A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)
1956-10-26 / 43. szám
2-iK OLDAL A JO PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapitotta Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon! CHerry 1-5028 __________ _ 53 __________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: £gy évre_________________$6.00 One Year________________$6.0( Fél évre________________$3.50 Half Year ________$3.5( ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. KÖSZÖNIK, NEM KÉRNEK BELŐLE... Eisenhower elnök javaslatára a kongresszus törvényt hozott, amely szerint a farmereknek elengedik a farmjukon használt jármüvek gazolin adóját és ami gazolin adót az év első felében befizettek, azt visszatérítik.', Harminc millió dollák visszatérítést kínáltak fel a farmereknek, A republikánusok ezt az ajándékot azért szavazták meg, hogy november 6-án a farmerek jóindulatát megnyerjék, de a demokraták is kénytelenek voltak úgy táncolni, ahogyan a republikánusok fütyültek, mert máskülönben a farmerek megharagudtak volna rájuk. Ilyen a politika — választás előtt . . . De, képzeljék! — a farmereknek nem kell a nagylelkű adomány. A 30 millió dolláros meleg eső elől kitérnek, még csak alig másfél millió dollár gazolin adó visszatérítésért jelentkeztek. Hiába nyomatott és terjesztett az adóhivatal sokszázezer formuláért, útmutatást, röplapot — az ország minden részében a farmerek elolvasták, aztán eldobták azokat. így gallononkint 2 cent papírkosárba vagy az ut szélére került. Mi az oka ennek a dolláreső-bojkottnak? Valószínűleg az, hogy a legtöbb farmer földjére nem dollárok, hanem csak nickelek hullottak és ők a pár kvóderért nem vettek maguknak annyi fáradságot, hogy felemeljék a földről. A tanulság: Az amerikai farmer fáradságos munkájáért illő jutalmat akar kapni, alamizsnára nem szorul, alamizsnát nem is fogad el. Magyar vendégszeretet a régi uri világban A régi Pest külföldi kalandorok paradicsoma volt A CSÁBÍTÓ JÖVŐ Valahányszíor cikket olvasunk vagy beszédet hallunk, amely ‘pillantást vet a jövőbe”, kételyeink támadnak, hogy az a jövő olyan lesz, amilyennek szeretnők. Igaz, hogy gyorsabban fogunk közlekedni szárazföldön, levegőbén és tengeren — tehát kevesebbet fogunk látni a világból. Igaz, hogy a háziaszszonyok sugárrezgéses kályhán másodpercek alatt sütnek meg egy csirkét — de vájjon jobb izü lesz-e? Igaz, hogy “teleglobális televízión” leadásokat vehetünk majd fel a világ minden részéből — de szépet és jót fogunk-e látni és hallani? A jó ég tudja — számunkra a csábitó jövőt nem az jelentené, hogy gyorsabban utazunk, messzebbre látunk és általában gyorsabban élünk. Jobban akarunk élni és boldogabbak akarunk lenni. Számunkra a boldogságot az jelentené, hogy a jövőt meglehetősen előre láthatjuk, tervezhetünk és izgalmaktól mentesen élhetünk. Boldogak lennénk, ha előre tudnánk, hogy nem veszítjük el munkánkat, hogy fiainkat, férjeinket nem viszik el idegen országokba harcolni és utódaink jövőjét nem fenyegeti veszély. Szeretnők, ha a népek nem abban vetélkednének egymással, melyik tud jobban rombolni, hanem melyik tud jobban építeni. ' Ilyen gépet, amely ezt a jövőt biztosítaná, még nem találták fel. A magunk részéről azonban meg vagyunk elégedve a 600 mérföld sebességgel közeledő repülőgéppel és a villanykályhával, amely egy óra latt süti ki a csirkét, mert nem gyorsabban akarunk élni, hanem boldogabban. A régi magyar