Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-07 / 27. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 7, 1955 \ £ AMERIKAI F Magyarázó Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New Yoik City, U. S., Canada $7. — Foreign one year, $4 ball year. — Single copy 15 cents >» elismerés és köszönet iét nagy sajtó teljesít ményért A “Tegnap és Ma” c cimü. elbeszélésgyüjteményünk, a- melyet nyári olvasmányul szántunk olvasóinknak, megjelenése óta már eljutott mindenkihez. Az eddigelé hozzánk eljutott vélemények és bírálatok kedvezőek és elismerőek. Várjuk a többi hozzászólást. Senki sem lehet bírálója a maga müvének. A bírálat joga ez esetben az olvasót illeti meg a munka érdeme szerint. A-: elkészítésnek van azonban egy technikai része s ennek elismerése elől nem térhetünk ki. így elsősorban a legmelegebb méltánylásunkat kell kifejeznünk a nyomdászok önfeláldozó munkájáért, akik nehéz napi munkájuk után különórák alatt fáradhatatlan erőfeszítéssel és bámulatosan rövid időn belül elvégezték a szedést és a korrektúrát. El kell ismernünk, hogy a csodával határos gyorsasággal csinálták meg. Elismeréssel kell adóznunk a szerkesztés és összeállítás kitűnő munkájáért is. Köszönet illeti meg dr. Pogány Kólát az “Előszó” megírásáért és azért, amiért a kötet első novelláját, Eötvös Károly remekművét ajánlta. Nagy-nagy köszönet jár Gábor György munkástársnak, aki a könyv egyik legszebb — talán a legdöntőbb — darabjára, Déry Tibor kis regényére íelhivta figyelmünket. Ilymódon a kötet kollektiv erőfeszítésnek lett a gyümölcse. Ha pedig már benne vagyunk az elismerés pálmáinak osztogatásában, nem zárkózhatunk el ez alkalommal a “Magyar Szó” julius 4-iki számát megillető dicséretek elől sem. Itt is természetesén nyomdai műszaki munkástársainkkal kell kezdenünk, mert a 24 oldalas lapszám kiszedését a fent- emlitett könyvhöz' hasonlóan ernyedetlen odaadással végezték. A legforróbb elismerés azonban ebben az esetben olvasóinknak dukál, akik áldozatos hozzájárulásukkal lehetővé tették a terjedelmes ünnepi szám hőn óhajtott megjelentetését. A Függetlenségi Nyilatkozat aláirásához olvasóink 300 dollárt csatoltak s ezzel nemcsak a számot tették lehetővé, hanem a lapot is segítették. Talán szerénytelenségnek hangzig, de ki kell jelentenünk, hogy megérte, mert az amerikai magyar sajtóban ehhez hasonlítható példára nem akadunk, sem a múltban, sem a jelenben. A legnagyobb amerikai történelmi eseménynek ez a mélyenszántó történeti ismertetése és értékelése, eredeti cikkek és tanulmányok olyan tömegével, ^amely egy kis kötet anyagának is beválik, egyedülálló váíalkozás volt lapunk részéről fogadott hazánk tiszteletére^ és (ünneplésére. Amikor az ünnepi szám, a nagy történelmi anyag feldolgozásának és időszerűvé tételének terve megfogamzott bennünk, nem is hittük, hogy csökkentett szerkesztőségi és műszaki erőinkkel egyáltalán megvalósitható. De ha mégis megtörtént, az legfőképpen az anyagi áldozatoktól vissza nem riadó, lelkes olvasóink érdeme s reméljük, hogy ezt a kivételes számot el is teszik emlékül. Éljenek olvasóink! Éljenek lapunk lelkes, kitartó, áldozatkész barátai! Olvasóink írják ... Olvasóink véleménye a ‘Magyar RemsklréLréF Tisztelt Szerkesztőség! Ma kaptam meg a könyvet.. Igazán megérdemli a gratulációt, nagyon szép. Jó ötlet volt. A cimlap ragyogó a kiállítása, remek. így tovább. Bódog András • Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 1 dollárt a könyvért. Máskor nekem ne kiüld jenek könyvet, mert vissza fogom küldeni. Long íslandi olvasó Végszó a Kovák "polémiához'1 LASSANKÉNT EMSED A HISZTÉRIA Multheti számunkban jelentettük már, hogy a szenátusban megszavaztak egy törvényjavaslatot az úgynevezett “hiiségvizsgára” és biztonsági ellenőrzésre vonatkozó rendszer revideálása végett. Amikor