Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1989. január HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József _ Főmunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij? 14 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 12 US-dollár Külföldre: l6 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét.Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. dapesti Magyarok Világszövetsége aktivitása és egymás után rendezték különböző kongresszusaikat a Magyar Népköztársaság hol egyik, hol másik városában.Ezekre a kongresszusokra mindenféle cimen invitálták haza a rendszerrel hidépitésre ajánlkozó emigránsokat: általában szakmák, foglalkozások szerint küldve ki a neghivókat - orvosoknak, mérnököknek, egyesületi vezetőknek, stb. -, mindig csak olyanoknak, akiket már előzőleg "lekádereztek", hogy hajlandók-e szóba- állni velük? S akik igent mondtak, szá- mithattak egy potya nyaralásra. Erre pedig mindig akad vállalkozó.Nos ezeknek a kongresszusoknak az ellensúlyozására született meg a szabadföldi magyarok összejövetelének gondolata és amikor megvalósult, hasznosságát senki sem vitathatta. Torontó után következett Hága (1978), aztán 1982-ben ismét Torontó adott helyet a világ minden részéből összegyűlt szabad magyaroknak. Három évvel ezelőtt, 1985-ben, az Egyesült Államok magyarsága vállalta a rendezés munkáját és igen helyes ötletként a legma- gyarabb amerikai várost, Clevelandet jelölte ki helyszinnek, időpontot összeegyeztetve az emberöltőnyi idő óta itt tartott Magyar Találkozó időpontjával. A gondolat szerencsésnek bizonyult: a két párhuzamos összejövetel hatásában erősítette egymást és a látogatottság is messzemenően biztosított volt. A Szabadföldi Magyarok Világkongresszusa súlyban és jelentőségben ekkor már mesz- sze felülmúlta az összes hazai kollabo- ráns-rendezvényekét. Ennek már három éve. Akkor úgy oszlott szét a Világkongresszus, hogy állandó titkárságot alakított, melynek vezetőéül Dr. Nádas Jánost, a Magyar Társaság és a Magyar Kongresszusok elnökét kérte föl. Azzal a feladattal, hogy a világtalálkozók közötti időben koordinálja az ügyeket és ha szükségesnek látja, gondoskodjék a küldöttek ösz- szehivásáról. Az Állandó Titkárság létrehozását első lépésnek tekinthetjük abba az irányba, hogy a magyar emigrációnak egységes képviselete legyen, mely adott esetben képes a közös fellépésre. (Itt kell megjegyezni, hogy a Nemzeti Bizottmány óta nem is egy olyan emigráns "csúcsszerv" alakult már, amely magát a magyar emigráció kizárólagos és egyedüli szószólójának tekinti, de még egyik sem tudott igazi egységet megvalósítani . Mert az édeskevés, hogy valaki, vagy egy csoport kimondja: én képviselem az emigrációt, mi vagyunk a központi szerv, stb. Ahhoz mások bizalma és főleg részvétele kell. S ezt eddig még sehol sem sikerült megvalósítani - kivéve Clevelandot.) De nem akarok előre szaladni, tartsunk sorrendet! Mint fentebb Írtam, utoljára 1985-ben volt Világkongresszus. Azóta azonban hihetetlen módon felgyorsultak az események Magyarországon éppúgy, mint a nagyvilágban. Az utolsó három év alatt többminden történt v üág- szerte, mint az addig eltelt évtizedek alatt. A Szovjetunióban Gorbacsov fellépésével soha nem remélt változások kezdődtek és ezek kihatottak az egész kommunista tömbre, ezen belül hazánkra is. Sőt ha pontosak akarunk lenni, bizonyos értelemben éppen a magyarországi változások voltak hatással a szovjet reformtervekre. De akárhogy is nézzük|napról napra újabb fordulatokat élünk át és ezek szükségessé tesznek bizonyos készültségi állapotot. Az emigrációnak készen kell lennie, hogy adott esetben hogyan reagáljon az otthoni politikai helyzet alakulására. Ezt figyelembevéve Dr. Nádas János szükségesnek tartotta soron kivül összehívni 1988. november 25-re a Szabadföldi Magyarok Világkongresszusát, sorrendben az ötödiket. A kongresszus napirendjén olyan fontos kérdések szerepeltek, mint az emigráció álláspontja a hazai rendszerrel szemben, tekintettel a megváltozott politikai helyzetre, Magyarország jövőbeli szerepe egy uj Közép-Európában s végül a legfontosabb: magyar emigráci- ós központ életre hivása, mely hivatott lenne arra, hogy az emigráció egésze nevében nyilatkozzék és képviselje azt idegen fórumokon. Hogy ennek milyen nagy jelentősége lehet akkor, amikor effekti- vitásunk múlik az egységes fellépésen, azt fölösleges külön hangsúlyozni. Az állandó emigrációs központ életre- hivása soha nem volt időszerűbb, mint ma és épp ezért ennek a kérdésnek különös figyelmet szentelt a Világkongresszus. Jogászok, történészek és egyesületi vezetők vitatták meg a lehetőségeket s elvileg mindenki egyetértett abban, hogy a központra szükség van. A gyakorlati javaslatok közül legszakszerübben Dr. Si- monfay Ferenc fogalmazta meg a felállítandó egységszervezet szerepét és tenni