vendégszeretetről többet írnak a külföldi utazók, mint a saját könyveink. Nem is csoda! Hiszen valamikor olyan közönséges jelenség volt Magyarországon a vendégszeretet, hogy szóra se érdemesítették. A múlt század első évtizedeiben mind sűrűbben forgolódtak Magyarországban az idegen utazók. Mikor a Dunán megindult a gőzhajózás, a' Zrínyi, Árpád, és Nádor nevű első gőzhajók seregével hordták az idegent. Az 1825-ik évben megkezdődtek az országgyűlések. Ezek is nagyban fokozták az idegenforgalmat. Igen sok angol, német és j francia jött hogy megismerjék az “ismeretlen keletet”. És egymásután jelennek meg az útleírások. Valamennyi egekig magasztalja a magyar vendégszeretetet. Ez — Írják a külföldiek — nem virtus nálunk, merthiszen a magyar, ha akar, sem tud -más lenni, mint vendégszerető. Magyarországban minden idegent mindenütt szívesen fogadnak. Sok főur és nemes nem enged birtokán vendégfogadót nyitni, hogy az idegenek hozzá szánjanak s ne a korcsmába. Beudant francia utazó írja, hogy az idegent nemcsak azok fogadják szívesen, akiknek ajánlva van, hanem mindenki. Nem is -kell ajánló levél, hiszen a magyar ur -sértésnek veszi, ha valaki korcsmába és nem hozzá száll. így állván a dolog, gondolhatjuk, hogy nem -sok magyar urnák mohosodott meg a küszöbe. Ha idegen szállt a házhoz, evésnél a borköszönések (tósztok) egymást -érték. Mivel a cigányt sem tolták ki a házból, minden borköszönésnél ugyancsak szólott a ‘tusch’ Kár; hogy a latin nyelven mondott fel-köszöntésekből az idegenek jobbára csak annyit értettek, mint az ég dörgésből. Az egykori tudósítások szerint az ételek mineipüsége és a felszolgálás módja nem minden külföldinek volt Ínyére. A paprikás halászlét meg a gulyáshust meg i-s emlegették! Barkóczy László báró, székesfehérvári püspök vendéglátáskor maga főzte a gulyáshust. Nem is feledte el az izét, aki evett belőle. A külföldi utazók jelentése szerint a ma^ur urak nehezen bocsátották vendégüket más kézre. De ha már mindenáron mennie kellett, utravaló és ajándék nélkül el nem bocsátották. A magyar kastélyok és kúriák ilyetén vendégszeretete sok kalandort csalt Magyarországba. Senki sem kutatta kilétüket, farsangolhattak kedvükre télen-nyáron. Isten a megmondhatója, hány “lengyel” származású űzött és szabadsághős élt igy magyar kastélyokban, akik Lengyelországot sohasem látták! Az egyik ilyen lengyel a harmincas években mint török basa szerepelt a pesti szalonokban. Valósággal dédelgették mindenütt és ő nagy kedvvel magyarázgatta az előkelő hölgyeknek a szent Koránt. Közbe-közbe azonban basa létére is vígan ropta a mazurkát. Ki tudja, meddig élte volna igy a világát Pesten, ha a -bécsi rendőrség el nem csípi és bőjtvasra nem veri a népszerű pesti “basát”. Az egykorú jelentések szerint Sulavsky lengyel kalandor volt. Ez a Sulavsky Kossuth egyik nővérének a kezét kérte meg. Sok főur állandóan is tartott -maga mellett egy-egy lengyel számüzöttet. S hogy a rendőrséggel meg ne gyűljék a bajuk, valamelyes foglalkozást is adtak neki. így például Károlyi György gróf lengyele mint könyvtáros szolgált. A harmincas években egy fiatal brazíliai tengerészkapitány tűnt fel^gjidapesten. Hamar otthon éhezte magát. Min. denüvé bejutott és mindenüti nagy örömmel fogadták. A legelőkelőbb hölgyekkel táncolt és a legjobb családok versenyeztek, hogy vendégül lássák. Mikor észrevette, hogy e rendőrség erősen ólálkodil körülötte, el akart illanni, d( elcsípték. Kisült, hogy nen brazíliai kapitány, hanem albán bolto-slegény. A -szeged börtönbe vitték, ahol aztán í memoirjait Írogatta. Valamivel különb legény volt Jochmus generális, ak Konstantinápolyból jött Pest A Jó Pásztor Verses Krónikája TÖRTÉNELEM , , . Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ CSODÁK VILÁGA A vegyészek legújabb felfedezése egy növény tápszer, melynek segítségével babtól kezdve krumpliig minden növény nagyobbra, gyakran kétszeresére növeszthető. f A vegyszer izgatja a növény sejtjeit és azt további növekedésre serkentik. Gibberellic acid a neve a folyadéknak, mellyel először a japánok kísérleteztek. A földművelésügyi minisztérium szakértői azt jósolják, hogy ha a szert nagy mennyiségben sikerül majd előállítani, az egész világ gazdasági élete forradalmi változáson megy majd át pár év alatt. A szegény, elmaradt népek jobb, több táplálékhoz jutnak, a farmereknek kevesebbet kell termelniük, de mennyiségben ugyanannyit kapnak és igy jövedelmük nem fog csökkenni. Számos nagy amerikai egyetemen folynak a kísérletek a gibberellic acciddal és annak változataival. A mezőgazdasági kiállításokon érthető feltűnést keltettek a tojás nagyságú babszemek és dinnye nagyságú almák. Bár a csodaszerből aránylag kevés kell, egyelőre drága még és alkalmazása igy költséges. De az emberi képzeletet felgyújtja a lehetőség, MI A TÖRTÉNELEM? Milliók halála; jövendő nemzedék korán sírba szállva. Nem is történelem, mit nem vérrel Írnak, de nem kérdik szavát a sok tömegsírnak. Cél, eszköz és jelszó korszerű változat: s milliók élete a véres áldozat. Haza . . . kötelesség . . . győztes dicső hadak; szenvedés, gyász, ima; könnytenger, vérpatak; csendes tömegsírban sok millió névtelen s azt mondják, hogy ime: Ez a történelem. S valóban mért folyt el tengere a vérnek? Mert igy tetszett néhány hóditó kergének. GYÓGYUL-E MÁR a rab népek szenvedése s pusztul-e már Moszkva vérkonkoly vetése? Más szelek fujnak-e, mint fújtak régebben? Magyar pipacs virit-e a vetésekben? Nem nyögi-e Moszkvát többé Pest és Buda? Épül-e a magyar szabadság-pagoda? Kruscsev és Bulganin, vaj’ mit fuvoláznak? “Be az egy akolba”, mert künn bőrig áznak , . . Mi lesz, ha a szovjet-vetés elfagy télen s lázadók marsolnak majd a sereg élen? Hátha elhervadnak majd ármány és gazság s kivirul tavaszra a világszabadság, hogy valóban paradicsomkert lesz a föld, ha majd tejjel-mézzel folyó Kánaánná varázsolnak minden mezőt, ültetvényt, veteményes kertet. re. 0 sem volt -ugyan török generális, hanem csupa angol ügynök, de azért mindenki szentül hitte, amit Jochmus generális a saját dicsőségéről mesélt. Szerinte Mahmud szultán őrá -bízta a sziriai partokra vetendő seregek vezetését: mert tudott dolog volt, hogy ő ő egyike az angol tengerészet legkitűnőbb tisztjeinek. A hadsereget sikerült is Szíria partjáig vinnie, de a basa árulóvá lévén, ő is kénytelen volt visszatérni. Most Palmerston angol miniszterelnökhöz -megy fontos j elöntésekkel, miket Ponsoby konstantinápolyi angol nagykövet, bízott rá. Gondolhatjuk, hogy csodálták a jámbor pestiek a hős generálist ! A Vadászkürtben, hol a szállását tartotta, egymást -érték az előkelő látogatók. Aztán ahol megjelent, tejbe-vajba fürösztötték. Történt azonban, hogy mikor már egész Pest Jochmus generális dicső tetteiről álmodozott, a Vadászkürt szállóban megjelent két fiatal porosz vezérkari tiszt. Az egyik Moltke