikát alkalmaztak, melyeknél a 3-4 szálból álló fémfonalkötegeket erős selyemfonallal rögzítették az alapszövethez. A fémfonal ilyenkor a felszínen, a levarrószál a fonákoldalon halad, és csak időnként kerül a színoldalra, hogy a fémfonalat az alaphoz öltse. A hímzés felületét többszálú pamutfonalas aláöltés teszi domborúvá. A fémfonalas hímzésnek azt a változatát, amelynél a színes selyem levarró-szállal látható módon, kis szakaszonként öltik a fémfonalat az alapszövethez, zerduz technikának nevezték, melyet a szeráj számára dolgozó hímzőmesterek, a zerduzánok készítettek (1. kép). Ha a levarrószál láthatatlanul, csak a minta kontúrja mellett rögzíti a fémfonalköteget az alapszövethez, akkor ún. marás technikát alkalmaztak (2. kép). A szakembereket régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyen módon rajzolták elő e fémfonalas hímzések bonyolult rajzú mintáit a nyergeket és takarókat borító, bolyhos felületű bársonyra. Agnes Geijer, egy bársonyra hímzett imaszőnyeg kapcsán, az ismétlődő minták bársonyra vitelét préseléssel - vagy ahogy a vászonhímzéseknél szokásos volt - a minta körvonalai mentén kilyukasztott sablon és szénpor alkalmazásával tartotta elképzelhetőnek 15 . Hasonló technikákat említ Ayten Sürür Türk Isjeme Sanati című munkájában 16 . A szerájban készült zerduz