tavaly nyáron nagy-sietve megszavazták a kommunista tevékenység ellen irányuló törvényt, egyedül Estes Kefauver szenátor tiltakozott ellene és figyelmezteti, hogy ez a törvény minden amerikai polgár szabadságjogait veszélyeztetni fogja. Annak igazolására, hogy többek közt miféleképpen veszélyezteti ez a törvény mindenki jogait, elég, ha idézzük — a napi eseményeknek a sajtóban is visszhangzó bizonyítékai közül — Richard Neuberger, a tavaly megválasztott demokrata szenátor legújabb kijelentését, amely a következőképpen szól: “Ha az én hivatalomat tipikusnak tekintjük, akkor minden szenátort eláraszt azoknak a leveleknek zuhataga, amelyeket, mint ‘biztonsági kockázatot’, szövetségi, katonai vagy közszolgálati állásaikból elbocsátott férfiak és nők Mák. Ez elbocsátások, amelyek meghatározatlan ideig sötét árnyékot vetnek ezekre a pályafutásokra, a legfel ülete- sc**b és - legfennhéjázóbb vizsgálatok utált történtek még. Smk esetben csak.aránylag rövid idő alatt sikerült-hivataTisztelt Szerkesztőség! Nagy örömmel vettem a Remekírókat, melyért köszönet jár a szerkesztőségnek. Igazi remekmű ez a kis könyv. Nehéz Írásban kifejezni, amit az egyes elbeszélések olvasása közben éreztem. Különösen tetszett Eötvös Károly. A Kettős Evangyélista, Tömörkény István: Földragasztás irányában. Heltai' Jenő: Tündérlaki lányok, Móricz Zsigmond: Hét krajcár, Mikszáth Kálmán: A major- noki lázadás. De a végére hagyom Déry Tibor: Simon Menyhért születése cimüt, az igazat megvallva, ez tetszett a legjobban. Olvasásakor rendkívül jóleső érzés fogott el, mert ismét ott voltam a Bükkben, ahol magam is jártam valamikor 1935 nyarán a Bálvány, a Bánkuti menedékház, a kis iparvasut a Bélkő, a szénégetők kuny- I hói, mind-mind egy szép emlék. Sí Déry Tibor olyan csodálatosan ir ezekről a hegekről, hogy még az is oda- ! képzeli magát, aki sohasem járt ezen a vidéken. No és ' azok a remekbe faragott karakterek, mint Espersit erdész, a fiatal Molnár B. Lajos, az öreg bélapátfalvai or- i vos, a kövér bába asszony, | Pintérné, s midenekfölött az i az összmunka, mellyel le— J győzték a Bükk hóval befu- vott meredekeit, hogy egy emberi életet megmentsenek s egy másikat a világra segítsenek. Felemelő olvasmány ez, melyért csak hálásak lehetünk úgy az írónak, mint a Magyar Szónak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta. Ez a könyvecske megérdemli, hogy minden olvasó terjessze! S egyben várom a folytatását! C. R. Bronx • Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom a. t .szerkesztő ségel, hogv a könyvet megkaptam, ami többet ér minden könyvnél, amit idáig olvastam. Azért ér többet, mert bát-1 ran be lehet vele kopogtatni i minden magyar házhoz, ! mert az összeállitása olyan remekül van és olyan Írók ! tollából, ami Megdobogtat minden magyar szivet és fogják ajánlani barátaiknak. Én mondom, hogy jó gondolat volt ennek a könyvnek kiadása. B. A. Detroit Külföldi államok közül Olaszország importálja a legtöbb szenet USA-ból. . . Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom önökkel, hogy a julius 4-iki lapkiadáshoz én is hozzájárulok 5 ■ dohárai. Intézzék a ahogy jónak látják, a többit fordítsák előfizetésemre. Amig bírok nem maradok hátralékban. Megérdemli, hogy támogassuk ezt az igazmondó újságot. Négy betűjéből többet tudok megérteni, mint abból a lepedő- nagyságú angol lapból. Igaz, hegy nem kenyerem az irás, nagyon is nehezen fogok hozzá e levél megírásához^ de az a Novák nevű munkástárs kényszerít arra, hogy tollat fogjak kezembe, mert előttem bizony igen kétes ennek a Novák urnák a munkás mivolta. Ha ő egy igazi munkásember volna és úgy is ne velkedett volna mint a többi negyedmilliót kitevő urasági béres cseléd, abban is igen kételkedem. Azt s kétl- lem, hogy ő: hogy ő valódi munkásszülőktől származott