volt, a másik Winkle. Hogyhogy-nem. Jochmus generális erre úgy itthagyta lábnyomait hogy senki sem tudta róla, merre is vette útját. Aztán hamarosan kisült, hogy az angol flotta e jeles generálisa hesszeni kalandor, aki O’Donnel ir származású spanyol tábornok alatt szolgált Spanyolországban. Onnét üres zsebbel és dicsőség nélkül tért viszsza Angliába és politikai ügynökséget vállalt. Egy görög szatócs, aki a -bécsi fogházban mint Zay báró szerepelt, kiszabadulása után Pestre j ött, a kalandorok eldorádójába, és itt mint Bizay báró -igazi gavallérrá vedlett. Pompás kalandjairól az egész város beszélt. Jól házasodott s több városi tanácsossal sógorsá-gba jutott. Mindenütt szívesen látták. A titkosrendőrségi jelentések szerint nagyban kártyázott és több magyar nemesnek mindenét elnyerte. Olyan hire támadt, hogy 1839- ben még egy lipcsei folyóirat is foglalkozott vele. Ez a folyóirat jelenti többek között, hogy az úgynevezett kalandorokat seholsem látják olyan -szívesen, mint Pesten. Az előkelő társaság, amely a világért sem érintkezik az alsóbb osztályokkal, gondolkodás nélkül felül az eféle idegen kalandoroknak. Sokáig -élte világát Pesten egy menekült orosz gróf. Bár nem volt semmije, gond nélkül élt. Hiszen az előkelő körökben mindenütt szívesen látták és terített asztal várt rá. Már azon forgatta az elméjét, miként állandósíthatná ezt a kívánatos állapotot, amikor az éber bécsi rendőrség kisütötte, hogy őkegyelme nem is orosz, nem is gróf, hanem német sza-bólegény. Igen ügyes embernek mutatta magát az eféle kalandorok leleplezésében Müller, a bécsi titkosrendőrség tagja. Pesten mint vivómester szerepelt. Kolozsváron és Trencsénteplicen Rollman néven szinészkedett. Aztán a hazárd játékosok között mint bankadó szerepelt, hogy leleplezhesse a játékosokat. ő csípte el Neberle pesti tanár gyilkosát is. A kalandorok számát Pesten nagyban szaporították a szélhámos pénzügynökök. Nagy divatja volt akkor a részvényjegyzésnek és az ügynökök a leghihetetlenebb vállalatoknak is tudtak aláírókat szerezni. Mindent készpénznek vesznek itt — írja a titkosrendőrség —, részvényeket vásárolnak és elhiszik, hogy a részvénytársaság vízből gyárt pá-EZEREGYÉJSZAKA! MESE Bagdadi diák yankee felesége Helénnel( a csinos, magas amerikai fiatal anyával Rómában találkoztunk, amint bagdadi “nászutjáról” három éves kisfiával, de férje nélkül, hazatérőben volt az Egyesült Államokba. — Férjem, — mesélte Helén — odahaza azt mondotta, hogy keresztény, de mikor Bagdadba értünk, kiderült, hogy nem keresztény. Férjem arab. Mikor egy arab megnősül, a feleségét nem tekinti élettársának; csak rabszolgát lát benne. A feleségét még emberszámba sem veszi, üti-veri, arcul köpi, éjjel egyedül hagyja, maga meg elmegy a kávéházba. Még odahaza, Tacomában (Wash.) is, esténként sokszor magamra hagyott a bébivel. Meg is mondtam neki, hogy ha nem változik meg, nem megyek vele Bagdadba. Szentül megfogadta, hogy megváltozik. “Bagdadban sohasem hagylak magadra”, ismételte. De, amikor Bagdadba érkeztünk, csaknem minden éjjel otthon hagyott a szüleivel, akik nem tudnak angolul, én meg nem tudok arabul. Szép kis “nászút” volt, mondhatom. így végződött a vöröshaju Helen Johnston romantikája, amely három évvel ezelőtt kezdődött Tacomában, ahol mint a West Coast légitársaság tisztviselőnője megismerkedett leendő férjével, egy kékszemü iráki egyetemi hallgatóval. Helén, édesatyja, a nyugalmazott tengerészttiszt tiltakozása ellenére Mrs. Abdul Jebbar Subbagh lett a paloaltoi methodista templomban tartott esküvői szertartáson. Rövidre rá megszületett a bébi, akit a helyi metodista lelkész Paulnak keresztelt el. Eleinte minden rendben volt, de aztán Abdul szivét elfogta a honvágy és Helen nem tehetett mást, követte férjét Bagdadba. — Azt mesélte, hogy szülei egy 14 szobás házban ílnek — mondotta most Rómában Helen — és a szolgák hada fog kiszolgálni aranytányérokból. Hát, őszintén szólva, imponált a 14 szobás ház, hiszen ez Amerikában nem mindennapos, de kiderült, hogy Abduléknál még egy rendes mosdó sincs. A ház rettentő piszkos volt, az ételt képtelen voltam lenyelni. Szülei azt akarják, hogy egész nap üljek velük a földön és hogy sajátmagam mossam a bébi pelenkáit. Férjemet mindez nem érdekelte. Kértem, hogy költözzünk el, vegyünk ki külön lakást, de erről hallani sem akart. Napirenden voltak a veszekedések közöttünk, mig egy reggel elővett egy revolvert és három golyót tett belé. “Egyik a tied,/egyik az enyém, egyik a bébié” — fenyegetőzött. Ekkor elhatároztam, hogy nem hagyom magam tovább terrorizálni. Az amerikai vicekonzul segítségével, aki közbenjárt érdekében az igazságügyminisztériumban, Helen kisfiával a karján (aki amerikai állampolgár), minden poggyász nélkül, szökött meg bagdadi otthonából egy külvárosi pályaudvarra, ahol egy másodosztályú jegyet váltott az első basrai kikötőbe induló vonatra. “Soha az életben nem teszem ki többé a lábam az Egyesült Államok területéről”, fejezte be szomorú meséjét Mrs. Subbagh. Miéit őszülünk és kopaszodunk7 Dr. Matthew Brunner szerint azok a jelentések, amelyek valakinek egy éjszaka alatt hirtelen bekövetkezett megőszüléséről számolnak be valami idedelem, vagy végkimerülés következtében, nem lehetnek hitelesek. Nincs elég adat ma még arra vonatkozólag, hogy pontosan mi okozza a haj megfehéredését, de valószínű, hogy az ok a pigment (festékanyag) gyártó berendezés hibás működése. Ugyancsak nem teljesen világos, mitől kapja az ember a hajszint, nemrégiben azonban az az elmélet merült fel, hogy a testben jelenlévő különféle fémek, — mint vas, réz, nikkel — játszanak szerepet a haj színeződésében. És az sem magától a hajszáltól függ, hogy valakinek göndör-e, vagy sima a haja, hanem a hajhagymát magában foglaló parányi edényke hajtásaitól. Ez az edényke formálja a hajszálat, mig az plasztikus és képes felvenni a ráerőszakolt formát. Dr. Brunner megjegyzi, hogy az ember naponta átlag 20—75 hajszálat vészit és ha a kihullott hajszálak, valamint az ujranövők között nincs meg a megfelelő harmónia, semmiféle módszer, mint például masszázs, hajkefe, gyakori hajvágás, vagy ‘»csodaszerek” alkalmazása nem segít s az ember megkopaszodik. MOST MÁR TUDJUK ... Eddig azt hittük, hogy magyarok életük kockáztatásával azért próbáltak átszökni a vasfüggönyön, mert szabad földre igyekeztek, szabad életre vágytak. Most a pesti Szabad Nép kioktat bennünket, hogy tévedtünk. A Szabad Nép szerint főleg csak fiatalok kíséreltek meg szökést a magyarországi szovjetparadicsomból, mert kalandra vágytak, vap-v azért, hovv rokonaikat meMátovathassák. linkét és homokból készít cukrot! Bizony az eféle dolgoknak hire támadt és a külföldön megmosolyogták a jámbor pestieket. Nemcsak a titkosrendőrség, de a lipcsei újságok is hirdették a harmincas években, hogy Pest a kalandorok városa és eldorádója.