volna, ahol csak anyi alkalma lett volna iskolába járni mint nekem, nem hiszem, hogy félhasábot tudna Írni politikáról szépen kicirkal- mezva, ha csak kilenc hónapot járt volna iskolába mint én, a sok, sok tízezer béres gyerekkel együtt; 4 kilómé tért gyalogolni az erdőn keresztül, silá.ny öltözetben, térdig érő hóba, 18 fokos hidegbe. éhesen is, mert hiszen öten voltunk a családba. Én voltam a legidősebb, mihelyt felcseperedtem annyira, hogy dolgozni tudtam, már nem járhattam iskolába, mert nem volt elég komenció méréstől mérésig. Az én munkámra is rávoltunk utalva, így csak a nagy hidegekben mehettem volna újra iskolába, ha lett volna ruhám, meg lábbelim, de nem volt. Ha a Mr. Nováknak is ilyen körülmények között kelett vol na iskolába járni, akkor alig öltögetné nyelvét szülőhazája és magyar testvérei ellen. “Csúnya madár az. aki saját fészkébe piszkit!” Még azt írja, hogy “sírni lehetne az olyan rendszeren, mint amilven most van odahaza.” Bizony én azt mondom Novák urnák, hogy sirtunk mi eleget a régi alatt. Hát most mán sírjanak azok akiknek a régi rendszer paradicsom volt, a grófok, bá rok meg talpnyalóik. Bizonyára nem volt alkalma Novak Urnák olyan dolgokat végignézni. mint amilyeneket én végignéztem, kényszerből. egvet ragadok ki a sok közül, pedig sokat tudnék hwiiudni aivi, ami napirenden volt. Az egyik béres asz- szony két napos gyermekágyas beteg volt. Legnagyobb gyermeke hét éves lehetett. Az anya vízért küldte a kútra, ami vagy 3-4 száz méternyire lehetett a háztól, lent a völgyben. De hát az a gyermek úgy sem tudott volna arról a kútról vizet hu zni, hiszen a veder maga is nehéz lett volna neki. Mindig ketten húzták azt fel. Egy kötél volt erősítve a kut- ágas végére és azon segítettek huzni felfelé, persze a gyermek ha akkor ment volna, mikor a béresek itattak, azok megtöltötték volna neki a vedret, de akkor ment mikor a béresek már a határba voltak szántani. Ilyenkor már csak az marad a tanyán, aki a jószág számára a takarmányt készíti, igy a vizet is az viszi- az ispán lakására. A kis fiú egy kétkerekű tákolmányra kötött dézsával indult lefelé a völgybe. Az ispán lakása előtt éppen fogta ki az ökröket az egyik béres viszatérőben a kútról. Magához intette a kisfiút és megtöltötte dézsáját. Éppen akkor ért oda az ispán. Nem szólt az egy mukkot, sem. de olyan pofont kent le a béresnek, hogy rögtön kiköpte két fogát. Orrból, szájból ömlött a vér. Ez a pofozás különben napirenden volt. Nem csoda, ha fáj az uraknak, hogy vége van a pcfozásnak, hogy az véglegesen megszűnt. Szerkesztő Munkástársak, nem érdemes az olyan Novák féle megrögzött megmérgezett gondolkozásu emberekre a drága papirt pocsékolni. Az urak minden korokban gondoskodtak arról, hogy a szegény emberek egymást marják. Odahaza a csendőrök is valamennyien a parasztok gyermekeiből kerültek, miként a katonák is' akik nem egy ízben készek voltak szuronyt szegezni tulajdon atyjukra. Ez a Novák is ugyanezt teszi a szayak mérgezett tőrével. Kérem önöket, ne pazarolják lapunk drága sorait ennek a szerencsétlen embernek a tőkés sajtó hasábjairól merített őrjöngéseire. T. J. New Jersey-i munkás (A szerk. megjegyzése: Mi is grre a konklúzióra jutottunk.) A nickel (Ge) csak'. 2554-ban nickel, 7fr%~a- - rézből készül cm tonsági kockázat’ címén megbélyegzett személyek teljesen hűséges polgárok. A Harry P. Gain volt szenátor által jelenleg vívott harc minden hiányossága ellenére is megérdemli, hogy az Egyesült Államok szenátusában néhány határozott és ékesenszóló hang tevékenyen és kitartóan támogassa.” Ilyen és ehhez hasonló, magas helyről származó kijelentés után minden okunk megvan remélni, hogy az elnyomatás, terror és hisztéria fülledt légköre hamarosan meg fog-változni hazánkban és polgáraink* rettegés nélkül ismét élyezbetijt.aiínyi^ .,